Ekho - a drága és bonyolult új adó

Egy ősi kínai mondás szerint nem állhat valaki egyszerre egy szakadék mindkét oldalán - nos, a kormány ennél is nagyobb bravúrra készül: megpróbál a két szikla között, valahol közepén egyensúlyozni. Amikor ugyanis előkészítette az ekhóról szóló törvény tervezetét, két "tiszta" jogviszony, az államnak kevés bevételt, a munkát elvégzőnek kevés biztonságot nyújtó vállalkozói, valamint a kifizetőnek és a munkavégzőnek is költséges, de utóbbinak valamiféle biztonságot nyújtó munkaszerződés valamiféle egyvelegét próbálta megcsinálni - az eddig nyilvánosságra került elképzelések szerint ennek sikere ugyancsak kétséges.

Költséges és bizonytalan

A kormányzati koncepció világos volt: a körülbelül száz lépés programban szereplő elvárásának, a foglalkoztatás kifehérítésének az érdekében hozzá kell nyúlni a sokszor csak színlelt szerződéseket használó média- és művészvilághoz is. Erre jelentett volna egyfajta megoldást a 2003-ban bevezetett, és azóta is sikerrel működő egyszerűsített vállalkozói adó (eva), amely a bruttó bevételt 15 százaléknyi adóval terhelte.

Az evából azóta is évről évre a tervezettnél több bevétele van az államnak, vállalkozások és egyéni vállalkozók százezrei választották ezt az adózási fajtát. Ettől függetlenül a pénzügyminisztériumban nem lehetnek felhőtlenül boldogok, hiszen az áfakörbe tartozó evások eddig a befizetett adónál többet kaptak vissza a forgalmi adó visszaigénylésénél - vagyis adózás után több maradt, mint adózás előtt. Ez az "adónyereség" a januártól esedékes áfacsökkentéssel ugyan jelentősen csökken, de még mindig megmarad.

Az új elképzelés, az ekho rugalmasabb és olcsóbb, de a munkavállaló számára nagyobb bizonytalanságot jelent, mint a munkaviszony, viszont több mint 30 százalékkal költségesebb és alig több állami ellátásra jogosít, mint a vállalkozói bevétel. Ami viszont az állam számára a legfontosabb: jóval több bevételt generál, mint akár egy evás, akár egy társasági adó szerint adózó vállalkozással kötött vállalkozói szerződés (bár kevesebbet, mint a munkaszerződés).

Harmadával kevesebb pénz a munkavégzőnek?

Bruttó 100 forintnyi kifizetés, ha csak ekhóval terhelnénk, 35 forintnyi állami bevétellel járna, amiből elvileg 20 forintot kellene a kifizetőnek, 15-öt a munkavállalónak állnia. Csakhogy a szakminisztériumok közlése szerint az ekho-törvény tervezetében nincs a munkavállalót védő passzus. A munkaadó így egyebek mellett rákényszerítheti a ma még munkaszerződéssel dolgozót, hogy "önként" válassza az ekhót.

Akkor sem jobb a helyzet, ha eddig nem munkabéres, hanem vállalkozói szerződésen alapuló kifizetés volt. A foglalkoztató ugyanis - szintén a munkavégzőt tiltó passzusok hiányában - megteheti azt is, hogy a jelenlegi rendszerben kifizetett 100 forintot 83 forintra csökkentik, így teremtve elő a saját befizetéshez szükséges 20 százalékot (16,6 forintot), míg a munkavállalónak a 100-ból 83 forinttá lett bruttóból kell még 15 százalékot (12,45 forintot) befizetnie az államkasszába. Ebben az esetben a kifizető változatlan költségszintje mellett a honoráriumok 100 forintról 70,55 forintra, vagyis csaknem 30 százalékkal csökkennek - ez a 30 százalék megy az államkasszába.

Egy kis matek

Vagyis ennél több. Ugyanis a törvénytervezet szerint az ekhós bevétel felső határát jelentő 25 millió forintnak akkora hányada fizethető ki az ekho szabályai szerint, amennyi az általánosan - tehát szja szerint, teljes körű járulékfizetéssel - adózó jövedelem aránya az éves minimálbérhez viszonyítva. Tehát a teljes 25 millió forintnyi összeget csak az veheti fel az ekhó szabályai szerint, aki - a jövő évi 63 000 forintos minimálbérrel számolva - rendelkezik évi 756 000 forintnyi, "szabványosan" adózó jövedelemmel.

Bármennyi pénzt is akar tehát valaki az ekhó szerint felvenni, legalább néhány tízezer forintnyi jövedelme után minden járulékot meg kell fizetnie (és fizettetnie a munkaadóval). Az előző példában szereplő összegek közül a 75 600 forintnak az adókulcsa 38 százalék lesz - mert bár ez az összeg csak a minimálbér egy része, az ekho az szja-alapot növelő tényező lesz -, ami 28 728 forint. Meg kell még fizetnie további 13,5 százaléknyi járulékot (10 206 forint), így a 75 600 forintból 36 666 forintja marad, míg 38 934 forint megy az államkasszába. Ehhez társul a 75 600 forint után a munkáltató által befizetett 32 130 forint, így a 75 600 forint utáni teljes állami bevétel 71 064 forint lesz. Ha ehhez hozzátesszük a 2,5 millió forint 35 százalékát, a 875 000 forintot, kijön, hogy a 2 575 600 forintnyi éves szintű teljes kifizetésből 946 064 forint (36,7 százalék) kerül az államkasszába és 2 161 666 marad a munkavállalónál (hacsak nem vele fizetteti meg a munkaadó a saját 20 százalékát, mert akkor csak 1 661 666 forintja marad nettóban).

Az arányosítás lehetősége nem kevés számolgatásra kényszerítheti azokat, akiknek az ekhót kell választaniuk (vagy azért, mert a törvényi kritériumok szerint nem vállalkozói, hanem munkaviszonyban vannak, vagy azért, mert munkaviszonyukat a foglalkoztatójuk átalakíttatja velük). Célszerű ugyanis a lehető legkevesebb jövedelmet felvenni az általános szabályok szerint, különben az államkasszába kerülő 36,7 százalék könnyen elérheti az 50 százalékot (ha például valaki mind a 756 000 forint után megfizeti a "szabványos" adót, és csak néhány százezer forintnyi, vagy legfeljebb egy-két milliós ekhós jövedelme van).

Maradtak kérdőjelek

A kormány várhatóan két hét múlva dönt az ekhóról, amely része lesz az adótörvény-csomagnak, de az evához hasonlóan külön jogszabályt alkotnak róla - mondta kedden Lucz Zoltánné, a pénzügyminisztérium főosztályvezetője. Ennek ellenére még számos kérdés vár megválaszolásra - bár ezek egy részével nem is az ekho-törvényben, hanem egyéb jogszabályokban foglalkoznának.

Egyelőre még nem világos egyebek mellett az eva és az ekho egymáshoz való viszonya. A kormányfő korábban azt mondta, hogy az eva a társaságoknak szól, az ekho a magánszemélyeknek, ám tény: több mint 60 ezer egyéni vállalkozó is evázik. A PM legfrissebb álláspontja szerint sem az egyéni vállalkozó evások, sem az evázó gazdasági társaságok személyes közreműködésre kötelezett tagja nem ekhózhatnak, ám Lucz Zoltánné tájékoztatása szerint ennek a vizsgálata jelenleg is folyik.

Nem világos az sem, milyen szempontrendszer alapján minősítenek majd a munkaügyi felügyelők egyes vállalkozói szerződéseket színleltnek. Erre a kérdésre a munkaügyi minisztériumban azt mondták: folyik a kritériumrendszer kidolgozása, a szempontokat várhatóan november 15-ig fogják meghatározni - ekkorra a miniszterelnök ígérete szerint a törvényt is el kell fogadnia a parlamentben, bár hatályba léptetését alkotmányossági és európai uniós versenyjogi aggályok is gátolhatják.

Azt viszont már lehet sejteni, hogy a meglehetősen bonyolult adószabály megalkotása körüli hercehurca aligha lesz kifizetődő. A pénzügy- és a munkaügyi minisztérium eredetileg arra számított, hogy 10-14 000 ember választja az ekhót - számuk most, miután úgy tűnik, hogy az evában érintettek kikerülnek ebből a körből 6-7000-re csökkent, így ettől az adónemtől legfeljebb 6-8 milliárd forintnyi bevételt várhat az állam.