Az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítási alap problémái egy tőről fakadnak és nagyságrendileg azonosak - mondta Mihályi Péter közgazdász, a Veszprémi Egyetem és a CEU professzora. Mindkét alap puha költségvetési korláttal működik. A mai magyar rendszer sem a biztosításmatematikai korrektség, sem a társadalombiztosítás bismarcki elveinek nem felel meg. Érvényesül-e a szolidaritás? - tette fel a kérdést Mihályi, aki szerint a kérdésre nem lehet válaszolni. Ehhez ugyanis ismerni kellene az életpálya során történő befizetések (járulékok) és szolgáltatások (természetbeni ellátás, táppénz) pénzbeli egyenlegét. Ilyen elemzések Magyarországon soha nem készültek, a társadalmi normává vált jövedelem- és vagyoneltitkolás miatt nem is készülhettek. Ugyanakkor a szabályozás elvei (járulékplafon, minimálbérszabályok, hálapénz), demográfiai adatok és a szocializmus sok évtizedes működési tapasztalatai alapján feltételezhető, hogy a mai rendszer inkább a nagyvárosokban lakó, magas jövedelmű, vagyonos és befolyásos csoportok számára előnyös.
Mihályi Péter egyszersmind az államreform-bizottság egészségügyi csoportjának vezetőjeként a több-biztosítós modell mellett érvelt. Hangsúlyozta, a profitorientált biztosítók 1998-tól sikeresen kiépítették a nyugdíjbiztosítási üzletágat. A kormányprogram kulcsmondatának minősítette a dokumentumban szereplő ígéretet: 2007 végéig létrehozzuk a biztosítási alapon működő egészségügy szabályozási, intézményi, pénzügyi, működési, felügyeleti és garanciális rendszereit.
Rovataink a Facebookon