Félelem és reszketés a matyómintás strucctojástól

2002.11.28. 11:35
Színház? Mozi? Acidparty? Ugyan már! Aki valóban jól akar szórakozni, az szerezzen szakmai belépőt, váljon újra gyermekké és vesse bele magát a Foodapest élelmiszeripari szakkiállítás kulisszái közé. Ez az a hely, ahol kiderül, hogyan mártják a Túró Rudit és az ember már meg sem lepődik a matyómintás strucctojáson.
Mi az idei sonkadivat? Képes-e szerves egységet alkotni a nagyalföldi pásztorkultúra a futómadarak tojásaival? Összeegyeztethető-e a liberális világnézet a tartósítószermentes almachips fogyasztásával?

Kérdéseinkre - gondoltuk - hol kaphatnánk hitelesebb választ, mint a Foodapesten, így hát taxiba pattantunk és nekiindultunk Mondanom sem kell, még egyikünk sem járt soha nemzetközi élelmiszer, ital és élelmiszer-gépipari szakkiállításon.

Taraj és kóla

Tekintse meg galériánkat
Klikk a képre!
A pult előtt egyetlen kuncsaft üldögélt: a tarajjal együtt jó két méter magas kakas a bárszéknek támaszkodva, elcsigázott tekintettel kokakólát kortyolgatott. Dús farka miatt nem bírt felülni a székre, ezért fejét bánatosan maga mellé helyezte. A stand előtti folyosón egy válltól bokáig matyó mintákkal borított középvezető élénk taglejtésekkel magyarázott egy metálkék köpenyt viselő illetőnek, akit a mellén elhelyezkedő aranyozott sújtás miatt önkényes módon hajdúként azonosítottunk. Alig tettünk meg tíz métert a kiállításon, máris mindketten ámuló Gyermekké változtunk.

Ez az érzés, ha lehet, tovább fokozódott, amikor a jelmezes csoportot elhagyva megpillantottuk a csavarszivattyús csokoládéfelhordó- és csomagológépet. A gép tulajdonosa szívélyesen köszöntött bennünket, majd elárult néhány olyan szakmai titkot, mint hogy "a túrórudi bejött az oroszoknak", illetve hogy a hősi időkben átalakított hurkatöltő gépekkel gyártották a magyar túróipar klasszikusát.

A hazai szexital

Tekintse meg galériánkat
Klikk a képre!
Nagyot nyeltünk, aztán a bennfentes információkon rágódva szinte beestünk egy standra, amelyet szoros gyűrűben állt körbe egy tucat hímnemű menedzserasszisztens. Én rögtön láttam, hogy a középen álló lány igazából félmeztelen, csak minták vannak festve a bőrére, László viszont csak sokkal később, amit mulatságos arcjátékkal jelzett. A standon a magyar üdítőipar reménységét, a Sexer Love Drinket népszerűsítették.

Keresztkérdéseim hatására a félmeztelen hostess elárulta, hogy a hazai fejlesztésű termék hatóanyaga a ginzeng, fogyasztása után pedig sokkal nagyobb kedvünk lesz a szexhez. Ezt el is hittem, hiszen kiváló minőségű termékről van a szó, a falon például egy oklevél bizonyította, hogy a Safari Klubtól harmadik helyezést kapott, bár az nem derült ki pontosan, hogy miben. Lefotóztam a lányt, aki kérte, hogy zoomoljak rá az arcára az elkészült képen. Kérdeztem miért, mire azt válaszolta, hogy ellenőrizni szeretné, eléggé szexuális arckifejezéssel néz-e. Biztosítottam, hogy nagyon, aztán a szőlőbogyózó-zúzógép és a székely borvíz érintésével máris a Rox standjánál álltunk, amely - mint kiderült - egy most piacra kerülő osztrák enegiaital, melynek titkos összetevői a szinte zavarbaejtő bőkezűséggel adagolt aszkorbinsav, valamint a sáfrányos szeklice, ami pont úgy hangzik, mintha valaki átlátszó módon csalni akarna a scrabble-ben.

A szezon slágere az energiaital

Tekintse meg galériánkat
Klikk a képre!
Már ekkor gyanítottuk, hogy a családi gazdálkodás és a génmanipuláció helyett a magyar piac szereplői inkább bíznak a partikultúrás fogyasztókban. Sejtésünket pompásan igazolta, hogy néhány méteren belül belebotlottunk a megkapóan titokzatos nevű Rom Tech-be, ami sörösdobozba van töltve és az "egyetlen kizárólag magyar energiaital", bármit is jelentsen ez, aztán a sarkon túl ott várt a Blue Ox. A Kék Ökör szülőhazája mi más lenne, mint Ausztria. Az önpusztítástól zavaros szemű diszkófiatalság figyelmét mellbevágóan élénk színeivel és négyféle ízesítésével próbálja felkelteni.

Mivel tüchtig tényfeltárók módjára minden standon kóstoltunk, ráadásul kétszer kis híján összeütköztünk a konokul köröző gigantikus kakassal, a szolid szívroham állapotában szaladtunk át a 16-os pavilonon, amelynek egyetlen, ám annál filozofikusabb látványossága a műjégen heverő nagy mennyiségű műrák és műhal volt.

A minimalista kiállítási koncepció egyértelmű győzteseként a Virtual Expo standját sikerült azonosítanunk, ahol egy végtelenül magányos hölgy ült, mögötte egy plakáton a www.virtualexpo.hu felirattal, előtte pedig egy monitor, melyen meglepő módon a kérdéses honlap díszelgett.

Piezoelektromos mennyország

Tekintse meg galériánkat
Klikk a képre!
A D pavilon aztán ismét maga volt a sonkaillatú mennyország. Egyszerre pillantottunk meg egy hercig kitömött őzet, egy piezoelektromos ál-búboskemecét és egy két méter hosszúságú, Schmuck Andor-átmérőjű mortadellát, ám digitális fényképezőgépünk akkumulátora ekkor lemerült, így innentől kénytelenek vagyunk bízni az Olvasók vizuális fantáziájában.

A teremben a páclé szagától megrészegült húsipari marketingesek szőtték egyre szorosabbra a kapcsolati hálót.

A Hegyi Gábor Export Import Kft. kiállítóhelye előtt tartottunk éppen (amelyet az ismeretlen minimalista tervező mindössze három darab 60-szor 80 centis, nyers hússzeleteket ábrázoló fényképfelvétellel diszített), amikor disznósajtgyártásban megfáradt hang csattant a hátam mögött: "mekkora távokat megtesz már ez a kibaszott kakas". És tényleg. Már megint ott lábatlankodott a kétméteres háziszárnyas.

Az élelmiszeripar a XXI. század kábítószere

Ekkora végképp magával ragadott minket a képzeletét nyilvánvalóan anyarozs segítségével tágító élelmiszeripari vertikum. Dévajul visszaintettünk egy magyar nemzeti lobogót lengető tojásnak a Baromfi terméktanács standján, azzal átperdültünk az A pavilonba, ahol az agrárminisztérium Élelmiszeripari Főosztálya által kiállított, fénymásolt jogszabálykommentárok látványa arra késztetett minket, hogy hajtsunk le egy palack Sexert. Majd egy paprikás pálinkát az Agrár Marketing Centrumnál.

Szívbe kúszó sós keksz

Úgy fordultunk be a következő átjárón, mint az Elvarázsolt Kastély hároméves látogatói és hasonlóképpen is reagáltunk a túlkoros Szandi-hasonmásra, aki egy anorexiás és egy túlsúlyos go-go leány társaságában éppen azt playbackelte, hogy "a sós íz a szívedbe lekúszik", de hamar kiderült, hogy mégsem kortárs verseket zenésít meg, hanem a Salatiiiiiiini sóóóóóóóóóóóós kekszről dalol. A jelenséget extatikusan tapsoló, Armani-öltönyös olasz marketingesek vették körül.

Viccelnek az alienek

Tekintse meg galériánkat
Klikk a képre!
A látvány kezdett végképp elszakadni a valóság szokásos határaitól. A következő standon - amely a Garda Galéria feliratot viselte - fotómontázsokból összeállított kiállítást találtunk. Az első képen egy védőfelszerelésbe öltözött basebell-játékos egy nagy méretű lengyel tejkaramellát készült elhajítani, alatta a felirat: "Ezt kapd el, ne a náthát!". Arrébb tántorodtam. Az újabb misztikus alkotáson hosszú ősz szakállú öreg hippi állt néhány vöröses színű sziklaalakzat előtt. Egyik kezében gumimacikkal teli tálca, másik, előrenyújtott kezében egy darab gumimaci, a felirat pedig így szólt:" Ki korán kel, gumimacit lel." Megszemléltük még a tetovált fiatalember fotóját, akinek fejbőre helyére nyalóka, szájába pedig pálcika volt montírozva. Majdnem ki is találtuk a poént - "Gondolkozom, tehát nyalok" - azzal menekülőre fogtuk.

A rövid pánikroham szó szerint belesodort minket az ismét előkerült kakas szárnyai közé, aki éppen egy hasonló méretű tyúkkal ismerkedett. A hátam mögött megszólalt egy hang, amely - mint később kiderült - egy Öltönyöshöz tartozott: "tőkepiaci szakértők szerint a forint összeomlik. Nekünk ez nem árt."

Kakas, tyúk, medve, csótány

Az események innen végképp valamiféle vidám, de értelmezhetetlen kaleidoszkóppá estek szét. Elgaloppoztunk egy rakás ál-apáca mellett (az egyikük pornográf pózban terpesztett egy kefires doboz felett), megbámultuk a Kakas konkurensét, a molyrágta Medvesajt-mackót, elképedtünk a Cerbona tésztával kirakott vízimalmán, hogy gyanútlanul egy kártevőírtás-szakértő karmai közé szaladjunk.

A stand felett David Cronenberg szelleme lebegett: a vitrinben néhány egérfogó és molycsapda mellett légypapírra ragasztott valódi csótányok hirdették a lendületes kft termékeit. "Ez igazi amerikai csótány!" - lépett hozzánk a professzoros külsejű szakembert, aki rögtön feltette a mindannyiunkat izgató kérdést - "hogy nézne ki, ha egy rendes üzemben szétplaccsanna egy egér?" - aztán felhívta a figyelmünket a patkánymonitorozás fontosságára, végül elárulta, merre tart az iparág. ("Mindenütt a ragacs került előtérbe")

Ismét csak menekültünk, magunkhoz véve egy újabb adag szexitalt.

Tekintse meg galériánkat
Klikk a képre!
Az elfogyasztott több liter energiaital hatását rövid időre elsöpörte a sokkhatás, mely a Nordplastic nevű olasz vállalat Expo-Food elnevezésű standja előtt ért bennünket. Egy percig le sem tudtuk venni szemünket a két méter magas műanyag sonkáról, amint magunkhoz tértünk, megpróbáltunk kapcsolatba lépni az ott álldogáló férfiúval, aki azonban minden kísérletünket azzal a válasszal verte vissza, hogy "from Italy". Annyit azonban bátran megállapítottunk, a higiénikus, költségtakarékos szétszedhető műanyag sonkák és parmezánsajtok, melyek illatának és ízének felidézéséhez a cég a képzelet segítségül hívását javasolja, koncepcionálisan érdekes ellenpontját alkották a Kaiser zászló alatt hajózó Foodapest Révkapitányságnak, ahol a szinte szó szerint kolbászból volt a kerítés.

Multikulturális tojás

Jó volt, sokkal viccesebb, mint reméltük, de most már mennünk kellett. Bánatosan intettünk a Magyar Futómadár Szakmai Szövetség pultján árválkodó kitömött strucc-csibének, aztán szívünkben a strucctojásra festett hortobágyi pásztor egyre halványuló képével kitántorogtunk a BNV III-as kapuján. Ha újra születünk, mindketten élelmiszergazdasággal fogunk foglalkozni.