Nem is adózunk sokat

Az adótáblák egyszerű összehasonlításának azért nincs értelme, mert nem lehet a magyar átlagkeresetet más európai jövedelemadó táblákba illesztgetni, hiszen a 6768 eurós éves magyar átlagkereset messze lemarad néhány Eu-tagország 35 ezer eurót meghaladó értékétől. Érdemesebb azzal számolni, hogy mennyi az adóterhelése egy-egy országban az ottani átlagjövedelemnek.

Kedvezmények, sávok

Először is a 140 ezer forintos magyar átlagkereset adója gyermektelen alkalmazottnál nem éri el a 21 százalékot, egygyermekesnél a 19-et, kétgyermekesnél a 16-ot, három vagy több gyermeket nevelő alkalmazott esetében pedig az átlagkereset adója nulla forint. A legfelső kulcsban adózó átlagjövedelemről beszélők ott tévednek, hogy a jövedelemadó tábla progresszióját úgy kezelik, mintha azok, aki évi másfél millió forintnál többet keresnek minden megkeresett forintjuk után 38 százalékot fizetnének.

Csakhogy a magyar adótábla szerint évi másfél millió forintig az adó 326 ezer forint, és csak az e fölötti részt terheli 38 százalékos adó. Ez az átlagkereset szintjén az utolsó 192 ezer forintra igaz, ezért a sokszor emlegetett 38 százaléknál lényegesen alacsonyabb a tényleges adóterhelés.

Tévedés

A másik végzetes tévedés az, hogy sokan nem veszik figyelembe az automatikusan járó gyermekkedvezményt, holott az csökkenti az adóterhet. Amint azt a fenti számok mutatják, Magyarországon legalábbis az átlagkereset alatti, és nem sokkal a fölötti jövedelmi sávokban egyáltalán nem mindegy, hogy kinek hány gyereke van. Persze három gyereke tényleg keveseknek van, ráadásul egy családban egy kereső írhatja le a kedvezményt, de ha 19 százalékos átlagos adóterheléssel számolunk az átlagjövedelemmel rendelkezők esetében, akkor már inkább fölfelé csaltunk.

Ilyen összevetésben megváltozik a helyzet. A magyar átlagjövedelmet az európai adótáblákba illesztve azt látjuk, hogy ennyi pénz után a most csatlakozó országokban ugyanennyit, vagy inkább többet kellene adózni, az egyetlen kivétel Csehország, ahol a 6768 eurónk adója csak 9,7 százalék lenne. De Lengyelországban és Szlovákiában 19, Szlovéniában húsz, Lettországban 23,6, Észtországban 23 százalékot kellene pengetnünk, és néhány régi EU-tagországban is jobban megfejik a magyar átlagkeresetet, mint idehaza (Belgium 25, Olaszország 23, Írország húsz százalék.)

Csalóka

Egy ilyen összehasonlítás szerint lennének persze boldog tagországok, amelyekben a fizetendő adó nulla forint lenne (Németország, Görögország, Finnország, Hollandia), vagy lényegesen alacsonyabb mint nálunk (Portugália, Ausztria, Nagy-Britannia, Spanyolország, Svédország, Franciaország) de ez az összehasonlítás helytelen. A magyar átlagkeresetet ugyanis nálunknál jóval nagyobb átlagkeresetű országok adótábláiba illesztettük bele.

Szép dolog azt mondani, hogy Németországban az átlagmagyar 6768 eurója nem is lenne adóköteles, de ennél sokkal értelmesebb azon elmerengeni, hogy az átlagnémet adója miként viszonyul az átlagmagyaréhoz. Márpedig így fölzárkózna Magyarországhoz Nagy Britannia (21 százalék), Franciaország (húsz százalék) Portugália (18,7 százalék), Spanyolország (15 százalék), és kenterbe vernének minket az osztrákok a maguk harminc százalékával.

Nem tragikus

Igaz a görög vagy holland átlagkereső tíz, a finn kilenc, vagy a nullához közelítő svéd adóterhelést még mindig irigykedve figyelhetjük, de ez azért nem esik egybe azzal az állítással, hogy magyart még az ág is húzza. Legalábbis, ami a személyi jövedelemadó rendszert illeti. Merthogy az szja-t és a társadalombiztosítást tekintve Magyarországon az elvonások még mindig nagyon magasak. A járulékokkal kiegészített rendszerek összevetése ugyanakkor azért nehézkes, mert a járulékokban keveredik a magánszemély és a munkáltatója által fizetett hozzájárulás.