Árpád
-2 °C
4 °C

Szeretnénk kevesebbet csalni, de sehogy sem sikerül

2007.05.24. 06:19
A nemzetközi cégeknél dolgozók többsége szerint jó lenne, ha a munkahelyükön kevesebb lenne a lopás és a csalás. Az Ernst & Young felmérése szerint ennek ellenére sokan akkor is hallgatnak, ha tudomást szereznek ilyen esetről. Márpedig nem kevesen érzik úgy, hogy tudnak ilyenről: a dolgozók ötöde szerint az ő munkahelyükön is voltak csalások. Magyarországon nagyobb a csalásra gyanakodók aránya, akárcsak azoké, akik ezt a gyanút hajlamosak elhallgatni.

A multinacionális vállalatok dolgozóinak többsége szerint fontos lenne a munkahelyi csalások és a korrupció visszaszorítása, és úgy érzik, a munkaadójuk keveset tesz ezért – ez derült ki abból a felmérésből, amelyet az Ernst & Young tanácsadócég készített a vállalati lopásokról és csalásokról. A Havas István vezérigazgató és Kühn János kockázatkezelési osztályvezető által ismertetett tanulmány egyebek mellett azt vizsgálta, a vállalati csalások az üzleti élet szerves részét képezik-e, mit tesznek a dolgozók, ha tudomásukra jutnak a munkahelyi sunyiságok, és mit a cégek, hogy elkerüljék a csalásokat.

Az Ernst & Young nyolc nyugat-, valamint öt közép- és kelet-európai országban összesen 1300 munkavállalót kérdezett meg a csalások és vesztegetések megelőzéséről és leleplezéséről. A válaszokból általánosan az a kép szűrhető le, hogy bár a nemzetközi cégek többsége egyre többet tesz a vállalati korrupció megelőzéséért, ezek az intézkedések még így is elmaradnak a munkavállalói várakozásoktól.

A válaszadók 18 százaléka szerint tavaly annál a cégnél, ahol dolgoznak, felmerült a csalás vagy a vesztegetés gyanúja. Ez az arány a kelet- és közép-európai országokban és hazánkban egyaránt 22 százalékos volt, míg nagyjából 60 százalék azok aránya, akik szerint nálunk minden rendben és szabályosan zajlik.

Hallgatunk, mert félünk

Módszertan
Az Ernst & Young 13 országban 1300 telefonos interjút készített, a válaszadók anonimak maradtak, és úgy mondhatták el a véleményüket, hogy a cégüket sem kellett megnevezni. Országonként száz-száz, multinacionális cégnél dolgozó embert kérdeztek meg, mindenhol csak beosztottakat, nem cégvezetőket. A felmérés az alábbi országokra terjedt ki: Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Svájc, Nagy-Britannia, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Oroszország.

Noha a dolgozók mintegy ötöde úgy érzi, a cégénél nem mennek rendben a dolgok, ebből nem csinálnak ügyet. Hazánkban a válaszadók 20 százaléka azt mondta: elmenne egy ilyen ügy mellett, miközben Nyugat-Európában ez az arány csak 8 százalékos volt. A magyarországi megkérdezettek további 14 százaléka szerint más alkalmazottak sem tennének bejelentést ilyen ügyekben, míg Nyugaton ez az arány is csak 10 százalékos volt.

Akik hallgatnának, számos indokkal magyarázzák, miért tennének így. A legmagasabb azok aránya volt, akik attól tartanak, egy ilyen bejelentés után éppen rajtuk csattanna az ostor. A válaszadók fele azt állította, ha elkezdene buzgólkodni, a főnöke később megtorolná ezt. További 5 százalék volt azok aránya, akik attól félnek, később a kollégáik állnának bosszút rajtuk a bejelentésért.

A dolgozók azt sem érzik, hogy a vállalatuk kiállna mellettük, ha valamilyen szabálytalanságra bukkannának, és azt jelentenék. A magyarországi válaszadók 21 százaléka úgy érezte, a munkahelye nem védené meg, ha bejelentene egy által feltárt csalást. Ez különösen annak fényében szomorú, hogy Nyugat-Európában csak 9 százalékos volt ez az arány (miközben a dolgozók több mint 90 százaléka szerint ez elvárható lenne a munkahelytől).

A szakértők szerint az, hogy a kelet- és közép-európai országokban magas az elhallgatási hajlandóság, részben politikai hagyományainkból is fakad. Az elmúlt évtizedekben a vélt vagy valós törvénytelenségek bejelentése negatív értékítéletet kapott, ezt jelzi a besúgás pejoratív töltete is. Havas István szerint az is elgondolkodtató, van-e még olyan ország a világon, ahol létezik annak a közmondásnak a megfelelője, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem.

Nem érezzük, hogy fontosak vagyunk

Végül voltak olyanok, akik azért nem pattognának, mert úgy érzik, az általuk tett bejelentés nem lenne fontos. Hazánkban 45 százalék volt ez az arány, Nyugat-Európában viszont csak 21 százalék, ami jól érzékelteti a vállalati kultúrák közötti különbségeket is. Kühn János szerint az eredmény azt jelzi, hogy a hazai munkavállalók nem érzik, milyen fontos szerepük van a cégük életében.

A szakértő szerint nemcsak ezen kell változtatni. A vállalatoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük arra is, hogy a dolgozók érezzék: érdemes a visszásságokat jelenteni, és nem kell félniük a következményektől. Komoly hiányosság az is, hogy nincs meg a vállalatoknál az a bejelentőrendszer, amelyen a munkavállalók eljuttathatják észrevételeiket, aggályaikat a cégen belüli, de más szervezeti egységektől független szervnek – mondta Kühn János.

Kihez forduljunk?

Mivel a vállalatoknál nincs intézményesítve a csalások és a korrupció jelentése, az egyes országokban és vállalati kultúrákban jelentősen eltért a válaszadók véleménye attól: kinek kellene jelenteni a gyanút. A magyar munkavállalók a közvetlen főnöknek szólnának; ezt a lehetőséget elsőként említette meg a válaszadók 67 százaléka. Ez nemzetközi összevetésben kiugróan magas: a többi 12 ország átlagában mindössze 42 százalék volt azok aránya, akik elsőként azt mondták, a közvetlen főnökkel beszélnének.

A nyugat-európai országokban a válaszadók 10 százaléka a személyzeti osztályhoz vagy a cég jogtanácsosához fordulna elsőként, míg 8-8 százalékuknak a felső vezető vagy a cég tanácsadója jutott eszébe első helyen. Közép- és Kelet-Európában a válaszadók 8-8 százaléka mondta azt, hogy senkinek nem szólna, vagy a munkatársának mondaná el a gyanúját. A magyaroknál 7, a nyugat-európaiaknál 3 százalék volt azok aránya, akik senkinek nem szólnának – derült ki a megkérdezettek spontán válaszaiból. Az, hogy az érintettel kellene beszélni, a magyarok 1 százalékának jutott eszébe, az európai országokban 2-4 százalék volt ez az arány.

Mindegy, van-e etikai kódex

Kevés cégnél van etikai kódex, de ahol van is, általában ott sem tartják be az abban foglaltakat – derült ki a felmérésből. Bár a válaszadók 82 százaléka szerint szükség lenne ilyen normagyűjteményre, Magyarországon csak 59 százalék tud arról, hogy van ilyen. És akik tudnak róla, azoknak is csak kétharmaduk ismeri a tartalmát.

Az adatok nálunk sokkal rosszabbak, mint akár a nyugat-, akár a kelet-európai országokban. Nyugaton 89, keleten 72 százalék azok aránya, akik tudnak arról, hogy a cégüknél készültek magatartási kódexek. A nyugati országokban 73, ebben a térségben 65 százalék azok aránya, akik szerint betartják a kódex előírásait – ebből az egy szempontból hazánk a maga 73 százalékos mutatójával a nyugati szinten van. Azt viszont, hogy ez a dokumentum segítené a korrupció megelőzését, nálunk csak a válaszadók 56 százaléka gondolja, míg Nyugat-Európában ez az arány 70 százalékos.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?