Bernadett
-2 °C
12 °C

Minden a gázháborúról

2009.01.08. 07:44
Arra már volt példa, hogy Európa gázellátása akadozott az orosz-ukrán konfliktus miatt, olyan azonban még nem volt, hogy Moszkva egyszerűen minden csapot elzár. 2006-ban pár nap alatt rendeződött a vita, de ez a mostani helyzetre nézve nem jelent sokat. Magyarország energiafelhasználásából közel 50 százalékot ad a gáz, ami európai összehasonlításban a ranglista élére repít minket, ráadásul a felhasznált gáz közel 80 százaléka orosz, és Ukrajnán keresztül, a most elzárt vezetékeken át érkezik. Függők vagyunk, de van annyi tartalék, hogy akár 70 napig is ellásuk a lakosságot. Minden, amit a gázvitáról tudni érdemes, beleértve azt is, hogyan szállítják és tárolják az energiahordozót.

Mi történt?

Az orosz Gazprom szerint több mint kétmilliárd, Ukrajna szerint nagyjából 1,5 milliárd dolláros ukrán tartozás, valamint a 2009-es gáz- és tranzitárak miatt robbant a két ország gázvitája a múlt év végén. A Kijev által elismert összeget az ukrán Naftogaz december 30-án átutalta ugyan az orosz cégnek, ám Moszkvában az általuk nyilvántartott pénzt követelték. A Gazprom követeléséből az AFP szerint 805,8 millió dollár volt a novemberi, 862,3 millió a decemberi szállítások ellenértéke, míg 450 milliót késedelmi kamatként tartottak nyilván; a különbséget ez az utóbbi, ukránok által el nem ismert tétel jelentette.

A Gazprom január elsején negyedére csökkentette, később teljesen le is állította az ukrán gázszállítást. Az európai szállítások már január első napjától akadoztak, 3-án már több országba a szerződöttnél kevesebb gáz érkezett. A Gazprom 5-én csökkentette, annyival, amennyit szerinte az előző napokban az ukránok leszedtek abból. Másnap a balkáni gázszállítás teljesen megszűnt, a közép- és nyugat-európai is a töredékére esett, míg 7-én egész Európában leállt az orosz gázszállítás. Szlovákiában válsághelyzet alakult ki, Szerbiában lakások, Bulgáriában iskolák maradtak fűtés nélkül.

A szerződéskötést a folytatódó árvita is akadályozza. A Gazprom ezer köbméterenként 250 dolláros árat javasolt Ukrajnának jövőre az idei 179,50 dollár helyett, de az ukrán fél ezt is soknak tartotta (miközben az oroszok szerint a piaci ár 400 dollár fölött van). Az ukránok azt mondják, hogy a drasztikus orosz gázáremelést csak akkor hajlandóak elfogadni, ha ennek fejében ők növelhetik a rajtuk áthaladó négy gázvezeték tranzitdíját. Kijev szerdán 201 dolláros árat ajánlott, valamint azt, hogy a csütörtökön újrakezdődő tárgyalások idejére a december 31-i feltételek szerint állítsák helyre mind az ukrán, mind az Ukrajnán átmenő európai gázszállítást.

Mit jelent a gázkorlátozás?

A gázellátás akadályoztatása esetén az úgynevezett a rendszerirányítási engedélyes - ez a gyakorlatban az FGSZ Földgázszállító Zrt. - elrendelheti a gázfelhasználás korlátozását. Ehhez egy ötfokozatú kategóriarendszert alakítottak ki, az egyes kategóriákba fogyasztás mennyisége szerint sorolták be a felhasználókat. Az elsőben szerepelnek a legnagyobbak, köztük a gázt felhasználó erőművek, amelyek alternatív tüzelőanyaggal rendelkeznek, így át tudnak állni gázról jellemzően olajfogyasztásra. A második kategóriában jellemzően az ipari nagyfogyasztók vannak, amelyek nem feltétlenül rendelkeznek alternatív tüzelőanyaggal. Közülük több már szerdán bejelentette: miután gázfelhasználását korlátozták, kénytelen leállítani vagy visszafogni a termelését.

Az utolsó kategóriába tartozik a lakosság és bizonyos kommuális szolgáltatók, ők veszik fel viszont a hazai gázfogyasztás több mint 50 százalékát. A korlátozásról, melynek első két kategóriáját már életbe léptették, részletesebben itt olvashat.

Náluk is előfordulhat, hogy lakások maradnak távfűtés nélkül?

Nem. Az energetikai miniszter többször hangsúlyozta, hogy lakossági korlátozásra nem lesz szükség. A tározókban 3,5 milliárd köbméter gáz van, ebből napi 52 millió köbmétert tudnak kivenni, így a készletek akár 70 napra is elegendőek. Éves szinten az ország 13-14 milliárd köbméteres fogyasztásából 5,5-6 milliárd köbméter a lakossági felhasználás, ami télen sem jelent többet napi 40-45 millió köbméternél. Vagyis a lakosság ellátása a tartalékokból biztosítható.

Mennyire vagyunk gázfüggők?

Nagyon, ráadásul két értelemben is. Egyrészt az itthon felhasznált gáz döntő része, közel 80 százaléka Ukrajnán keresztül érkező orosz import, azaz egyfelől nagy az importkitettségünk (a fennmaradó mennyiségből mintegy 15 százalék hazai kitermelés, a maradék Ausztrián át érkezik, de forrása szintén Oroszország). Talán ennél is nagyobb gond azonban, hogy a magyar energiafelhasználásban európai összehasonlításban is meghatározó a gáz szerepe: egy 2003-as felmérésben egyenesen az élen álltunk, a hazai energiafogyasztás 45 százaléka gázra épült, míg mondjuk ez az arány Szlovákiában 35, Lengyelországban 15 százalék alatti. A magas gázfogyasztásért ráadásul csak részben az elsősorban gázalapú erőműveink felelősek: az ország teljes fogyasztásának a felét a lakossági gázfogyasztás adja: 1980-ban még csak a lakások 25 százalékában volt bekötve a gáz, 2005-ben már 75 százalékos volt ez arány. És bár van, ahol csak főznek vele, akad olyan gáznélküli lakás, ahol viszont a távfűtés gázalapú: így nagyjából az otthonok háromnegyedének fűtése is gázfüggő.


Kattintson a nagyításhoz!

Bezzeg, ha lenne Nabucco?

Bezzeg. A Nabucco gázvezeték azonban egyelőre csak papíron létezik, és évekkel ezelőtti megálmodása, majd a csővezetékre szövetkező öt ország gázóriása, köztük az osztrák OMV és a magyar Mol részvételével már 2004-ben létrehozott konzorcium sem segített abban, hogy eleddig egy tapodtat is közelebb kerüljön a tényleges megvalósításhoz. A Nabucco kettős célt szolgálhatna: egyrészt egy új útvonalat jelentene, amely elkerüli Ukrajnát, így a mostanihoz hasonló helyzetekben is biztosítana gázt. A kérdés az, hogy milyet, a Nabucco egyik legnagyobb problémája, hogyha készen lenne sem tudnánk, az orosz forráson kívül honnan szállíthatna gázt.

Minő véletlen, hogy pár napja Oroszország vezetésével megalakult a gázkartell. Vagy mégsem véletlen?

Az oroszoknak érdekükben áll, hogy sok-sok évre bebetonozzák jól jövedelmező pozíciójukat az európai gázpiacon. Ennek egyik módja, hogy a földrajzilag tőlük távol eső, nagy gázkészletekkel rendelkező államokkal kartellt hozott létre, így biztosítva, hogy az európai gázpiacon betöltött vezető pozíciójukat ne veszélyeztessék a megállapodásban részt vevő országok.

Mit tehet az EU, hogy mihamarabb véget érjen a mostani gázválság?

Eddig erőtlennek mutatkozott az energiaügyekben az unió. Szakértők szerint a mostani krízis ismét ráirányította a figyelmet az orosz gázfüggőséget jelentősen oldó, alternatív gázt szállító Nabucco-vezeték megépítésének tervére. De ez csak néhány év múlva jelenthet megoldást. Rövid távon az oroszokat nekik fájó lépésekkel lehet szorítani a válsághelyzet beszüntetésére, így például a Világkereskedelmi Szervezetbe való felvételüket le lehet állítani vagy lassítani.

Meddig tarthat a krízis?

Nem lehet megmondani. Nem iránymutató az, hogy 2006-ban is volt kisebb krízis az orosz gáz szállítása körül, de akkor pár nap alatt megoldódott a probléma. Sok szakértő nem tudja megfejteni az oroszok mostani stratégiáját, ezért sem tudnak jósolni arra vonatkozóan, mikor érhet véget a válság.

Kiket érint a gázvita rajtunk kívül?

Szinte valamennyi régiós, illetve európai országot, de nem ugyanolyan mértékben. Bulgária, Macedónia, Szerbia, Görögország és Törökország felé már kedden leállították a teljes importot. Románia, Bosznia-Hercegovina, Lengyelország, Ausztria, Csehország és Szlovákia mára állították le. Mivel a tartalékok az egyes országokban különbözőek, így eltérő intézkedéseket kellett hozniuk az ottani hatóságoknak.

Európa behálózva - az orosz gáz útja

Leginkább a balkáni országokat érinti az import teljes leállása. Szerbiában egymillió köbméter gáz a tartalék, ez szinte semmire nem elég, a gázüzemű hőközpontok egy része leállt, több lakónegyed maradt fűtés nélkül. Bulgáriában sem sokkal jobb a helyzet, ott csak néhány napra elegendő a készlet. Több ezer lakás maradt központi fűtés nélkül, még iskolákat is bezártak a gázkorlátozás miatt.

Horvátország átmenetileg korlátozta az ipari fogyasztók felhasználását. Szlovákiában szükségállapotot rendeltek el és felkészültek az ipari nagyfogyasztók ellátásának korlátozására. Románia fogyasztásának harminc százalékát fedezi orosz importból, 2,2 milliárd köbméter a tartalék, napi 60-62 millió köbmétert használnak az országban. Törökországban nem olyan vészes a helyzet, ők nemcsak Ukrajnán keresztül kapnak gázt, hanem közvetlenül Oroszországtól is a Fekete-tengeren át jövő gázvezetéken.

Németországnak rendkívüli intézkedéseket kellett bevezetnie. Az ország gázszükségletének negyven százalékát kapja Oroszországból, a tárolt gázmennyiség 40 napra elengendő. Ausztriában a gáz 51 százaléka érkezik Oroszországból, az országnak 1,7 milliárd köbméternyi tartaléka van, ezzel a mennyiséggel három hónapig tudják kiszolgálni a lakosságot.

Volt már orosz-ukrán gázháború

Az első gázháború három évvel ezelőtt, 2006-ban robbant ki. Oroszország piaci áron adta volna Ukranjának a gázt, ez ötszörös emelést jelentett volna akkor, 50-ről 230 dollárra. Ukrajna ezt persze nem fogadta el. Miután hetekig nem sikerült megállapodniuk, az oroszok előbb csökkentették, majd január 1-től teljesen leállították az Ukrajna felé irányuló gázszállítást és azzal vádolták Ukrajnát, hogy megcsapolja a tranzitgázt. Magyarország felé nem állt le teljesen az import, az elvárt mennyiség 40 százalékát kaptuk meg. A végül megkötött megállapodás szerint Ukrajna 95 dollárért kapta a gázt.

Egy évvel később már nem Ukrajnával, hanem Fehéroroszországgal robbant ki hasonló vita. Magyarország nem volt érintett a vitában, hiszen ide csak ukrán vezetéken keresztül szállítják a gázt. Tavaly nem fajult gázkorlátozásig az orosz-ukrán vita, igaz az európai országok – köztük Magyarország is – felkészült. Itthon már 2007 októberében bejelentették, hogy felöltik a gáztárolókat.

Vannak persze alapvető különbségek a 2006-os és az idei gázvita között. Három évvel ezelőt még felkészületlenül érte Európát a vita, a tárolók majdnem üresek voltak, jelenleg azonban a legtöbb ország jelentős tartalékokkal bír. 2006-ban a rendkívüli helyzet miatt az uniós vezetők arra ösztökélték a két országot, hogy gyorsan egyezzenek meg, most azonban úgy tűnik, lassabban oldódik meg a válság – írja a Global Insight egyik elemzője. Az is különbség, hogy három évvel ezelőtt sokkal enyhébb volt az időjárás és kevesebb gázt használtunk fel naponta.

Hogyan szállítják a földgázt?

A föld mélyéből kitermelt nyersgázt először egy gázelőkészítő üzemben tisztítják. Itt leválasztják a nehezebb szénhidrogéneket, például a porpánt és a butánt. Beállítják a gáz harmatpontját is, hogy elkerüljék a kondenzátumképződést, magyarázta az Indexnek Tihanyi László professzor, a Miskolci Egyetem Kőolaj- és Földgázintézetének vezetője. Az így előkészített gáznak már 93-95 százalékos a metántartalma, ezt táplálják a távvezetékbe. A transzkontinentális vezetékek átmérője 90 centimétertől 1,4-1,8 méterig terjedhet. A távvezetékben a gáz 80-150 bar nyomással áramlik, de a súrlódás miatt ez a nyomás csökken. Ezért 200-400 kilométerenként kompresszorállomásokat kell üzemeltetni. A kompresszorokat meghajtó gázturbinák a csőben áramló gázzal működnek, és folyamatosan biztosítják a csőben áramló gáz nyomását.

A csőben áramló gáz már árucikk, ezért az adott országok csak a szállítási szerződésben rögzített feltételek mellett, hitelesített mérőkkel vehetnek belőle a gázkivételi helyeken. Az ilyen nagy gázáramok esetén a mérést – nagyon leegyszerűsítve – a csőben elhelyezett lyukas tárcsával (mérőperemes mérővel) végzik. Ez lecsökkenti az áramlási keresztmetszetet, s a tárcsa két oldalán lévő nyomáskülönbség alapján számolják ki a kivett gáz mennyiségét.

Mi van, ha csökken a nyomás a vezetékben?

A zárt csővezetékben lévő gáz nyomása a benne lévő molekulák mennyiségétől függ. Ha tehát csökken a gázvezetékben lévő gáz mennyisége, akkor a nyomása is csökken, mondta Tihanyi László professzor. A transzkontinentális vezetékek megépítése óriási összegbe kerül, ezért azokat úgy éri meg fenntartani, ha folyamatosan és egyenletes mennyiségben áramlik bennük a gáz. A nyomás akkor csökken a vezetékben, ha különböző helyeken kivesznek belőle, illetve kevesebbet táplálnak bele, mint amennyit elvesznek belőle az egyes országokban. A hatalmas távolságok miatt a Nyugat-Szibériában betáplált gáz 7 nap alatt ér el Magyarországra. Ha tehát ott csökkentik vagy növelik a betáplálást, ez ennyi idő múlva érzékelhető nálunk.

Hogyan tárolják a gázt?

A vezetékekben folyamatosan áramlik a gáz, erre a mennyiségre azonban nem minden időszakban van szükség. Nyáron például csökken a gázfelhasználás. A vezetéken érkező gázt ezért ilyenkor tárolókba táplálják. A gáztárolók nem felszíni tartályok, hanem általában olyan föld alatti rétegek, amelyekből korábban földgázt termeltek ki. Ezekbe a porózus rétegekbe pumpálják a tárolandó mennyiséget. Magyarországon öt helyen - Zsanán, Hajdúszoboszlón, Kardoskúton, Pusztaedericsnél és a Maros-1 nevű területen - van olyan kiürült szénhidrogén mező, amely összesen 3,7 milliárd köbméter gáz tárolására alkalmas. Ezekből naponta 51 millió köbméter gázt lehet kivenni. (Magyarország napi felhasználása a téli időszakban 64-68 millió köbméter, az orosz gázszállítás teljes megszűnése esetén ezt a hazai földgázkitermeléssel és a Ausztria felől érkező gázmennyiséggel lehet kiegészíteni). Ha a tárolókban lévő gázt elkezdik felhasználni, értelemszerűen ezekben is csökkeni fog a nyomás, így egyre csökken a napi felhasználható mennyiség. Egy szakértő szerint ebben az ügyben teljesen ismeretlen vizeken hajózunk, nem volt még ugyanis példa arra, hogy több napig a tartalékainkból kellett volna élnünk.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!