A kétéves költségvetéstől a nyugdíjkorhatár emeléséig

Do it, and most of all, do it now!, azaz csináld, de legfőképpen csináld most, ezt a címet viselte Bodor Andrásnak, a Világbank tanácsadójának az előadása. A társadalom elöregedése, a nyugdíjasok számának növekedése mindenütt a világban probléma, Magyarország azonban most még - néhány évig - demográfialiag kedvező helyzetben van, egyszerre van jelen a munkaerőpiacon aktív korúként a Ratkó-generáció, illetve az ő gyerekeik. A reformról hangsúlyozta, hogy nem elég a kormány által eddig felvázolt, az indexálásra és a korhatárra koncentráló, úgynevezett parametrikus reform. Ez rövid távon ugyan helyreállíthatja a nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyát, de a folyamatos parametrikus felülvizsgálat szükségessége, a politikai rendszer működési logikájából fakadó kockázat és az uniformizált nyugdíjbavonulási profil anakronisztikus képzete fennmarad.

Bodor szerint ezért olyan nyugdíjreformra van szükség, amely képes az automatikus alkalmazkodásra a pénzügyi fenntarthatóság mellett. Szerinte ilyen a névleges egyéni számlás nyugdíjrendszer (NDC=Nonfinancial/Notional Defined Contribution). Ennek az a lényege, hogy az aktív életpálya alatt befizetett teljesített nyugdíjjárulékok és azok (adminisztratív) hozamai egyéni nyugdíjtőke-akkumulációként kerülnek nyilvántartásra, majd nyugdíjba vonuláskor felhalmozott nyugdíjtőke-életjáradékká alakulnak. Az NDC rendszer Bodor szerint biztosítja a hosszú távú pénzügyi egyensúlyt, és szükségtelenné tenné a politikai rendszer kontraproduktív szerepvállalását a nyugdíjrendszer paramétereinek az aktualizálásában. Emellett a gyakorlatban a munkavégzésre képes kor emelkedő szórásához igazodóan rugalmassá teszi a nyugdíjba vonulás időpontját, és az új rendszerre való átállásnak nem lenne átmeneti finanszírozási igénye sem.