A szerződést alaposan megvitatta a Dunaferr Rt. Felügyelő Bizottsága), az ÁPV Rt. igazgatósága, egyetértését fejezte ki (természetesen hivatalos formában!) az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium. A vagyonkezelési szerződés valamennyi dokumentuma (beleértve az előkészítés során keletkezett dokumentumokat is) ma is bizonyára hiánytalanul rendelkezésre áll az ÁPV Rt. irattárában - így a szerződés jogszerűségének vizsgálatát az ÁPV Rt-nek az Orbán-kormány által kinevezett Igazgatósága már 1998 nyarán megkezdhette. Az ÁPV Rt-nek az Orbán-kormány által kinevezett Igazgatósága azonnal felmondhatta volna a szerződést, - valamint a Matolcsy György által vezetett Dunaferr Felügyelő Bizottság is kezdeményezhette volna ugyanezt - s igy a 6 hónapos felmondási idő után akár azonnal meghirdethette volna a privatizációs pályázatot. Az ÁPV Rt. azonban nem mondta fel a vagyonkezelési szerződést és jogi lépést sem tett annak semmissé tétele érdekében. Az ÁPV Rt. 1998. őszén megbízta az Arthur Andersen könyvvizsgáló társaságot a Dunaferr-csoport teljeskörű átvilágításával. A vizsgálatot lezáró jelentés nem tárt föl érdemi, a tulajdonos részéről intézkedést igénylő hiányosságot - sem a számviteli folyamatok szervezettsége, sem a vállalatcsoport mérlegének konszolidációja terén,
"Az adószakértői átvilágítás megállapításai szerint a DUNAFERR Csoport maximálisan törekszik az adókockázatok kiküszöbölésére, továbbá az adók pontos határidőt betartva történő megfizetésére.",
ugyanakkor
"A jogi átvilágítás eredményeként megállapítható, hogy a vizsgált társaságok jogi adatai, azok módosításai megfelelnek a törvényi előírásoknak."
Az ÁPV Rt. mindezek után 2000. decemberében a vagyonkezelést közös megegyezéssel zárta le, s hozzájárult az addig zárolt számlán lévő, 1997-98-ban elszámolt sikerdíj-előlegek felszabadításához és kifizetéséhez.
Az a tény, hogy az Orbán-kormány időszakában, azaz immár több mint három éve nem került sor sem a Dunaferr Rt. privatizációjának meghirdetésére, sem pedig a társaság átsorolására a tartós állami tulajdon körébe, azt mutatja, hogy a jelenlegi kormány is elfogadta azt az 1996-ban kialakított stratégiai koncepciót, amelynek értelmében a Dunaferr privatizációjára ésszerűen csak az elkerülhetetlen technológiaváltás lebonyolításával egyidejűleg, tehát 2004-2008 között kerülhet sor.
A Miniszterelnöki Hivatal által összeállított, és Bogár László általános jogkörű politikai államtitkár a "Dunaferr csoport jogszerű és gazdaságos működésének helyreállításáról" című, az Országgyűlésnek benyújtott tájékoztatója a valóságnak meg nem felelő állításokkal teletűzdelt, sok tekintetben szakmailag megalapozatlan anyag.
Az alábbiakban sorra vesszük a MEH "Tájékoztatójának" legsúlyosabb tárgyi tévedéseit, illetve szakszerűtlenségeit.
*
Mindezek miatt a következőkben az ÁPV Rt. 1996. nyarától - 1998. júliusáig hivatalban lévő, a döntésben közreműködő igazgatóság tagjai a MEH fentiekben már hivatkozott anyagának szerkesztési sorrendjében adják meg a megfogalmazott állításokkal kapcsolatos szakmai álláspontjukat.
(Az egyes pontoknál a dőlt betűvel szedett idézetek a MEH Tájékoztatóból származnak.)
1."A Dunaferr MSZP-SZDSZ kormány által kinevezett korábbi vezetői": Ez a megállapítás minden alapot nélkülöz. Horváth Istvánt ugyanis még 1991-ben Bod Péter Ákos, az Antall-kormány ipari minisztere nevezte ki vezérigazgatónak, és 1992-ben Horváth István alakította ki a 2001-ig hivatalban levő csapatát.
2. "A bonyolult kereszttulajdonlások nehezen áttekinthetővé teszik a csoport egészének működését": A bonyolult kereszt-tulajdonlások csak a külső szemlélő számára tűnnek bonyolultnak. A csoport működése megfelel egy konszern típusú szervezet működtetésének, amit az idézett Arthur Andersen jelentés is megerősít.
3. "14,8 milliárd állami konszolidációban részesült_ a nála hátrányosabb adottságú borsodi vetélytársak kiesésének köszönhetően_ stabilizálni tudta a helyzetét": 1993-ban valóban történt konszolidáció, a Dunaferr 3,3 Mrd Ft adósságát engedték el az MHB irányába, továbbá a bruttó összegben 11,7 Mrd Ft 2004-ig megfizetendő állami alapjuttatás törlesztési kötelezettséget tőkésítették 2 lépcsőben. E törlesztési kötelezettség tőkésítéskori időpontra diszkontált értéke nem érte el 6 Mrd Ft-ot, melyet 4,8 Mrd Ft névértékű Dunaferr-részvény fejében tőkésítettek. A diszkontált érték és a teljes törlesztési összeg különbözetét tévesen értelmezik adósság elengedésként.
Meg kell kérdezni, hogy a borsodi versenytársak kiesése mit jelent: milyen piacon, mely termékkörökben voltak a borsodiak a Dunaferr versenytársai? A kérdésre adandó válasz viszonylag egyszerű. A Dunaferr termelési technológiája ugyanis egy, a borsodi acélgyártástól különböző termékcsoport előállítására alkalmas, ezért egymás számára nem jelentettek - és ez a helyzet a mai napig érvényes - konkurenciát a Dunaferr, illetve a borsodi térség acélgyártói.
A 3,3 Mrd Ft bankhitel elengedése gyakorlatilag a dél-szláv háború miatti embargós károk ellentételezésének felel meg. A Dunaferr-csoport stabilizációját önmagukban ezek az intézkedések nem biztosíthatták. 1993-1996. közötti időszakban egy reorganizációs terv valósult meg, melynek feladatai együttesen jelenthették a Dunaferr-csoport stabilizálását. A vállalat pénzügyi helyzete soha nem tudott teljes egészében normalizálódni, mivel 1992-ben alultőkésített módon alapították és ez a nagymértékű tőkehiány azóta is folyamatosan jelen van.
4. "A menedzsment (ön)privatizációs koncepciója": Semmiféle önprivatizáció nem történt, sőt a Magyar Köztársaság privatizációról szóló hatályos törvénye nem ismer ilyen intézményt. Ismételjük: vagyonkezelési szerződés született, amely privatizációt nem tett lehetővé, ellenkezőleg, a menedzsmentet érdekeltté tette abban, hogy segítsen a tőkebevonáshoz alkalmas szakmai befektetőt találni. A vagyonkezelési szerződés ugyanis azon a koncepción nyugodott, hogy a tulajdonos csak több évvel később szándékozott a privatizációról végleges döntést hozni. Az is nyilvánvaló, hogy a sikerdíj lehetséges maximuma (legfeljebb 1,5 milliárd forint) semmilyen befolyásoló részesedés megszerzésére nem nyújthatott fedezetet egy legalább 44 milliárd forint saját tőkéjű cégben.
5. " A menedzsment úgy ítélte meg, hogy mivel a privatizáció rövid távon nem valósítható meg, célszerű vagyonkezelő működtetése": Nem egyszerűen csak a Dunaferr menedzsmentje ítélte meg úgy, hogy vagyonkezelő szervezet működésére van szükség, hanem az ÁPV Rt. igazgatósága döntött, miután megkapta az illetékes szaktárcák, - így az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium - egyetértését.
6. "A főhivatásként vagyonkezelést végző Dunaferr-menedzsment tehát meglepő módon e vagyonkezelés megkettőzését javasolja a tulajdonos ÁPV RT-nek": A vagyonkezelési szerződés teremtette meg a menedzsment közvetlen személyes anyagi érdekeltségét és kockázatát a vállalat - tehát a tulajdonos állam - vagyonának meghatározott gyarapításában. A vállalkozói vagyonkezelés lényege, hogy a vagyonkezelő szerződéses módon anyagilag is felel a döntéseivel okozott károkért és részesül a jó döntések hozadékából. Vagyis a döntéshozó a saját anyagi felelősségére hozza meg döntéseit. Az ilyen döntéshozónak joga tehát bürokratikus procedúrák nélkül dönteni, hiszen a felelősség megszemélyesíthető és számszerűsíthető. A Dunaferr Rt. esetében azért volt indokolt a tényleges privatizációt megelőző 5 évre vállalkozói vagyonkezelést kialakítani, hogy az acélpiac ciklikus változásait követni tudó operatív döntési kompetenciákkal rendelkező vezetés irányíthassa annak érdekében, hogy gyarapodjon a Dunaferr Rt. vagyona, stabilizálódjon működése és elkészüljön a technológiaváltás koncepciója, melynek feltételrendszere alapján ki lehet majd írni 2002-2004-t követően egy szakszerű, a hosszú távú célokat jogilag is garantáló privatizációs pályázatot.
7. "Kft felügyelő bizottságának elnöke 1996. és 99. között Kálmán András, ma Dunaújváros polgármestere_ volt": A névsor még kiegészíthető O'sváth Györggyel, aki az Acél XXI. Kft-ben követte Kálmán Andrást, valamint Chikán Attilával, aki 1992-től miniszterségéig, 1998-ig a Dunaferr Rt. Felügyelő Bizottságának elnöke volt, valamint Matolcsy Györggyel, aki követte őt ebben a tisztségben miniszteri kinevezéséig. Jóllehet a felsorolt szakembereket politikai hovatartozásuk szerint nem lehet egy táborba sorolni, megállapítható azonban, hogy szakmai hitük szerint az állami vagyon Dunaferr-nél 1996-ban választott kezelési módját egyértelműen támogatandónak ítélték. (1. és 2. sz. melléklet).
8. "Nagyon kockázatos, ha az állami tulajdonos nevében a vagyonkezelő hozza meg a stratégiai fejlesztési döntéseket": Az állítás igaz, éppen ezért a vagyonkezelő feladata az ilyen típusú döntések szakszerű előkészítése volt, míg az ÁPV Rt. és a kormány hatáskörébe tartozott e fejlesztési döntések elfogadása.
A vagyonkezelő semmilyen állami vagyon tulajdonába nem jutott, szerepe a vagyonkezelési szerződésben rögzített feltételek szerinti tulajdonosi jogok gyakorlására korlátozódott.
9. "A vagyonkezelés koncepciója az ÁPV RT. belső egyeztetése során tett ellenvélemények ellenére sem került ki a privatizációs koncepcióból.": A belső egyeztetések során felvetett aggályok és észrevételek jelentős részét beépítették a pályázati szempontok közé, tehát nem valós az a felvetés, hogy a belső kifogásokat nem vették figyelembe. Ha voltak is ellenzői a vagyonkezelésbe adásnak, egyetlen mértékadó szakértő, egyetlen minisztériumi vezető tisztségviselő sem fogalmazott meg kritikát a pályázat szakszerűségét, alaposságát és konzisztenciáját illetően. Az ÁPV Rt. Igazgatósága értékelte és gondosan mérlegelte a pályázattal kapcsolatos aggályokat és észrevételeket. Azokat vagy nem ítélte érdemi jellegűnek, vagy elfogadta és beépítette a pályázatba.
Ilyen jellegű - ti.: vagyonkezelési - szerződést az Igazgatóság saját jogkörében megköthetett, ezzel nem sértette meg saját versenyeztetési szabályzatát, de nem sértett más piaci szereplőt/pályázót sem, mivel egyetlen más érvényes pályázat nem érkezett.
10. "Fel sem vetődött külső vagyonkezelő szervezet megbízásának lehetősége.": Nehezen képviselhető megállapítás, hiszen egy nyílt, nemzetközi pályázat kiírása a legjobb eszköze annak, hogy átlátható módon szólítsa meg az adott témában érdekeltek körét. Az elfogultság és "belterjes" megoldás vádja egy zártkörű pályázati kiírás esetén még megfogalmazható lenne, ebben az esetben azonban az ÁPV Rt. más technikát választott.
11. "A privatizációs törvény_ csak abban az esetben engedi meg a vagyonkezelést, ha az érintett cég érékesítése meghiúsult, vagy elidegenítésének feltételei átmenetileg kedvezőtlenek. (_) Tekintve a cégcsoport állami forrásokkal végrehajtott stabilizálását és 1995-ös pozitív eredményét, ezt nem is lett volna könnyű bizonyítania.": A vagyonkezelési pályázat azért nem volt ellentétes a hatályos jogszabállyal, mert pontosan megfelelt annak a szempontnak, hogy "az elidegenítés feltételei átmenetileg kedvezőtlenek" (1995. évi XXXIX. Törvény 62 § (1) paragrafus), hiszen a technológiaváltási koncepcióból egyértelműen kiderül, hogy a privatizáció célszerű időpontja legkorábban 2004-2008. 1996-ban ugyanis még nem fejeződött be a vállalatcsoport reorganizációs programjának végrehajtása.
Nem készült el megfelelő részletességgel a technológiaváltás koncepciója - miként még ma sem dőlt el a világban az, hogy az acélipar milyen műszaki-technológiai úton fejlődik tovább. Ezzel az elképzeléssel egyébként az IKM és a Pénzügyminisztérium is egyetértett. Az ÁPV Rt. FB-elnöke, Puskás Sándor ugyan hangoztatott fenntartásokat - de az IG-űlések vitái után nem élt törvényes - írásban gyakorolható vétójogával.
12. "Ráadásul ez a rövid időszak a nyári hónapokra esett, amikor az elvben szóba jöhető cégek közismerten hetekig szüneteltetik érdemi tevékenységüket.": A pályázati kiírás struktúrája, annak határidői teljesen egészében megfeleltek az akkori szabályoknak. Egyrészt nehezen feltételezhető, hogy az acélipari világcégek - például a US Steel, a Betlehem Steel, vagy akár a Voest Alpine - nyáron valóban képtelenek lennének érdemi, akár beruházási döntés meghozatalára; másrészt a privatizáció történetében számos pályázat került nyári hónapokra eső beadási határidőre történő kiírással, s ez a tény egyetlen esetben sem akadályozta a valóságos érdeklődés kifejeződését.
13. "A Dunaferr privatizációs koncepcióját a kormánynak kellett volna elfogadnia.": A kormány azért nem döntött privatizációs stratégiáról, mert a privatizáció nem volt időszerű. Az akkori állásfoglalás szerint ugyanis a kormány majd a technológiaváltás koncepciójához kapcsolódó privatizációs stratégiát kívánta megtárgyalni és meghatározni. A vagyonkezelési szerződés tartalmazza, hogy a kormány ez irányú döntése esetén a vagyonkezelési szerződés azonnal felmondható. Ilyen döntés a kormányok részéről nem született 1998. előtt és 1998. után sem. A vagyonkezelés - és ezt ismételten rögzíteni kell - nem privatizáció!
14. "Az ÁPV Rt-nek kötelessége lett volna az országgyűlési határozat végrehajtását szabályozó kormányrendelet meghozataláig felfüggesztenie eljárását, e helyett épp ellenkezőleg, sietősen végig hajszolta az eljárást.": A pályáztatási eljárás a kiírásoknak megfelelő határidőkkel történt, minden határidőt betartottak. Ha a kormány úgy ítélte volna meg, hogy a vagyonkezelés ellentétetes a kormányzati célkitűzésekkel, ebben az esetben és a későbbiek során a szerződés felmondásáról döntést hozhatott volna.
15. "A vagyonkezelő ezen az úton ingyen jut kincstári vagyonhoz, ami az államháztartási törvény értelmében nem lehetséges.": A vagyonkezelő nem jutott ingyen kincstári vagyonhoz, ezért nem is történt törvénysértés, ugyanis a Kincstár tulajdonában levő részvénycsomag a Kincstárnál maradt. A kockázatkerülő haszonszerzés vádja abszurd, hiszen a vagyonkezelő konkrét célok elérését vállalta esetleges rossz döntéseiért konkrét anyagi felelősséggel tartozott.
Egyébként ez a megjegyzés -bár eredeti szándéka szerint csupán a vádaskodást szolgálná - felhívja a figyelmet arra az anomáliára, amely a Dunaferr Rt. részvényeit birtokló állami szervezetek működéséhez kapcsolódik. Ugyanis a társaság sajátos tőkeszerkezetéből adódóan az a jogilag ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy egy, az állam vállalkozói vagyonába sorolt társaság esetében 23 %-ig megjelenik a kincstár, mint tulajdonos. Abszurditás ebből a helyzetből levezetni azt, hogy a Dunaferr ettől kincstári típusú állami vagyonná válik, hiszen ez azt jelentené, hogy mint piaci szereplő semmiféle kockázattal járó döntést nem hozhat.
16. "A bankprivatizációknál oly gyakori szokással ellentétben, a pályázók semmiféle -kártérítési, garanciális, szavatossági vagy egyéb- jogcímen nem támaszthattak utólagos igényeket.": Az érdeklődők mindegyike az acéliparból jött és mivel a Dunaferr tagja az Euroferrnek, így ezen pályázók már korábban is tisztában voltak a Dunaferr minden lényeges adatával, mérlegeivel, forgalmával és eszközállományával. A pályázat ideje alatt adatszoba működött, ahol minden, a kiírást megvásárló érdeklődő egy csokorba gyűjtve hozzájutott a szükséges adatokhoz.
A MEH "Tájékoztató" visszatérő és megtévesztő érvelése a privatizációra való hivatkozás. Helytelen privatizációról beszélni bármilyen vonatkozásban, hiszen a Dunaferr Rt. részvényei nem cseréltek gazdát, továbbra is az állam kizárólagos tulajdonában maradtak.
A bankprivatizációval való összehasonlítás szakmailag megalapozatlan, mivel nem tulajdonosváltozásról, hanem egy vagyonkezelési feladat vállalásáról van szó.
17. "Az állami segítséggel végrehajtott konszolidáció és a hazai konkurense kiesése miatt a cégcsoport olyan működési pályára tért, amiben 5 év alatt 21,7 %-os vagyon gyarapodás egyáltalán nem minősíthető kiemelkedő teljesítménynek.":
Mely konkurensek kiesésére gondolnak a MEH-tájékoztató szerzői, amelyek miatt a cégcsoport könnyű növekedési pályára állhatott? Az előzőekben már szó esett erről, de szükséges megismételni - mivel a "Tájékoztató" készítői ezt nem tudják - a Dunaferr eltérő termékstruktúrája miatt nem versenytársa Diósgyőrnek.
A vagyongyarapodás egy bázisévhez viszonyított mértékét folyamatosan elvárni egy olyan társaság esetében, amelynek érintettsége az acélipar ciklikus változásában 100 %-os, - nem életszerű. A Dunaferr termékeinek több, mint 60%-a a nemzetközi acélpiacon kerül értékesítésre. Közismert tény, hogy az acélipar 3-5 éves konjunktúraciklusokon megy át. Ez a trend az utóbbi években kiszámíthatatlanul lerövidült, melynek következtében az acéltermelők eredményessége évről-évre jelentős eltéréseket mutat, kivéve az olyan óriás vállalatokat, akiknek több éves beszállítási szerződései vannak a nagy felhasználó autógyártó stb. konszernekkel. Tehát kiragadni egy rövid időszak konjunkturális okokra visszavezethető kedvező vagyongyarapodását, és azt összehasonlítani egy öt esztendőt átívelő időszak mutatóival, nyilvánvaló szakmai járatlanságra utal (3. sz. és 4. sz. mellékletek). Megjegyzendő, hogy Közép- és Kelet-Európában a Dunaferr az egyetlen kohászati cég, amely jelentősebb megrázkódtatás nélkül élte át az elmúlt öt-nyolc évet.
18. "Az Acél XXI Kft ezért a szerény teljesítményért 40 millió forintos fix díjat és a saját tőke növekményének 12,5 %-át igényelte.": A vagyonkezelés díjazását a pályázati kiírás tartalmazta, ettől eltérő módon került véglegesítésre a vagyonnövekmény utáni sikerdíj mértéke azért, mert a vagyonnövekmény bázisának számító alapadatok is megváltoztak (az 1994. évi helyett az 1995. évi konszolidált mérlegadatok váltak bázissá) és az eredeti szándéknak ezek az új arányok feleltek meg - így maradhatott meg a megkívánt vagyonnövekmény (8 Mrd Ft) és így maradhatott a vagyonnövekményre eső összes sikerdíj-előleg nagysága is változatlan.
19. "A vagyonkezelési feladattervben meghatározott célok több esetben megegyeznek a még az állammal kötött konszolidációs megállapodás mellékletét képező reorganizációs tervvel": A reorganizációs terv megvalósítása 1994-1996. év végéig jelentett nagyon komoly feladatot, és 1996 végére gyakorlatilag lezárult a reorganizációs konszolidáció. A vagyonkezelésről szóló pályázati kiírás az 1997-2001-es időszakra meghatározott célokat jelölt meg, amelyek megvalósításának gyakorlati lépéseit az Acél XXI Kft részletes üzleti terve tartalmazta.
20. "Az egyetlen pályázat értékelésénél az ÁPV Rt. jogi ügyvezető igazgatósága számos észrevételt tett, melyek alapján a pályázat érvénytelenné nyilvánítását javasolta.": A pályázat megfelelt a kiírásban leírtaknak, ezért nem volt oka és joga az ÁPV Rt. Igazgatóságának a pályázatot elutasítani. Az ÁPV Rt-nek az Acél XXI. Kft-vel a Dunaferr Rt. vagyonkezelésére kötött szerződését sem keletkezésekor, sem a későbbiekben egyetlen arra jogosult szervezet sem minősítette, mert nem minősíthette törvénytelennek. A szerződést előzetesen tárgyalta és véleményezte az ÁPV Rt. Igazgatósága és Felügyelő Bizottsága a Dunaferr Rt. FB-je az Ipari Minisztérium és a Pénzügyminisztérium, valamint a privatizációt felügyelő tárca nélküli miniszter, utólag vizsgálta az Állami Számvevőszék, valamint egy vezető nemzetközi könyvvizsgáló cég is. A vagyonkezelési pályázat nem sértette - nem sérthette meg - a privatizációs törvény előírásait, amit az is igazol, hogy a széleskörű egyeztetési eljárásban semmilyen illetékes szaktárca, felügyelő bizottság, érdekképviseleti fórum, vagy tulajdonos nem vitatta azt a tényt, hogy a nemzetgazdaság szempontjából a stratégiai célok elérését a Dunaferr gyors privatizációja nem biztosíthatta. A privatizáció feltételei a 2004-2008 közötti időszakra teremtődnek meg, amikorra elhárul a kizárólag piacszerzést szolgáló kivásárlás veszélye, és ettől az időponttól lesz elvárható, hogy egy tőkeerős szakmai befektető a 60-80 milliárd forint befektetést igénylő technológiai megújulás megvalósítson és finanszírozzon. Megjegyzendő, hogy még ma, 2001-ben sem határozható meg az a technológiai irány, melynek mentén valószínűsíthető a harmadik évezred első évtizedeiben az acélipar fejlődése.
Egyébként a döntéshozatal nyitottságát igazolja az a tény is, hogy a döntéshez szükséges, törvényesen meghatározott eljárási rendhez kapcsolódó valamennyi iratanyag az ÁPV Rt-ben rendelkezésre áll és remélhetőleg a mai napig is hiánytalanul fellelhető.
21. "A pályázathoz csatolt bankgarancia nagyságrendekkel alatta marad mind a megkívánt mértéknek, mind a kezelni kívánt vagyonnak.": A bankgarancia mértéke (500 M Ft + 100 M Ft alaptőke) a kockázatok esetleges kártérítési összegét megfelelően fedezte és minden évben újra fel kellett volna tölteni, amennyiben valamilyen okból lehívásra került volna. A bankgarancia mértéke egyébként jelentősen meghaladta a várhatóan 1 Mrd Ft sikerdíj kezdeti időpontra diszkontált adózás utáni összegét.
22. "Az ajánlat a sajáttőke növekménybe be kívánta számítani a vagyonkezelési időszak alatt fizetett osztalékot és annak adóját is, amely nem felelt meg a kiírásnak. Végül érvénytelennek kell minősíteni az ajánlatot, mivel az Acél XXI Kft. még nem volt bejegyezve.": Közgazdasági alapfogalom, hogy a saját tőke növekménye csak akkor garantálható, ha a tulajdonos saját döntésével évente nem vonja el osztalék formájában az eredményt. Amennyiben ez megtörténik, akkor természetszerű, hogy az ilyen típusú elvonást - korrekcióként - bele kell számítani a tőkenövekménybe, mert különben az egész konstrukció értelmetlenné válik. A tulajdonos ugyanis azonos mértékben gyarapszik akkor is, ha a társaságból osztalékot von el, és akkor is, ha tőkenövekményként a társaságnál hagyja az eredményt.
Az Acél XXI Kft. még valóban nem volt a cégbíróságon bejegyezve, de a cégbíróságra az összes dokumentum hiánytalanul be volt adva, a törzstőke be volt fizetve, és a cégbírósági bejegyzés, mint ilyen nem volt feltétele a sikeres pályázatnak sem ebben az esetben, sem más pályázatok esetében. Ezt bizonyítja, hogy a kiírás erről az alábbiak szerint rendelkezik: "az ajánlattevőnek a beadáshoz képest 30 napnál nem régebbi cégkivonatát, vagy ha azzal még nem rendelkezhet, cégbejegyzés iránti kérelmének másolatát kell csatolnia".
23. "Amennyiben_ az ajánlatot eredménytelennek nyilvánították volna_ csak a kormány dönthetett volna (a Dunaferr) privatizációs stratégiájáról.": Az állítás jogi szempontból irreleváns. A vagyonkezelési pályázat az akkor hatályos jogszabályoknak mindenben megfelelően zajlott le. Mivel privatizációról szó sem volt, az ÁPV Rt-nek nem kellett a kormányhoz fordulnia.
24. "A szerződés összességében is meglehetősen megengedő_ az állami tulajdonos lehetőségeit minimálisra szorítja.": A vagyonkezelési szerződés egyáltalán nem megengedhető a vállalkozó irányába, csupán felismerte azt a nyilvánvaló törvényszerűséget: felelőssége csak annak lehet, akinek döntési jogot adnak. Ha tehát az állam bizonyos kockázatokat a vállalkozóra kíván áthárítani, akkor az ahhoz kapcsolódó döntési jogokat is át kell adnia. Az állam, mint tulajdonos, megtartotta a legfontosabb döntési jogosítványokat: a 2/3-os közgyűlési döntésekhez előzetes hozzájárulási jogot kötött ki, az összes többi közgyűlési döntést előzetesen be kellett nála mutatni és ezen túlmenően negyedévente a vállalatcsoport tevékenységéről a vagyonkezelőnek kvázi konszolidált beszámolót kellett készítenie, biztosítva ezzel az esetleges vagyonvesztéssel járó kockázat időbeni észlelését.
Jól mutatja a vagyonkezelési szerződés szigorúságát az a tény, hogy a mintegy 4 Mrd forint kezességvállalást igénylő kohó-felújítást állami hitelgarancia igénybevétele nélkül kellett megvalósítania a társaságnak.
25. "Néhány tranzakció, amit a vagyonkezelő szabadon, minden állami kontrol nélkül megtehet.": Szakmailag abszurd az állítás, mivel a vagyonkezelésnek pontosan az a lényege - szemben a működtetéssel -, hogy a kapcsolódó vagyoni elemek átcsoportosítását, azok értékesítését és beszerzését a vagyonkezelő saját hatáskörben végzi, melynek eredményességéért konkrét anyagi felelősséggel tartozik.
A "Tájékoztatóban" leírt példák szakmailag megalapozatlanok, hiszen: az "eladósodottsági követelmények betartásával korlátlanul hitelt vehet fel" észrevétel önmagát cáfolja, mert mint tudvalevő az eladósodottsági mutató a vagyonkezelési szerződés egyik neuralgikus pontja, annak túllépése nélkül nem lehet hiteleket felvenni, a túllépés engedélyezése pedig előzetesen az ÁPV Rt. jogköre. Akit valamiben korlátoznak - mert kénytelen bizonyos követelmények szerint eljárni -, az nehezen járhat el 'korlátlanul' bármiben is (5.sz.melléklet).
- "A felvett hitelt bármire fordíthatja" c. állítás alaptalan hiszen egy olyan vállalatnál, ahol l991. óta a szállítói tartozásokat a lejáratot követő 2-3 hónap múlva tudják csak kiegyenlíteni, ott a csődtörvény lépne életbe, annak is a fedezetelvonás büntette című része, amennyiben a döntéshozók az anyagi forrásokat máshová csoportosítanák át.
- Ha az állítás igaz lenne a teljes magyar kereskedelmi bankrendszer hitelkihelyezési rendje válna hiteltelenné.
- "A társaság eszközeit tekintet nélkül az értékhatárra korlátlanul értékesítheti" szintén nem tényszerű, mivel az rt. alapszabályába szigorúan meghatározott értékhatárokat rögzít, a vezérigazgató, az igazgatóság és a közgyűlés hatáskörét illetően. Az igazgatóságba a szerződés értelmében minimum 2 fő a tulajdonost képviseli, a közgyűlés előterjesztéseit pedig előzetesen - 30 nappal korábban - meg kell küldeni az ÁPV Rt-nek.
- "A társaság pénzeszközeit bárhová kihelyezheti" megállapítás megtévesztő, mert pénzkihelyezés csak a vállalati tervben jóváhagyott irányokba lehetséges. A tervet az ÁPV Rt előzetes jóváhagyását követően a közgyűlés hagyja jóvá. Azért nem szabályozzák pontosan, hogy a saját tőke melyik elemének változása számít vagyonváltozásnak, mert a saját tőke egy komplex mutató, melynek egészéért felel a vagyonkezelő, a hitelességéért pedig a könyvvizsgáló.
26. "Ha egy vagyontárgyat eladnak, de az érte kapott vételár piaci, akkor a vállalat mérlegében jelentős nyereség keletkezik. Ettől azonban a vállalat vagyona nem nő.": A vállalat vagyona igenis nő, ha a többletértéket a vevő valóban ki is fizeti. A nyilvántartási értéknél jelentősen nagyobb értéken történő eladás egyáltalán nem számviteli trükk, hanem komoly gazdasági teljesítmény két okból is: egyrészt látens eszközöket tár föl és hasznosít, másrészt ezt a piacon értékesítve vagyongyarapodást megalapozó fejlesztésekhez biztosít pótlólagos forrást.
27. "A Dunnaferr az apportot képező eszközök felértékeléséből, valamint az üzletrész eladásából 4,6 milliárd forint rendkívüli eredményt számolt el 1997-ben.": Az EMA-POWER privatizációja a 13,4 Mrd Ft-os vagyonnövekményből 4,6 Mrd Ft-ot jelent adózás előtt, de pl. a 2000. év vagyonnövekménye szintén adózás előtt 5,4 Mrd Ft volt. Így tehát látható, hogy az EMA-POWER privatizációjának figyelembevétele nélkül is jelentősen túlteljesítette a vagyonkezelő vállalását. A privatizáció során számolt belső kamat, amely a külső befektető tőkemegtérülésére vonatkozik, nem egészen 13%/év. Így tehát nem igaz az a megállapítás, hogy a befektetett tőke 5 és ˝ év alatt megtérül. A szolgáltatott energia ára 1997. január 1-től valóban jelentősen emelkedett, de ennek oka a 1997. évi drasztikus gázáremelkedés és csak töredékében okozta ezt az energiaszolgáltatás új tulajdonosi konstrukciója. Meg kell jegyezni, hogy a vételárként kapott 25 millió USD (5,6 Mrd Ft) a Dunaferr Rt-nél 1997-1998. években 800 M Ft nagyságrendű kamatmegtakarítást eredményezett, mely megegyezik a külső befektető tőkehozamával. Nem lényegtelen tény, hogy az ÁPV Rt. erre a vagyonnövekményre 1998 tavaszán nem folyósított sikerdíj-előleget!
28. "Papíron gyarapították a vagyont, ám ennek a megemelt energia számla miatt hosszú éveken át aránytalanul nagy az ára.": Az energiaprivatizáció során nem papíron gyártották a vagyont, hanem még a vagyonkezelés előtti döntéseknek megfelelő pályázatot szakszerűen befejezte a vagyonkezelő. A privatizáció során a Dunaferr valóságos pénzbevételhez jutott és a belső energiaárak garantáltan 10%-kal kisebbek, mintha a piacról vásárolnák.
29. "Ennek az eredménynek az elérésében az Acél XXI-nek semmiféle szerepe nem lehetett.": Az erőmű privatizációja ténylegesen 1997. júliusában valósult meg, mivel a korábban kötött szerződéseket ekkorra sikerült hatályba léptetni. Éppen ezért - nem győzzük hangsúlyozni! - az ÁPV RT 1998. júliusáig nem is fizette ki az erőműeladásból származó sikerdíj-előlegrészt.
30. "Ha a vagyonkezelő pl. egyáltalán nem teljesíti vállalását, az általa fizetendő kötbér mindössze a szerződés mögé általa adott csekély bankgarancia 40%-a!": A Vagyonkezelői Szerződés XIII. fejezete alapján kiszámítható, hogy a bankgarancia teljes egészében lehívható nem teljesítés esetén még akkor is, ha a létszámleépítés üteme a 10%-ot csak 1%-kal haladja meg. A garancia lehívására különben a vagyonkezelés teljes futamideje alatt egyetlen alkalommal sem merült fel ok, ebből is látható, hogy a vagyonkezelőnek nem az volt a célja, hogy a garantált feladatokat ne teljesítse.
31. "Az eladósodottság mértéke folyamatosan növekedett (42,86%-ról 52,32%-ra )": Az eladósodottság mértéke valóban folyamatosan növekedett a vagyonkezelés időszaka alatt, a megkötés az volt, hogy az ÁPV Rt előzetes jóváhagyása nélkül nem növekedhet ez a mutató. Minden évben a következő év terveinek készítése során kimutatásra és egyeztetésre került e mutató növekedésének mértéke és oka. Az ÁPV Rt ennek ismeretében döntött a terv jóváhagyásáról és a mutatók túllépésének engedélyezéséről. A várható növekedést a pályázat kiírásakor is feltételezték, ezért került be a szerződés szövegébe az eltérés engedélyezésének lehetősége, hiszen sem a megbízó, sem a vállalkozó érdeke nem lehet az, hogy egy bizonyos mutató merev betartásával saját tulajdonosi érdeke sérüljön ( pl. beruházások elmaradása, forgalom növekedés korlátozása stb.). Az eladósodottság megakadályozását a vagyonkezelési szerződés a számítás módjának meghatározásán, valamint anyagi szankció alkalmazása révén kívánta - és tudta - biztosítani.
Megjegyezzük, hogy nemzetközi összehasonlításban a Dunaferr Rt eladósodottsága alatta marad a nemzetközi átlagnak (ld: 5. sz. melléklet)
32. "A vagyonnövekedés 1997-ben 26,88 %-os volt (ekkor számolták el az erőmű privatizációt), 1997-98-ban azonban már csak 8,9%. Vagyis a vagyonkezelők 'színre lépése' nem javította a korábbi évi 15%-os vagyongyarapodást, inkább rontotta. Az Acél XXI tulajdonosai_ vagyonkezelőként rosszabb eredményt mutattok, mint korábban menedzserként.": Az alcím eleve prekoncepciót fejez ki: annak ellenére, hogy az ÁPV Rt Felügyelő Bizottsága 1998. október 21-i értékelésében is megállapítja, hogy ilyen átfogó és komplex követelmény-rendszert és ilyen körültekintő garanciákkal teletűzdelt szerződést az ÁPV Rt. még soha nem kötött. A vagyonnövekedés mértékét egy konkrét évhez viszonyítani értelmetlenség, erről már a 21-es észrevételben írtunk. Egy acélipari válságciklusokat is tartalmazó 4-5 éves időszakra megállapítani, hogy rosszabb eredményt mutat, mint egy kiragadott jó, üzleti év, csakis a konkrét körülmények és feltételek figyelmen kívül hagyásával lehetséges. A Dunaferr-csoport esetében a jó piaci években az acélárak 2-3% nyereséget tartalmaznak, így egy 10-15%-os ármozgás alapvetően felborítja a tevékenység gazdaságosságát.
Márpedig az acélpiac ármozgása 3-5 éves ciklusokban lényegesen meghaladja a 10-15%-os mértéket. A leírtakat a 3-4. sz. melléklet adatai igazolják. A jelenlegi vezetés 2001-re vonatkozó veszteségterve egyébként nem a lineáris nyereségnövekedés természetes voltát tükrözi, amikor a 2000. évi 6,5 Mrd Ft pozitív eredmény után 2001. évre először 4 Mrd Ft veszteséget , a májusi közgyűlésen pedig 2,6 Mrd Ft veszteséget iktatott üzleti tervébe.
33. "A polgári kormány, szakítva elődje engedékenységével, megtagadta, hogy a rendkívül problematikus kontstrukció alapján sikerdíj előleget folyósítson. Meglepő módon a vagyonkezelők ezt az intézkedést teljesen passzívan fogadták.": Tudomásunk szerint a szerződés módosítására vonatkozó tárgyalások több, mint két évig elhúzódtak az ÁPV Rt-nek ma még pontosan fel nem tárt, halogató taktikája következtében. A tárgyalás eredményes lezárása körvonalazódott 2000. második felében - amit O'sváth György, Gansperger Gyula és Horváth István közötti levélváltás igazol (2.sz. melléklet). Ezen levelekből megállapítható, hogy Horváth úr az alábbiak szerint nyilatkozott:
"az ACÉL XXI Kft felügyelőbizottsága elnökének O'sváth György úrnak a vagyonkezelési szerződés- módosítási és a Dunaferr Rt. személyi megújítására tett javaslatát elfogadom és a határidőket tudomásul veszem" Ezután érkezett az ÁPV Rt. felmondása a vagyonkezelési szerződésre vonatkozóan, mely döntés egyébként egybeesett Gansperger Gyula elnök-vezérigazgató felmentésével.
34. "Ugyanaz a menedzser az alaptevékenységet végző, a Dunaferr Rt. 100%-os tulajdonában lévő cégekben kudarcot kudarcra, míg a szolgáltató cégek vezetőjeként és/vagy résztulajdonosaként sikert sikerre halmoz.": Az osztalékfizetésekre és a nyereségességre vonatkozó megállapítások kizárólag 1999. évre igazak, amely év az acélárak tekintetében az elmúlt húsz év legrosszabb éve volt ( ld 4-5. sz. melléklet). Amennyiben az 1996. és 2000. között vizsgáljuk ugyanezen adatokat, egészen más eredményre juthatunk, hiszen évről-évre változik az acélpiac és a szolgáltató piac árszintje, és ebből következően nyereségessége. A cégek közötti elszámoló árak valóban kulcsfontosságúak a dolog objektív megítélése szempontjából. Úgy tudjuk, hogy a belső árak képzését mind az APEH, mind az Arthur Andersen, mind a KEHI vizsgálta, érdemi negatív megállapítást nem tudtak tenni, hiszen a belső árak megegyeznek a piaci árakkal, vagy annál kedvezőbbek az alapvertikum számára.
Budapest, 2001. szeptember 14.
A "Szakmai Észrevételeket" az ÁPV RT. korábbi - 1996. nyara - 1998. július 31. között működő - Igazgatóságai a GT-ben meghatározott jogállásuk alapján, mint testületek jegyzik.
Mellékletek: 1-5. sz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
