Az első négy már két hete megjelent, a múlt héten a maradék tizenkilencet is meghirdették. Az első négyre mérsékelt volt az érdeklődés, de a kiírók szerint az igazán „izgalmasak” csak most jelentek meg. Némi változás a Kóka János miniszter által korábban bejelentett struktúrához képest, hogy kettővel kevesebb lesz a főosztályok száma.
A pályázatokra – ahogy korábban a miniszter jelezte – várják a belső munkatársak jelentkezéseit éppúgy, mint a piaci szférából érdeklődőkét. A pályázóknak a megjelenés napjától kezdve tizenöt nap áll rendelkezésre a jelentkezésre, s a tervek szerint az elbírálást is gyorsan lebonyolítják. Erre azért is szükség van, mert az eredeti tervek szerint ősztől már az új struktúrában kezdi meg munkáját a tárca.
A minisztérium felépítése költségkímélőnek látszik: egy miniszter és egy államtitkár vezeti a GKM-et, alattuk négy szakállamtitkár irányítja a szakmai munkát. (Ebből egy posztot, a külgazdaságit még nem töltötték be, mivel a kijelölt és június második felében hivatalosan is bemutatott szakember előző munkahelyén felmerült problémák tisztázása elhúzódott.)
A felső vezetők száma tehát drasztikusan csökkent: a két elődminisztériumban (GKM és IHM) két miniszter, öt államtitkár és kilenc helyettes államtitkár dolgozott. A szervezeti egységek száma is hasonló mértékben apadt: a két minisztériumban összesen hetven volt, az új GKM-nél csak huszonhárom (már most is ebben a felállásban dolgoznak, csak megbízott vezetőkkel).
Mindez a létszámot is jócskán érinti: a két tárcánál összesen 850-en dolgoztak – az idén év végére minimum húsz százalékukat leépítik, a jövő év végére már csak 400-450-en lesznek. Ezt részben a szabályozási funkciók leadása is indokolja, részben az is, hogy sok esetben párhuzamosan ugyanazt a feladatot több ember is ellátta az összeolvadó két tárcánál.