Business Talks '24
Üzleti konferencia
Csalódást keltett neves adószakértők között az a három adócsomag - beleértve a körítést is -, amelyeket Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vázolt fel tegnap azzal az üzenettel, hogy azok a kormány elképzelései és ezennel indulhat a nagy szakmai-társadalmi konzultáció a 2009-es adócsomagról. És még finoman fogalmaztunk.
A Kóka János SZDSZ-elnök által ma elmondottak azt a vélekedést támasztják alá, hogy a koalíciós pártok között, illetve a kormány és a kormánypárti frakciók között még nincs megegyezés. Kóka János álláspontja szerint először a két koalíciós pártnak kell megállapodnia, majd azt követően kezdeni tárgyalássorozatot a gazdasági élet szereplőivel.
Hiába tárta a nyilvánosság elé a miniszterelnök a három adócsomagot mint olyan elképzeléseket, amelyek a kormányzaton belül ilyen-olyan szinten megfogalmazódtak, az az érzése László Csabának, a KPMG partnerének, hogy politikai szinten nem jutottak az egész kérdés végére, nincs még minden lejátszva. A volt pénzügyminiszter az elhangzottak és az elmúlt hetekben keringő hírek alapján azt gyanítja, sem az alapvető irányokról, sem a mozgástér nagyságáról nincs továbbra se egyetértés a kormány és az MSZP-frakció, illetve a kisebbik koalíciós párt között.
Emlékeztetőül: tavaly nyáron a koalíciós szerződés kiegészítésekor abban állapodtak meg a szocialisták és liberálisok, hogy január végéig megállapodnak a 2009-es adócsomag tartalmáról és akár már februárban a parlament elé is kerülhet a törvényjavaslat, tavasszal pedig az Országgyűlés szentesíheti az adóváltoztatásokat. Idén év elején előbb februári megegyezésről beszéltek kormányzati tisztségviselők, aztán már határidőt sem mertek szabni.
Gyurcsány kijelentései alapján a legújabb menetrend szerint egy-két hónapon át folyik majd a nagy "kibeszélőshow", a kabinet széles körű társadalmi-szakmai vitát kezdeményez a tervekről, sőt, más ötletekre is nyitott. Április végéig a kormány döntést hozna (június közepéig pedig törvény is születhetne), de ha még tovább akarnak egyeztetni az érintettek, akkor ennek sem lesz akadálya.
Tavaly a kormányzat magának szabott határidőt, amikor január végét jelölt meg a megállapodás megszületésére, tehát tisztában kellett lennie a különféle szintű egyeztetések időigényével - emlékeztet Vámosi-Nagy Szabolcs. Az Ernst & Young adószakértője hozzáteszi: az elmúlt hetekben is számos egyeztetés zajlott érdekképviseleti vezetők és a kabinetet képviselők között, a versenyképességi kerekasztal is letette az asztalra javaslatát. A különféle ötleteket, elképzeléseket, lehetséges irányokat a kormányzati vezetés márcsak ezért is ismeri, nem szerencsés tovább húzni-halasztani újabb konzultációkkal az ügyet, a kabinetnek végre valami mellett le kellett volna tennie a voksát - állítja határozottan a szakember.
A kilátásba helyezett megbeszélések időt emésztenek fel, ebből is kiindulva László Csaba is hasonlóképpen látja a helyzetet és csodálkozna azon, ha a parlament tavaszi ülésszakán elfogadnák a törvényt az adómódosításokról.
Az előttünk álló viták kapcsán másra helyezi a hangsúlyt Oszkó Péter. A Deloitte elnök-vezérigazgatója azt emeli ki, hogy évek óta vár arra az adószakma, hogy valódi egyeztetések történjenek, és most ennek a lehetősége fennáll.
Bár több javaslat fut még, de a kijelölt mozgástér, vagyis a lehetséges tehercsökkentés mértéke szinte semmi - értenek egyet adószakértők. 2006-2007 között hat százalékos tehernövekedés következett be (a GDP-arányában mérve az elvonási szintet ez 2 százalékpontnyi emelkedésnek felel meg), ezzel szemben a Gyurcsány Ferenc által megjelölt teherenyhítés annak egyharmada, 2 százalék (ami a GDP-ben 0,6-0,7 százalékpontos lefaragásával egyenértékű) - támasztja alá véleményét Vámosi-Nagy Szabolcs. Sietve hozzáteszi: márpedig ilyen kis könnyítés esetén eleve kétséges, hogy megéri-e egyáltalán annyira felforgatni az adórendszert, ahogyan az egyes adócsomag-változatok előirányozzák. Minden verzió bonyolítja a rendszert, pedig emlékezzünk rá, pár hónapja még a kormányzat is a - valóban - túlbonyolított adórendszer egyszerűsítése mellett kardoskodott, mondja az adószakértő.
A vállalkozásokra, cégekre 2006 szeptemberétől, a magánszemélyekre 2007 elejétől bevezetett, átmenetinek mondott, szolidaritás adóként elhíresült különadó megszüntetése legyen az első lépés - ért egyet mindhárom neves adószakértő. Oszkó Péter emlékeztet arra, hogy már a törvény felvezető szövegében is az egyensúly helyreállításához szükséges elemként állították be a különadót, az egyensúlyjavítás terén pedig jelentős előrehaladás tapasztalható. Vámosi-Nagy Szabolcs szerint pedig a különadó megszüntetésével kieső állami bevétel után kell megnézni, mekkora rész maradt még a tehercsökkentésre rendelkezésre álló mozgástérből, és a többi intézkedést ez alapján lehet meghatározni.
Az Ernst & Young adószakértőjéhez, valamint Oszkóhoz hasonlóan László Csaba sem tartja versenyképességi szempontból átütő erejűnek a miniszterelnök által felvázolt csomagot, bármelyikről is legyen szó. A KPMG partnere kifejti: attól, hogy a GDP-arányos terhelés 0,6-0,7 százalékponttal csökkenne 38-39 százalék körüli szintről, azzal Magyarország a külföldi tőke szemében nem lesz vonzóbb, pláne úgy, hogy például a szlovákoknál 30 százalék körüli elvonási szint van. Ráadásul a 0,6-0,7 százalékpontos mérséklés egy része a lakosságot hozza közvetlenül kedvezőbb helyzetbe, továbbá az egyik változat a cégekre kiszabott különadót csak két lépcsőben akarja megszüntetni. Ettől nem fog egy amerikai vagy távol-keleti cégvezető hanyatt esni és rögvest Magyarországra telepíteni a cégét.
Van olyan érzése az embernek látva az egyes ismertetett csomagokat és ismerve a körülményeket, hogy a kormány valójában melyik csomagot akarja, de valamilyen - akár látszat- - egyeztetéseket folytat, amely ugyanarra a végeredményre vezet majd. Erre utal egyébként az is, hogy a kormányfő tegnap előadásában finoman jelezte, ő inkább a legkisebb elvonásmérséklést jelentő, az alacsony keresetűeknek és a mikro-, illetve kisvállalkozásoknak kedvező csomaggal szimpatizál.
A három csomag valójában két alapkoncepciót takar - mondja Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója. A szuperbruttósítás pakkja és az szja-központú csomag a foglalkoztatottak szélesebb körét, de azon belül is leginkább az átlagjövedelemet, illetve afelett keresőket hozza kedvezőbb helyzetbe, míg a célzott járulékcsökkentés csomagja - mint említettük - látszólag az alacsony jövedelműeknek, valójában inkább a mikro- és kisvállalkozásoknak kedveskedne. Ez az összehasonlítás azonban elfedi azt a problémát, ami miatt igazából ténylegesen szükséges az adórendszer átalakítása, hiszen nem sok szó hangzott el arról, hogy az egyes csomagok hogyan befolyásolják, kezelik a fekete- és szürkegazdaságot - állítja a szakember.
Vámosi-Nagy Szabolcs szerint a csökkentett mértékű járulék alkalmazotti létszámhoz kötése (ami az egyik csomagnak a központi eleme) azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a közepes méretű cégek kisebb vállalkozásokra osztódnak, hogy így maximalizálják a teherkönnyítést maguk számára.
Szerinte feltétlenül vita tárgyát kell, hogy képezze, indokolt-e az, amit a kormány által vélhetően preferált alapkoncepció képvisel, nevezetesen, hogy tovább növeljük az eddig is hatalmas különbséget az alacsonyabb és a magasabb jövedelműek adóterhelése között, ezáltal is serkentve a magasabb jövedelmek eltitkolását. Ráadásul ezzel egyidejűleg ez a javaslat az egyébként alacsonyabb jövedelemszintet bevalló és azon is alacsonyabb adóterheket megfizető mikro- és kisvállalkozásokkal szemben érintetlenül hagyná és így még hátrányosabb helyzetbe hozná azokat a nagy munkáltatókat, akik eddig is szabályosan igyekeztek teljesíteni a foglalkoztatásra eső közterheket és ezen adóbevételek nagy részét biztosították.
A helyes kérdés tehát nem az, hogy az alacsony vagy a magasabb jövedelműeknek akarunk kedvezni, hanem, hogy a legálisan adózók, vagy az alacsony jövedelmet bevallók számára akarunk előnyöket biztosítani. Nem árt észben tartani azokat a nemzetközi, elsősorban régiós versenytársaink tapasztalatait is, amelyek szerint ha a teherkönnyítés az átlag feletti bérrel rendelkezőket találja meg, az a gazdaság és a foglalkoztatás fehéredését vonja maga után - ad kitekintést Oszkó Péter.
A kormányfő az adócsomagok ismertetése előtt ügyelt arra, hogy a túlzottan vérmes várakozásokat lehűtse. Levert olyan cölöpöket, amelyek jól behatárolják a mozgásteret: említést tett arról, hogy nagy mértékű és széles járulékcsökkentésről ne is álmodjunk, a 14 ezer milliárd forintra rúgó államháztartási kiadás legnagyobb szeletét kitevő, a kiadások háromötödét jelentő jóléti kiadásokhoz a kabinet nem hajlandó hozzányúlni.
Márpedig egy valamire való adócsomaghoz, egy érzékelhető versenyképesség-javításhoz a jelzett mozgástér többszöröse kell, 200-250 milliárd forint helyett 8-900 milliárd forint szükségeltetik ehhez, így egy negyedik csomagot lenne tanácsos kidolgozni - javasolja László Csaba.
Ez pedig nem megy anélkül, hogy ne faragjon le a kormány néhány tételből a jóléti kiadásokon belül. Vámosi-Nagy Szabolcs szerint van még tér a vállalatoknak nyújtott állami támogatásokon belül is, érdemes lenne azokat megkurtítani, mert az uniós átlag két-háromszorosát elérő apanázst ad az állam többek között a közúti és vasúti közlekedési ügyeket, távközlést, mező-, erdő-, hal- és vadgazdálkodást, többcélú fejlesztési ügyeket, egyéb gazdasági tevékenységeket felölelő gazdasági funkciókra.
Business Talks '24
Üzleti konferencia