A régi gárda visszavág

2001.09.25. 12:50
A privatizáció egykori irányítói, pontosabban az ÁPV Rt. volt igazgatósági tagjai a színfalak elé léptek a Dunaferr-ügyben: a Kancellária által készített vizsgálati jelentést szedik ízekre egy tanulmányban. A Miniszterelnöki Hivatal elfogultságoktól hemzsegő jelentését nagyjából olyan nehéz megkontrázni, mint a magyar labdarúgó-válogatottat.
Mi az, amit aránylag biztosan tudhatunk a Dunaferr körüli politikai és gazdasági szumózásról? A sajtóban megjelent információk, illetve az ügy néhány szereplőjével folytatott beszélgetések alapján nagyjából a következőket: Az ÁPV Rt. 1996-ban szerződést kötött a Dunaferr vezetőiből alakult Acél XXI. Kft.-vel, hogy az öt évig vagyonkezelőként menedzselje az óriáscéget. A kft. azt vállalta, hogy legalább 8 milliárd forinttal megnöveli a cégvagyont, ennek fejében sikerdíjat kért, a növekmény 12,5 százalékát.

Sok pénzt kezelt néhány ember

A vagyonkezelési szerződést kezdettől több oldalról támadták, hiszen hatalmas állami vagyontömeg került - ha úgy tetszik - néhány ember kezébe. Ezen emberek némelyikéről közismert volt szocialista kötődése, de alapjában véve acélipari szakemberekről volt szó, nem pedig Berija reinkarnációiról.

Fejér megye Lordjai

Az Index elemzésírója akkoriban sokszor járt - horgász álöltözetben, de természetesen tényfeltáró riportkörúton - Dunaújváros közelében, és a helyeikkel folytatott beszélgetésekből azt a sommás és durván leegyszerűsítő következtetést vonta le, hogy "akié a Dunaferr, azé fél Fejér megye". A szerződést később számos szervezet vizsgálta, érték komoly kritikák is, általános volt a gyanakvás, hogy személyre szabott pályázat végén döntöttek, de soha senki nem tudott felmutatni olyan bizonyítékot, amely alapján a megállapodást mondjuk semmisnek lehetett volna tekinteni.

Lopnak vagy nem lopnak?

A választások után hamar nyilvánvaló lett, hogy Orbán Viktor szívügye a "vörös" Acél XXI. kipaterolása, az apparátus tehát lendült volna, de nem volt könnyű fogást találni, többek között azért, mert a közben eltelet évek alatt a polgári Magyarország ellenségei igencsak eredményesen vezették a céget.
Az ügyben kormányoldalon megszólalók folyamatosan azt metakommunikálták, hogy "ezek lopnak", de komolyabb bizonyítékot nem nagyon tudtak felmutatni annál a sugalmazásnál, hogy "ki nem lopna, ha ekkora hatalma lenne?" Mi például nem lopnánk, de nekünk még sohasem ajánlottak fel acélipari konglomerátumot, úgyhogy nem nyilvánítunk véleményt.

Lelepleződik Horn Gyula budoárjának titka

Lehetséges (tényleg lehetséges!), hogy az Acél XXI. tagjai mesés összegeket - hogy a Miniszterelnöki Hivatal terminológiájával éljünk - "szivattyúztak ki" a vállalatcsoportból és üres óráikban egymást múlták felül mérlegcsalásban, és ráadásul ők állták Horn Gyula extravagáns öltönyszámláit, de ezzel kapcsolatban a nagyközönség soha nem hallhatott konkrétabbat, mint a "szövevényes cégháló" emlegetését.

Miért vonultak vissza?

Az egyre erősödő kormány- és ÁPV Rt.-támadások hatására az Acél XXI. Kft. kénytelen volt meghátrálni. Sokan sokféleképpen értelmezik azt a kompromisszumot, mely szerint végül belementek a vagyonkezelési szerződés felmondásába, és lemondtak egymilliárd forint sikerdíjról egy ehhez képest kisebb összeg fejében, illetve annak ellenében, hogy a Dunaferr vezetői még 3 évig a cégnél maradhassanak. Egyesek szerint természetes volt a visszavonulás, hiszen egy állami cég vezetői nem lehetnek háborús helyzetben az aktuális kormánnyal, mások azért furcsállják, hogy ha egyszer jogszerűen járt nekik egymilliárd, miért nem ragaszkodtak hozzá jobban.

Tyú-tyú-tyú, szivattyú!

A Miniszterelnöki Hivatal kezdetben titkos, majd mégis nyilvánosságra hozott jelentést írt az ügyről. Lelkes fideszes politikusok - amikor még csak ők ismerték az anyagot - a "szocialista pénzszivattyú" leleplezésén lelkendeztek, minden alap nélkül, mert ilyesmit nem tár fel a dokumentum, ámde annál inkább elfogult.

A régi gárda visszavág

Az ÁPV Rt. igazgatóságának 1996 nyara és 1998 júniusa között hivatalban volt tagjai 34 pontba sűrítve válaszoltak a Kancellária felvetéseire. Az anyag egyfelől kézből kontrázza a Miniszterelnöki Hivatal Bogár László vezetett osztagának otromba tévedéseit. Bogárék például a Dunaferr "MSZP-SZDSZ kormány által kinevezett korábbi vezetőiről" beszélnek, miközben - mint arra a volt igazgatósági tagok nehezen cáfolhatóan rámutatnak, Horváth István Dunaferr-vezért még Bod Péter Ákos, az Antall-kormány ipari minisztere nevezte ki 1991-ben. Későbbi csapatát pedig 1992-ben állította össze Horváth.

Privatizációval riogatnak

A 34 pont közül jó néhány reagál arra a sajátos taktikára, hogy a Kancellária jelentése konzekvensen "privatizációt" emleget az ördögi Acél XXI.-gyel kapcsolatban, miközben erről természetesen szó sem volt, hiszen ők vagyonkezelési szerződést kötöttek.

Az igazgatósági tagok válasza rámutat a MeH-tanulmány olyan kreatív memóriagyakorlataira, mint az, hogy megemlítik: Kálmán András későbbi szocialista dunaújvárosi polgármester az Acél XXI. fb-elnöke volt, de azt elfelejtik, hogy e poszton a szuperpolgári O'sváth György, Orbán miniszterelnök tanácsadója követte, illetve hogy a Dunaferr felügyelőbizottsági elnökei a "forró" időszakban Chikán Attila és Matolcsy György, az Orbán-kormány későbbi miniszterei voltak.

A magaslabdákat rendre lecsapó választanulmány még jó néhány tárgyi tévedést veséz ki. Vannak persze "billegős" megállapításai, például amikor igyekszik elkenni, hogy az ÁPV Rt. jogi igazgatóságának komoly aggályai voltak a vagyonkezelési szerződéssel kapcsolatban. Ámde. Itt nem a volt igazgatósági tagokat terheli a bizonyítási kényszer. Ők most úgy cáfoltak, ahogyan bármelyikünk cáfolna hasonló helyzetben. A szerződést a mostani kormány mondatta fel, ők sejtették, hogy Dunaújvárosban szörnyű lenyúlások történtek, de ezeket eddig nem tudták meggyőzően bizonyítani. A felkészültség pedig nem árt, még "kommunisták" kifüstölésekor sem, sőt.

A kormányoldal szeplőtelenségét pedig megkérdőjelezi a miniszterelnök apjának jól ismert nyomulása a kőszállítási szerződésekre, illetve az a komikus, már-már magyarosnak nevezhető fordulat, hogy a "vörösök" kipaterolása után egy Fideszhez köthető szolnoki érdekcsoport azonnal komoly pozíciókat kapott a vállalatcsoportnál.