Cecília
7 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Keleten keresi a kormány a gazdag nagybácsit

2012.11.04. 08:11
Miután 2010 nyarának elején hivatalba lépett, majd kiebrudalta Budapestről az IMF-et, a második Orbán-kormány lendületesen kelet felé fordult. A kaukázusi és közép-ázsiai volt szovjet tagállamok és Kína mellett az olajban gazdag államok iránt is élénk a kormányzati érdeklődés, amit kusza eszmék és kézzel könnyen megfogható érdekek öveznek.

A kormány keleti nyitása miatt a héten Vietnamban tárgyalt Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára. Hanoiban tartották meg a magyar-vietnami gazdasági vegyes bizottság ülését, de Szijjártó találkozott Nguyen Tan Dung vietnámi miniszterelnökkel, Bui Quang Vinh tervezési és beruházási miniszterrel és Nguyen Phuong Nga külügyminiszter-helyettessel is. Az államtitkár sajtósa szerint elsősorban oktatási, egészségügyi, vízgazdálkodási, informatikai és mezőgazdasági együttműködési kérdésekről tárgyaltak. Nem először tárgyalunk azonban keleti országokkal.

A kormány a 2010-es kormányváltás után hirdette meg a keleti nyitás politikáját. Orbán Viktor 2010 novemberében beszélt először a nyugat hanyatlásáról. Akkor pont egy IMF-tanulmányból idézve mondta azt, hogy a világ hatalmas változáson megy most keresztül, és az ipari forradalom idején kialakult eltolódások most érvényüket vesztik. Ez szerinte azt jelenti, hogy India és Kína, illetve más feltörekvő térségek visszaszerzik azokat a világkereskedelmi pozícióikat, amelyeket a 19. század előtt is betöltöttek.

Hajó és szél

Orbán szerint a globalizáció megnyitotta a tudást a világ többi része előtt is, és ezzel a nyugat elveszíti vezető erejét. „Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban” – mondta akkor. A miniszterelnök beszélt arról is, hogy az egyetlen megoldás, hogy Magyarország gyorsan cselekszik, és kihasználja azt, hogy ugyan a nyugati kultúra része, de ajtót tud nyitni kelet felé.

Azonban nem csak Orbán Viktor világképe lehet magyarázat a keleti nyitásra. Egyfelől 2010 óta kormányzati szinten is megjelentek a keleti testvérkeresős gondolatok. Az egyik bázisa ennek Karcag, a nagykunsági város, amely két minisztert adott a kormánynak Varga Mihály IMF-ügyi tárca nélküli és Fazekas Sándor agrárminiszter személyében – ők, főként Varga az élharcosai a kun-magyar kapcsolatokon keresztül a kazahsztáni nyitásnak; a kazahok szeptemberben a kunok Karcagon kezdődött kéthetes világtalálkozóján is itt voltak.

De az állami adósságkezelő élére kinevezett Töröcskei István is arról beszélt korábban az Indexnek az ország kínai nyitása kapcsán, hogy „fontos, hogy ők rokonnak tekintenek bennünket. Tudják, hogy mi is ázsiaiak vagyunk”. Schmitt Pál pedig, még köztársasági elnökként járt 2011 őszén Üzbegisztánban, Türkmenisztánban és Azerbajdzsánban .

Testvért és pénzt keres

Kattintson az infografikáért!
Kattintson az infografikáért!
Fotó: Index

Ezeken a látogatásokon azonban már nyilvánvaló volt, hogy nemcsak a vérrokonainkat keressük a sztyeppei országúton. Hiszen ekkor már bizony előjöttek azok az érvek, hogy ezek fontos, erősödő országok; Magyarországnak stratégiai érdeke, hogy jó kapcsolatokat ápoljon a régióval, hiszen itt óriási gáz- és olajkészletek vannak, mondta az akkori államfő.

És ahol olaj meg gáz van, ott pénz is van. Márpedig 2010 őszén, de még 2011 egy jelentős részében is – november 17-ig – a magyar kormány dühödt gazdasági szabadságharcot vívott nem létező nyugati ellenségekkel; jól jöhetett volna, ha meg tudjuk mutatni az IMF-nek és az Európai Bizottságnak, hogy nem csak Washingtonból és Brüsszelből tudunk pénzt szerezni, ráadásul keleten még az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját korlátozó feltételeket sem szabnak.

Az azonban furcsa, hogy miért pont ezekhez az országokhoz fordultunk. Az öt ország részesedése a teljes magyar külkereskedelmi forgalom hat százalékát sem éri el, ráadásul ebből csak a kínai kapcsolat 5,5 százalék. Kínán kívül ráadásul nem is nevezhetők az országok nagybefektetőnek, amit a grafikán az országból kiáramló közvetlen tőkebefektetés számai is mutatnak.

De nem talál

A nyitás eddig nem feltétlenül sikertörténet, hiszen hiába nincsenek feltételek, ha ennek az árát a drágább hitelekben kell megfizetni. Bár vannak olyan országok, ahol még nem értek véget a tárgyalások, a legtőkeerősebb és legnagyobb keleti gazdaságoktól nem sokra számíthatunk. Szaúd-Arábiától nem kapunk semmit, de Kínán sem látszik, hogy beváltaná az ígéreteit. Pedig még az is felvetődött, hogy magyarországi letelepedési engedélyt kapna az, aki 250 ezer euróért vesz magyar államkötvényt.

A mellékelt infografikán igyekszünk bemutatni, hol, miről, ki és milyen sikerrel tárgyalt Magyarország keleti kapcsolatairól.

Orbán Viktor nemrég tárgyalt Shahin Mustafajev azeri gazdaságfejlesztési miniszter is, tehát a baltás gyilkos kiadatása óta ellentmondásos viszony ellenére Azerbajdzsánnal is tovább folynak a tárgyalások, és az azeri-magyar gazdasági vegyesbizottság is ülésezett az elmúlt napokban.

Majdnem fociztak

Az azeriek még focizni is eljöttek volna Magyarországra, úgy volt ugyanis, hogy a Dunakeszi Kinizsi futsalcspata az azeri Araz Nahicseván ellen játszik. Ez leginkább azért érdekes, mert a Kinizsiben több korábbi válogatott futsalos mellett Szijjártó Péter, a keleti nyitás kormányzati felelőse is focizik. A meccs végül elmaradt, mert nem akarták provokálni a közvéleményt a baltás gyilkos kiadatása után.

Nemcsak az azeri, a grúz nyitás sem az a kimondott sikertörténet. Bár az ottani OTP – a legnagyobb, a piac harmadát uraló kereskedelmi bank – nemrég Budapesten nyitotta meg a világon a harmadik képviseletét, kormányzati szinten a grúz-magyar viszony aligha mélyül el a közeljövőben. Legalábbis ez sejthető abból, hogy ott is lecsapott az Orbán-átok: a magyar kormányfő beállt egy választási kampányban az egyik, az aktuális kormánypárti tábor oldalára, és – ahogyan az elmúlt két évben nem egyszer történt – a választáson az általa támogatott Szaakasvilihez kötődő kabinet megbukott. Azt persze nem tudni, hogy a gazdasági kapcsolatokra ez milyen hatással lesz.