Negyven év múlva érhetjük utol az Uniót

Az Economist Cortporate Network az Oracle támogatásával készítette el tanulmányát, mely azzal foglalkozik, milyen jövő várhat a most csatlakozó államokra az Unióba lépés után. Összehasonlításul bemutatták a csatlakozásuk pillanatában a magyarhoz igencsak hasonlító gazdasággal rendelkező Görögország, Spanyolország, Portugália és Írország példáját. Elemezték a tanulságokat, hogy azok segíthessék az új tagállamokat.

Jó ötlet

Érdekes és hasznos ötlet a csatlakozás sikeressége szempontjából a két végponton elhelyezkedő állam vizsgálata. Görögország és Írország nagyjából hasonló gazdasággal érkezett az Unióba. Mindkettő gazdaságában a mezőgazdaság volt a legjelentősebb. Az egy főre jutó GDP az uniós átlag hetven százaléka volt a görögöknél, míg az íreknél ez az arány alig érte el a hatvan százalékot. Azóta azonban megváltozott a sorrend.

Mára, egy hosszú mélyrepülés után a görög gazdaság megközelítette az eredeti, hetven százalékos szintet - alulról. A pazarló gazdaságpolitikai miatt a gazdasági növekedés a csatlakozás után gyakorlatilag megállt, az uniós pénzeket felélték, elszórták, s csak az utóbbi évek megszorításainak köszönhetően állt meg az ország leszakadása a többi tagállamtól.

Írország ezzel szemben meghúzta a nadrágszíjat, alacsony adókat vezetett be, rengeteg pénzt ölt az oktatásba és fejlesztésbe. Ennek köszönhetően egy szűkös, 15 éves átmeneti időszak után nemhogy a görög, hanem az uniós átlagot is lehagyta az ír gazdaság, mely ma a tagállamokhoz képest is 125 százalékon üzemel.

Megismételhetetlen

Egyszerűnek tűnne Írország útján haladva honosítani a "kelta-csodát", melynek eredményeképpen ma már nem az olcsó munkaerő, hanem a drága, de szakmailag maximálisan felkészült szakemberek miatt látogat (és marad) a külföldi tőke az országba. Mint az a tanulmányból is kiderül, a beérkező pénz egy főre levetített összege egyébként évente közel négyszer annyi, mint a privatizáció tőkevonzó képességével is rendelkező Magyarországon.

Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy Magyarország kevesebb támogatást kap majd az Uniótól, mint annak idején Írország. A hetvenes évekkel szemben a világ gazdaságára most nem a globalizációs fellendülés, hanem a recesszió, vagy a szerény növekedés a jellemző, ráadásul nem rendelkezünk olyan nyelvi és kulturális hagyományokból adódó erős kapcsolatokkal, mint amilyenek Írországnak mindig is rendelkezésre álltak.

A szigetország ugyanis ezer szállal kötődik mind Angliához, mind az Egyesült Államokhoz, ez utóbbiból különösen sok befektetés érkezett. Mindamellett rendelkezünk saját előnyökkel is, melyekről nem szólt a kutatás. Érdemes megemlíteni Oroszország közelségét, melynek gazdasága dinamikusan növekszik, s a felvevőpiaca is egyre gazdagabb.

Középút

Ennek ellenére sem remélhető az ír példa megismétlése. Ugyanakkor a görög forgatókönyvre sincs sok esély, hiszen a csatlakozó tagállamok már most jobban integrálódtak az unióba, mint Görögország, jóval több tőke áramlik az országba, valamint az esztelen költekezésre sincs sok esély, hiszen egyszerűen nem kapunk majd annyi pénzt, amennyiből rendesen lehetne pazarolni. Várhatóan a spanyol és portugál példát követjük, ami lassú, de stabil növekedést, hosszú, de biztos felzárkózást jelent.

A tanulmány szerzői szerint a gazdasági növekedés fél, maximum egy százalékponttal gyarapszik a csatlakozás következtében. Az első években komoly áldozatokra, növekvő munkanélküliségre, és a szükséges fejlesztéseknek köszönhetőn a szociális juttatások visszafogására kell számítani.

Veszélye ennek a korszaknak, hogy a várható nehézségek és az illúzióvesztés arra ösztönözheti az embereket, hogy populista, a népszerűtlen, de szükséges intézkedéseket mellőző pártokat juttassanak hatalomra, ami megnehezíti a felzárkózást.

Hosszú lesz

Ha Magyarország meghozza a szükséges áldozatokat, akkor sem számíthat gyors felemelkedésre. A kutatás készítői szerint reálisan vizsgálva negyven év múlva érheti el a magyar életszínvonal az uniós átlagot. A csatlakozás után várhatóan drágulnak az élelmiszerek, míg a márkás termékek ára a növekvő versenynek köszönhetően csökkeni fog.

Ezzel párhuzamosan azonban nem lehet a keresetek ugrásszerű növekedésére számítani, sőt a Portugál példát alapul véve az első évben még a fizetéscsökkenés sem kizárt (igaz, utána ott is megindult a növekedés). A prognózis szerint legjobb esetben 2018-ra érik el a magyar keresetek a jelenleg háromszor magasabb spanyol szintet, amely még mindig csak 65 százaléka a német fizetéseknek.