A büdzsé, ami ott sem volt

A költségvetés 2003-as alakulásáról szóló csütörtöki tájékoztatóig nagy utat tett meg a fiskális politika kommunikációja: tavaly szeptemberben még megváltoztathatatlan célnak tűnt a 2003-as 4,8 és a 2004-es 3,8 százalékos GDP-arányos államháztartási hiány. Azóta tudjuk, hogy tavaly a deficit 5,6 százalék lett, és az idei cél is 4,6 százalékra változott, a makropálya ezen szegmense tehát 0,8 százalékkal, vagyis több mint 163 milliárd forinttal felfelé tolódott.

Elfogadásakor hiteltelen

A 2004-es költségvetési törvény tervezetéhez elmondott expozéjában László Csaba még olyan megjegyzést tett, hogy a Fidesz-kormány kétéves költségvetése elleplezte a duzzadó államháztartási hiányt, de mióta 2002-ben "kitisztázták a költségvetést", nyilvánvalóvá vált a PM számára, hogy "ez az út tovább nem járható".

A PM a költségvetési törvény őszi vitája során a különböző plénumokon két különböző arcát mutatta: egyfelől folyamatosan kereste a megtakarítási lehetőségeket, kielégítendő elsősorban a szocialista frakció igényeit, másfelől a kormányon keresztül jelezte, hogy még a kialkudott változat sem tartható. A módosítások közül emlékezhetünk az első és második önkormányzati csomagra (együttes értékük meghaladta a negyvenmilliárd forintot) vagy a rendőrségeknek juttatott 3,5 milliárdos többletre.

A 2004-es büdzsé már elfogadása napján hiteltelennek tűnt a piac szemében, és pár nappal a zárószavazás előtt már meg is jött az első megszorító csomag: észlelve az előirányzottnál végül 68,2 százalékkal többe kerülő lakástámogatási rendszer hibáit, meg is lépte a kormány a szükséges változtatásokat, a hab a tortán pedig az idei kormányzati kiadásokat érintő 35 milliárdos zárolás volt. Úgy tűnik, a bürokratikus kiadások csökkentése a PM szemében a csodaszer, kérdéses ugyanakkor, hogy miért nem ismerték fel már ősszel az ebben rejlő tartalékokat: akkor módosításokkal csak 1,4 százalékos általános működési költség elvonást vállaltak fel.

Kincstári optimizmus

December közepén, a költségvetés elfogadását követő magabiztos hangulatban László még azt nyilatkozta, hogy a PM számításai szerint 20 450 milliárd forintos GDP arányában az államháztartás hiánya 3,8 százalék lesz, emellett pedig "tűzzel-vassal kitartanak". Természetesen ez a kijelentés még az előzetes, de már akkor is lehangoló 2003-as adat (5,2 százalék) ismeretében hangzott el. A miniszter odáig ment a kincstári optimizmusban, hogy úgy vélte: a végső hiány akár 5 százalékon belül is maradhat.

Ezt követően az 5,6 százalékos végleges hiány magyarázatára már kevésnek bizonyultak a korábban emlegetett indokok: a kismamapótlékhoz kapcsolódó kifizetések, a többlet-kamatkiadások és az szja-bevételek (vagy legújabban a társasági adóbevételek) várakozásoktól való elmaradása. A túl nagy hiányra hivatkozva menesztett László helyére felkért Draskovics Tiborral együtt eljött az igazság pillanata is: az új cél a 4,6 százalék, de csak újabb 120 milliárdos megtakarítás mellett; öt hónap alatt ezzel a közvélemény szeme láttára nőtt több mint 1,5 százalékkal a PM által idén tarthatónak tartott hiány.