Rafael
17 °C
32 °C

180 fokos fordulat és reform ezerrel

2008.04.25. 00:39
Most el kell kezdeni a valódi reformokat, amiket több éven keresztül lehet csak végigvinni. A kiadásokat nemcsak lefaragni kell, hanem úgy kell átalakítani, hogy a rászorultak kapjanak csak. A munkahelyteremtést bátorítani és ösztönözni kell adócsökkentéssel, a rokkantsági nyugdíjazás szabályainak szigorításával, a minimálbér megszüntetésével és megadóztatásával. A rendszerváltás óta eltelt időszak négy jegybankelnöke közösen érvelt a 180 fokos gazdaságpolitikai fordulat mellett. Most a politikusokon a sor.

Rendkívüli helyzet van, ezért rendkívüli az alkalom, hogy négy, egykori és hivatalban levő jegybankelnök egy asztalhoz ül és közösen sürgetnek lényegi, voltaképpen 180 fokos gazdaságpolitikai fordulatot - Simor András szavait kölcsönvéve így lehet megragadni a mai kerekasztal-beszélgetés apropóját.

Vészesen lemaradunk azoktól az országoktól, amelyhez mérhetjük magunkat, akikkel versenyzünk; ami eddig történt, az zsákutcába vezet, ez ma már jól látható - érzékeltette egyöntetűen Simoron kívül Bod Péter Ákos, Surányi György és Járai Zsigmond, az a négy jegybankelnök, aki a rendszerváltás óta ezt a posztot töltötte, illetve tölti be, pedig tudvalevő, kettő közülük a baloldallal szimpatizál, két társuk pedig a jobboldallal ápol jó kapcsolatokat, mégis közös akcióra buzdítottak. Nemcsak a térségbeli országokhoz, a visegrádi államokhoz (szlovákok, csehek, lengyelek) képest maradunk le, veszítünk teret, de még saját lehetőségeinkhez képest is messze alulteljesítünk - tette hozzá Schmidt Mária, a rendezvénynek helyt adó XXI. század Intézet főigazgatója.

Válság van, csak sokan még nem látják

Jelenleg nincs olyan pénzügyi krízis, amilyen előtt az ország állt 2006 őszén: akkor a konvergenciaprogram megmentett minket a pénzügyi összeomlástól, a forint jelentős gyengülésétől, de gazdaságpolitikai értelemben, a fent említett, egyértelműen látható jelenség miatt igenis válság van. Az ilyen, a közemberek számára nem igazán érzékelhető (hiszen bőrükön csak áttételesen érzik) krízis nagyon veszélyes, mert sokáig, évekig fennmaradhatnak az azt kialakító viszonyok, folyamatok. Eközben az ország teret veszít a nemzetközi versenyben, így pedig az állampolgárok jóléti értelemben veszteséget szenvednek el, akár úgy is, hogy a lehetségesnél jóval kisebb mértékben javul a jólét, az életszínvonal - figyelmeztetett Bod Péter Ákos.

Hogyan vezet innen kiút - tették fel maguknak a kérdést a négyek. Valódi reformokra van szükség - ezzel lényegében ítéletet is mondtak az eddig folytatott gazdaságpolitika felett. A valódi reformokat már most el kell elindítani, de úgy, hogy néhány éves menetrendet vázolunk fel, mi több, rögzítünk, és a lépések megtételét keményen számon kérjük, az intézkedések hatását megvizsgáljuk, utólag is értékeljük.

De mit értettek a jegybankelnökök valódi reformok alatt, azoknak mit kellene megcélozniuk? Egyöntetűen a vészesen lelassult gazdasági növekedés felpörgetését kell szolgálnia minden lépésnek, azok egy része már rövidtávon is lendületet ad a gazdaságnak, míg más intézkedések közép- és hosszútávon (5-10 év távlatában) fejtik ki jótékony hatásukat a bővülési ütemet tekintve.

Fogyasszuk le az államot!

A politikusok mi vagyunk

Gond van azzal is, hogy mi van az emberek fejében - hangsúlyozta Bod Péter Ákos. Hiszen a politikus nem önmagától rossz vagy jó: a politikus leképez egy szavazói várakozást, tükröz egy igényt. Sok gazdasági analfabéta van idehaza, sokan nem látják a logikus kapcsolatot a bevételek és állami kiadások között. Nem látják azt, hogy adókedvezmény azt jelenti, másra adót vetünk ki nagyobb mértékben, sorolta a példákat a volt jegybankelnök. Sokat várnak az emberek a költségvetéstől, sok pénzt akarnak onnak "kiszedni", de az államban nem bíznak. Elvárják, hogy helyettük valaki megoldja a problémákat.

Öngondoskodás eszméjét, a közpénzügyi tudatosságot komolyabban kellene venni, húzta alá. Tudatosítani kell, hogy változtatni kell! Muszáj lesz változtatni, hogy talpon maradjon Magyarország a versenyben.

Az állam méretét, az államháztartás kiadási szintjét, nincs mese, határozottan le kell vinni. Ma a GDP 48-50 százalékát éri el az állami kiadások összege, miközben fejlettségünk alapján 40 százalékos vagy az alatti arányt engedhetnénk meg magunknak. (Erről nemrég itt nálunk olvashattak is.) Sőt, a szlovákok, csehek, lengyelek is ezen a 40 százalékos és az alatti szinten működnek, mégpedig nagyon jól, ott a gazdasági növekedés többszöröse a miénknek. Ezt, a GDP 40 százalékát kell megcéloznunk és néhány év alatt elérnünk, értettek egyet a jegybankelnökök. Ez forintban kifejezve azt jelenti, mai áron számolva durván 2000-2500 milliárd forinttal szabadna kevesebbet költenie az államnak. Vagyis tetszik, nem tetszik, az állami feladatokat le kell szűkíteni, enélkül lemaradásunkat nem tudjuk megállítani, érveltek a gazdaságpolitikusok.

De ez nem azt jelenti, hogy a társadalomnál kevesebb marad, hiszen az adókat, amellett, hogy át kell rendezni, jelentősen csökkenteni kell. (Valamelyest kisebb mértékben, mint a kiadásokat, mert még mindig magas az államháztartási hiány.) De a végeredményben kisebb elvonási szinthez vezető adóátalakítást, -mérséklést úgy kell végrehajtani, hogy akik eddig egyáltalán nem fizettek adót, járulékot, azok a továbbiakban vállaljanak némi terhet, így a most közterhet viselőkre kisebb teher hárul majd.

A kiadásokat tekintve Simor András adott konkrétabb receptet. A nagyvonalú szociális támogatásokat le kell építeni, de nem úgy, hogy mindenkitől fűnyírószerűen levágunk x százalékot. A rászorultsági elvet kell alkalmazni, vagyis a nehéz helyzetben levők, alacsony jövedelműek valóban kapjanak szociális juttatásokat, de a jómódúaknak erre nincs szükségük. A családtámogatásnál a jövedelmi szint nem befolyásolja a transzfer összegét, ezen például változtatni lehetne. De az ártámogatásoknál (gázár, közlekedési árak) is a rászorultsági elvnek kell érvényt szerezni - hozott fel még egy példát a jelenlegi jegybankelnök. Így pedig összességében nemcsak méltányosabbá, de kevésbé pazarlóvá tudnánk átszabni a szociális rendszerünket, érdemben mérsékelve a kiadásokat, helyet teremtve az adócsökkentésnek, valamit az átalakított szociális rendszer ösztönözne a munkavállalásra. Ezért a kiadások átalakítása és mérséklése nem megszorítás - reagált azokra az elmúlt hetekben kapott kritikákra Simor, amelyeket javaslatának ismertetése után kapott több helyről.

Eközben a produktív kiadásoknál (oktatás, egészségügy) a lefaragás nem járható út, az a későbbi gazdasági növekedés visszaesésével fenyegetne, figyelmeztetett.

Munka, munka, munka

Abban is konszenzus volt a négyek között, hogy a foglalkoztatás növelésére kell hangsúlyt helyezni. Ezt Járai a munkát terhelő terhek lefaragásával és közmunkaprogramokkal, a kkv-k támogatásával vélte kivitelezhetőnek. Simor szintén a munkára rakódó adó és járulék mérséklésével és egyéb ösztönzőkkel kívánja a foglalkoztatásbővülést szolgálni. Így például a korai nyugdíjba vonulás szabályainak érdemi szigorításával (ami eddig történt ebben a ciklusban, messze nem elegendő, mondta), a rokkantnyugdíjazási rendszernél is a jelentős szigorítással, hiszen nagyon sokan indokolatlanul lépnek ki így a munkapiacról. A szociális segélyezési rendszerünk is inkább a munkapiactól való távolmaradásra ösztönöz manapság, ez nem maradhat tovább. Simor szót emelt még a minimálbér eltörlése, vagy legalábbis amellett, hogy azt lényegében fagyasszák be, továbbá a minimálbér mai részleges adómentességét (ma a 69 ezer forintos minimálbérből 63 ezer forint adómentes és csak 6 ezer forint után kell leadózni 18 százalékot - a szerk.) is megszüntetné a hivatalban levő MNB-elnök.

Alacsony inflációt!

Simor és Surányi egyaránt amellett érvelt, hogy az árstabilitást csak akkor tudja viszonylag könnyen, nagy áldozatok nélkül elérni a jegybank, ha ebben partner a kormány, vagyis a fiskális és jövedelempolitika támogatja a monetáris politikát. Ez például azt jelenti, hogy az inflációval korrigált termelékenységnél ne lehessen jobban emelni a béreket, az állami, illetve önkormányzati megállapítású árakat ne lehessen indokolatlanul nagy mértékben emelni.

A fentiekből is kitűnhetett, hogy a költségvetési hiány kérdésében a gazdaságpolitikusok azt a nézetet képviselték, nem lehet elengedni a deficitet, nem lehet hagyni ismét növekedési pályára állni, tovább kell folytatni a lefaragását. Surányi György is lényegében az egyensúlyban levő büdzsé mellett emelt szót.

A korrupció visszaszorításának szükségességét húzta alá Járai, aki azt javasolta, a korrupt politikusokat vonják felelősségre, ültessék börtönbe. Kemény kijelentését több ízben is megismételte, és ugyanezt tartotta érvényesnek az adócsalók esetén is.

Bár mindenekelőtt a gazdasági növekedést kell úgy felpörgetni, hogy az hosszabb távon is fenntartható legyen, és ilyen értelemben, reálmutatókban kell közeledni a fejlett EU-országokhoz és csak ezt követően lenne értelme az eurót átvenni, mégis egy kivételt lehet tenni - jelentette ki nagy meglepetést okozva Surányi. Ismeretes, ő mindig a reálkonvergencia után tartotta csak hasznosnak átvenni az eurót. Most azonban úgy érvelt: látva a gazdaságpolitikusokat, politikusokat, ha azok nem tanúsítanak felelős magatartást, akkor az eurót mielőbb be kell vezetni. Az euró akár idő előtti átvételével még mindig kisebb kár éri Magyarországot, mint a jelenleg folytatott gazdaságpolitika folytatásával, az euró megvéd minket a felelőtlen politikusainktól, indokolt Surányi.

Józan költségvetés felett őrködő szervezet

Simor és Surányi egy követ fújtak abban a kérdésben is, hogy mindketten a költségvetési szabályrendszer, egy költségvetési hivatal felállítása mellett kardoskodtak. Surányi szerint ennek nem az Állami Számvevőszékben kell helyet kapnia, attól független szervezetre van szükség. Az intézmény nemcsak a mindenkori költségvetésről mondana megalapozott véleményt, de a pártok választási programját is beárazná, megnézné, hogy annak megvalósítása miként hat a költségvetés fenntarthatóságára, azzal józan fiskális politikát folytatna-e adott párt hatalomra kerülésekor. Simor a jelenleg a parlament előtt levő, de a jelek szerint erősen halódó javaslatot még kiegészítené azzal, hogy szélesebb hatókörűek legyenek a költségvetési szabályok.

A szakemberek felelőssége, hogy felfessék a valódi helyzetet és valóban hatásos, előrevivő javaslatot tegyenek a terápiára, ám az már a politikusok felelőssége, hogy ha süketnek tettetik magukat, nem akarják meghallani a veszélyre figyelmeztető szavakat - húzta alá Schmidt Mária. Hozzátette: a sikerrel kecsegtető út csupán látszólag nehéz, előrehaladásunkat csak az biztosítja.