Dicsőségtábla az APEH-től

Tíz éven keresztül az adózás rendjéről szóló törvény csak azt tette lehetővé, hogy a legnagyobb adócsalók nevét, címét, a megállapított adókülönbözetet nyilvánosságra hozza az állami adóhatóság. Így aztán pellengérre kerültek azok a magánszemélyek, akiknél az APEH tízmillió forintnál nagyobb adókülönbözetet állapított meg, illetve azok a cégek is, amelyeknél, százmillió forintot meghaladta ugyanez, feltéve persze, ha jogerős volt az adóhatóság határozata. A "negatív" listával a jogalkotók célja az volt, hogy pellengérre állítsák azokat, akik kirívóan nagy összeggel akarták megkurtítani az államkasszát.

A negatív lista után tíz évvel pedig jön az adózók "pozitív listája". Az adókötelezettségeiket hosszú időn keresztül kifogástalanul teljesítő adózókat érdemes megkülönböztetni azoktól, akik kifogásolható módon teljesítik a kötelezettségeiket - ezzel magyarázta a jogalkotó, hogy 2006. január elsejétől az adózás rendjéről szóló törvény bevezeti a minősített adózó fogalmát. Ezt a kiváltságos címet csak a vállalkozási tevékenységet végzők szerezhetik meg kérelem alapján. A kérelem benyújtására nyomtatványt rendszeresítenek, amelynek kialakításán jelenleg dolgoznak az adóhatóságnál, mint ahogy az adatbázis szerkezetén is.

Önkéntesen

A dicsőségtáblára tehát önkéntes alapon lehet rákerülni, amelyet az interneten is közzétesz az APEH. A törvény szerint minősített adózónak az számít, aki a kérelem beadását megelőzően legalább három éve működött, s a kérelem beadását megelőző elévülési időn belül (gyakorlatilag hat év) az adóhatóság nem állapított meg terhére adóhiányt, nem indított ellene végrehajtási eljárást, illetőleg az adózó fizetési könnyítés, adómérséklés iránti kérelmet nem terjesztett elő.

Adószakértők szerint a minősített adózói kategória elnyeréséhez meghatározott kritériumok nem megfelelők, így torzított lesz a lista. Oszkó Péter, a Deloitte adópartnere szerint ugyanis erre nem kerülhetnek fel azok a nagyobb vállalkozások, amelyeket folyamatosan ellenőriznek, s az adószabályok bonyolultsága miatt óhatatlan, hogy időnként másképp értelmezik a szabályokat, mint a hatóság, ezért adóhiányt állapítanak meg náluk. Ugyanakkor ott lesznek majd a listán azok a kisebb cégek, amelyeket soha nem talál meg az APEH, miközben bejelentetlen alkalmazottat foglalkoztatnak, folyamatosan kevesebb közterhet fizetnek a szükségesnél. Hasonlóan vélekedik Heinczinger Róbert, az Ernst & Young adópartnere is, aki szerint ritka az olyan adóellenőrzés, ahol nincs megállapított - akár minimális - adóhiány. Ezeket rendezve azonban a cégeknek fel kellene kerülniük erre a pozitív listára. Oszkó szerint amíg az APEH ellenőrzési gyakorlata nem változik, s tartalmi adóvizsgálatokkal szemben a formai előírások betartásának ellenőrzését részesítik előnyben, s nem érik el számítógépes rendszerükből azokat a cégeket, amelyek tudatosan az államkassza megkárosítására törekszenek, addig nincs értelme a minősített adózói kategóriának. A listára így ugyanis csak azok kerülhetnek fel, akiket nem ellenőriznek.

A jogalkotó szerint a minősített adózó kategóriának az üzleti életben kedvező hozadékai lehetnek, így például a hitelkérelmek elbírásánál vagy a pályázatok elnyerésénél is. Arról nem is beszélve, hogy az adóhatósági ellenőrzések szempontjából a kisebb kockázatot jelentő vállalkozások körébe sorolhatók ezek a vállalkozók. Heinczinger nem gondolja, hogy ennek a minősített adózó kategóriának kedvező hozadéka lenne, mert például egy bank nem az alapján fog a hitel megítéléséről dönteni egy tőkeerős cég esetében, hogy az rajta van-e ezen a listán. Az adószakértő azt sem érti, hogy miért kell kérelem a listára való felkerüléshez, hiszen egy számítógépes program segítségével pillanatokon belül leválogathatók lennének a kritériumoknak megfelelő cégek - egyébként a negatív listára való felkerüléshez sem kell kérelem. Ha rossz vagyok, akkor pellengérre állítanak, ha jó, akkor én kérjem a jó bizonyítványt - méltatlankodik a szakértő.