Hogy leszünk így a szürkeállomány országa?

„Több évtizede foglalkozunk innovációval, kutatással, komoly szakmai munkát igénylő műszaki fejlesztések sorát csináltuk már meg. Erre az adóhatóságtól azt kellett megtudnom, hogy amit mi csinálunk, valójában nem is innováció” – panaszkodott az Indexnek egy olyan cég vezetője, amelyet az elmúlt időszakban elmeszelt a NAV. A hivatalos indoklás szerint az őket megbízó cég szabálytalanul használta fel az innovációs járulékot.

A történet nem egyedi, számtalan innovációra szakosodott vállalkozás bukott el a hatósági szűrésen, ezek jelentős részéről úgy ítélték, nem végeztek valódi kutatómunkát abból a pénzből, amelyet az állam erre szánt. Adóhatósági forrásaink szerint sorban állnak az innovációs pénzek körüli vizsgálatok miatt panaszkodó cégek, amióta a NAV rászállt erre a területre.

Mi az az innovációs járulék?

Az innovációs járulék hosszú idő óta a hazai innovációs tevékenységek egyik fontos finanszírozási forrása, mértéke 0,3 százalék. Alapját úgy kell kiszámolni, hogy a vállalkozás nettó árbevételét csökkentjük az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint az anyagköltséggel. A járulékot a törvény szerint a közepes és nagyvállalkozásoknak kell fizetniük, a befizetések a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap bevételeit gyarapítják.

A járulék összegét azonban csökkenteni lehetett a cégek saját tevékenységi körében végzett kutatás-fejlesztési tevékenység költségeivel, vagyis a vállalkozások dönthettek arról, hogy a pénzt házon belül új, innovatív folyamatok kidolgozására és beépítésére költik, vagy befizetik az alapba, ahonnan aztán elsősorban pályázati úton lehetett innovációs célokra pénzt igényelni.

Arról, hogy mi számít kutatás-fejlesztésnek, és mi nem, arról egy 2002-ben kiadott OECD kézikönyv alapján ítélkezett a hatóság. Ez alapján a módszeresen folytatott alkotómunkát tekintették ilyen tevékenységnek, ezek közül is azokat, amelyek a meglévő ismeretanyag bővítésére szolgálnak és arra, hogy az ismeretanyagot új alkalmazások kidolgozására használják fel.

Nem minden kutatásra ment

Az innovációs járulék hamar a korrupció egyik melegágya lett, sok visszaélés történt az elmúlt években. A cégek gyakran nem valós kutatásokat finanszíroztak meg a pénzből, csak rendeltek rajta egy néhány oldalas tanulmányt, amit aztán feltettek a könyvespolcra, az ismerős, baráti szerzőknek meg kifizették a milliókat, ahelyett hogy a központi kasszába fizették volna be.

Ezért döntött úgy a kormány, hogy a rendszert felszámolja, helyette minden esetben pályázni kell az innovációs alapba befizetett pénzekre. Kidolgoztak egy új szabályrendszert is, amely az innovációs tevékenység meghatározásáról szól, és úgy döntöttek, megpróbálják felkutatni az elmúlt évek kóklereit. A korábbi rendszerben kifizetett pénzekért pedig valóságos hadjáratot hirdetett az adóhivatal, a tevékenységeket öt évre visszamenőleg vizsgálhatják.

Kérdésünkre a NAV elmondta, január és szeptember között összesen 152 ellenőrzést tartottak az innovációs járulékkal összefüggésben, a befejezett ellenőrzések 114 adózót érintettek, ebből 103 adózó esetében találtak szabálytalanságot. A cél az volt, hogy a kóklereket kiszűrjék, az adóhivatal minden egyes k+f tevékenységként elszámolt számla mögötti valós gazdasági eseményt egyedileg minősített a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala segítségével, megnézték, hogy az elszámolt tevékenységek valóban kutatás-fejlesztések voltak-e.

Baltával tesznek rendet?

„A fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is” – vélte az egyik elkaszált cég, akik szerint az új, innovációról szóló szabálykönyv nem megfelelő, és gyakran nem hozzáértők ítélkeznek, egyszerű adóbehajtás folyik. A hivatal utólag számos olyan projektet is megbuktatott, amelyet nem kellett volna". Van olyan cég, aki, miután a hatóság nem ismerte el innovációnak az általa végzett tevékenységet, egyenesen a bírósághoz fordult, hogy bebizonyítsa, valóban kutatást végzett.

Az Indexnek név nélkül nyilatkozó vállalkozók szerint érthető, hogy rendet akarnak tenni a rendszerben, de eleve kifogásolható, hogy a hatóság pár évvel ezelőtti fejlesztésekről dönt egy akkor még nem is létező szabálykönyv alapján, másrészt szerintük az innovációhoz való hozzáállás sem megfelelő.

Maga a kutatómunka ugyanis nehezen megfogható, hiába dolgozik több tucat fehér köpenyes mérnök egy ötleten hónapokig, semmi nem garantálja, hogy az eredményes is lesz, vagy bármilyen kézzelfogható, tárgyiasult termék jön ki a fejlesztésből. „Az innovációs tevékenység akkor is innovációs tevékenység, ha adott esetben eredménytelen, attól az még időbe és pénzbe került, amit a megbízónak ugyanúgy ki kell fizetni” – véli egyik forrásunk, aki szerint a hatóság nem magát a munkát, hanem a végeredményt vizsgálja.

Gép és szöveg

Egy másik kritika szerint a NAV jellemzően magát a kutatómunkáról szóló beszámolót azonosítja az innovációval, az azonban több esetben például egy termékleírás arról az eszközről, amit a kutatók kifejlesztettek. „Az ellenőrök megnézték a papírokat, és azt mondták, hogy ez nem innováció, hiszen csak leírja egy gép működését, ebben nincs semmi új. Persze, hiszen a fejlesztés eredménye nem a leírás, hanem maga a gép volt” – mesél egy konkrét esetet egy innovációs vállalkozás vezetője.

A valódi kutatómunkának ráadásul nem egy dolgozat elkészítése a célja, hanem éppen ellenkezőleg. „Mindaddig nem volna célszerű nyilvánosságra hozni az eredményeket, de még azt a tényt sem, hogy milyen témakörben folyik a kutatás-fejlesztés, amíg a hasznosítás a megfelelő szintre el nem jutott” – mondja a cégvezető.

A harmadik nagy probléma is éppen ezt a részt érinti, a hatóság olyan részletességgel kér be adatokat a fejlesztésről, amely már az üzleti titok kategóriáját érinti. „Nem szívesen adunk külső kezébe olyan bizalmas belső dokumentumokat, amelyek százmilliókat érhetnek a piacon, de sok mindent még belső használatra sem szívesen foglalunk írásba” – mutat rá a kutatók bizalmatlanságára forrásunk. Egy ipari kémet nagyobb szerencse nem is érhet annál, mint hogy egy állami hivatal előírásai alapján a kérdőív kitöltése érdekében az összes fontos adatot, a projekt során elvégzendő feladatot a kutatók kényszerűen írásban is összefoglalják.

Nem igazán tud mit kezdeni a hatóság azokkal az innovációs konstrukciókkal sem, amikor például több cég kezd közös fejlesztésbe, vagy a kutatást végző beszállító csak bizonyos jogokat enged át az innovációs járulékot felhasználó megrendelőnek.

Nincsenek tisztában a fogalmakkal

„Ma már sajnos minden érintett számára tény, hogy Magyarországon az innováció és a kutatás-fejlesztés helyzete egyre nagyobb bajban van. Számos tényező együttesen okozza azt, hogy a világ más részein a gazdaság motorjának számító tevékenységek hazánkban nem képesek kifejteni gazdaság élénkítő hatásukat” – vélte az innovációval foglalkozó egyik cégvezető.

Szerinte az okok sokfélék, de ezek közül kiemelkedik az alapvető fogalmak tisztázatlansága. A legáltalánosabban elkövetett, valójában a legsúlyosabb hibák egyike a kutatás-fejlesztési tevékenység azonosítása a kutatási dokumentáció – tanulmány, jelentés – elkészítésével. Mintha a dokumentáció a k+f munka fő célja volna, és nem csupán az érdemi eredmények nyilvánosságra hozásának az egyik lehetséges eszköze lenne. Szerinte ez a szemlélet érhető tetten az innovációs járulék kedvezményt igénybe vevő vállalatok adóhatóság általi vizsgálataiban és minősítéseiben is.

Hogy mi lenne a megoldás, arról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint ésszerű lenne egy, az innovációs cégeket minősítő rendszer kidolgozása, így csak azok dolgozhatnának az állami innovációs pénzekből, akik egy bizonyos követleményrendszernek megfelelnek. Viszonylag körülhatárolható, hogy milyen infrastruktúra, milyen felkészültség tesz alkalmassá egy-egy céget arra, hogy kutató tevékenységet folytasson, érdemes lenne ezeket akkreditálni.

Más vélemények szerint az egész innovációs járulék rendszere elhibázott, az állam akkor tenné a legtöbbet az innovációért, ha az egész rendszert felszámolná. Jelenleg ugyanis ahelyett, hogy a cégek saját hatáskörben eldönthetnék, mennyi pénzből és hogyan akarnak fejlesztéseikkel versenyelőnyhöz jutni a piacon, kötelezően be kell fizetnük a járulékot az államnak, amelyről aztán központilag döntenek, hogy ki kaphatja meg.

Hogy melyik változat áll közelebb a politikai döntéshozók szívéhez – vagy hogy esetleg egészen más terveken dolgoznak a kormányzatban –, az napokon belül kiderül. A Matolcsy György vezette nemzetgazdasági tárca ugyanis a héten közzéteszi a „Befektetés a jövőbe – Nemzeti Innovációs Stratégia 2020” című dokumentumának társadalmi konzultációra készített tervezetét.

Nem vagyunk az élvonalban

Bár az utóbbi években jóformán nem hangzik el úgy magyar gazdaságról szóló előadás, nem születik úgy tanulmány, hogy ne emlegetnék a felemelkedéshez szükséges legfontosabb dolgok között az innováció és a kutatás-fejlesztés fontosságát, és a hétköznapokban is szívesen tekintünk Magyarországra a kreativitás, és a nagy feltalálók országaként, valójában az innováció terén a helyzet sokkal siralmasabb már nem is lehetne. Pedig az innováció szerepe valóban meghatározó a gazdasági növekedés és a versenyképesség szempontjából, nem véletlen, hogy az európai élbolyban olyan országok állnak, Svédország, Dánia, vagy akár Finnország.

Hiába tűzte ki még az előző kormány azt a célt, hogy 2013-ra az innovációban utolérjük az EU átlagot, erre semmi esély nincs. A tavalyi Európai Innovációs Teljesítménytábla csaknem minden szempontja szerint messze alulmúljuk az átlagot, míg 2005-ben még a 15. helyen álltunk, mára a 23. helyre kerültünk.

A Magyarországon bejegyzett vállalkozások alig 20 százalékában folyik valamilyen innovációs tevékenység és ezek közül is alig több mint egy tucat nagyvállalat adja a kiadások felét. Egyre kevesebb a szabadalmaztatás is, a nemzeti szabadalmi bejelentések száma a 2001-es évi 919-ről a 2006-os 715 értéket figyelembe véve 2008-ra 682-re esett vissza, tavaly már csak 630 volt. Miközben a magyar kutatóhelyek nagyjából fele a magyar felsőoktatáshoz kötődik, az egyetemekre kevés a pénz, ráadásul a felsőfokú oktatás kutatás-fejlesztési kapacitásai is csak nagyon kis mértékben hasznosulnak a gazdasági szférában.

Az uniónak köszönhetjük

A 2009-es nagy ugrás után 2010-ben megtorpantak, majd 2011-ben újra nőttek a kutatás-fejlesztési célú költések Magyarországon: tavaly k+f-re folyó áron 336,5 milliárd forintot fordítottak, ami a GDP 1,2 százaléka.

A tavalyi innovációs költésnövekedés elsősorban az uniós források bővülésének eredménye, ami ellensúlyozta az állami források stagnálását. A központi büdzséből erre a célra fordított összeg ugyanis csak 5 százalékkal, 128 milliárd forintra nőtt. Infláció felett, 9 százalékkal, 160 milliárd forintra emelkedtek a vállalkozások k+f ráfordításai, így a cégek finanszírozásban betöltött szerepe 47,5 százalékra nőtt, míg a költségvetésé 38,1 százalékra csökkent, írta korábban aNapi Gazdaság.

A külföldről, elsősorban az EU-tól származó k+f források aránya 13,4 százalék, 45,3 milliárd forint volt. Az összes k+f ráfordítás 45 százalékát kísérleti fejlesztésekre, 21 százalékát alapkutatásokra költötték. Az ágazatok közül tavaly is a gyógyszergyártásé volt a vezető szerep 49,2 milliárd forint ráfordítással, de a számítógépek és elektronikai optikai termékek, valamint a járműgyártás területén is 15 milliárd forintnál többet költöttek k+f-re.

A kutatóhelyek száma 0,6 százalékkal, a k+f célú létszám 2,6 százalékkal bővült, így 2011-ben mintegy 37 ezer kutató és 18,5 ezer kutatási segéd- és egyéb személyzet tevékenykedett a Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai alapján.