Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
A Pénzügyminisztérium (PM) illetékesei a kiadás lefaragására alapozott kiigazítást hangsúlyozzák. Közben viszont számos elemző nyilatkozik úgy, hogy alapvetően rossz a kiigazítás szerkezete, mert a Gyurcsány-csomag elsősorban bevételnövelésre alapozza a konszolidációt.
Veres János pénzügyminiszter rendszeresen bemutat egy ábrát, amely szemléletesen igyekszik bizonyítani, hogy javarészt a kiadások lefaragása segít a nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó deficitcsökkentésben. Veres a különböző fórumokon azt hangsúlyozza, hogy – a konvergenciaprogramban vázoltak szerint – elsősorban a sokak által sürgetett kiadáslefaragás miatt csökken most az államháztartás hiánya, azaz alapvetően egészséges szerkezetű a kiigazítás.
A tárcavezető számításai azon alapulnak, hogy a 2006-os szinten rögzítik az államháztartás GDP-arányos bevételeit és kiadásait a vizsgált időszakra, és ehhez viszonyítják az azóta bekövetkezett változást. Az alábbi ábrán vízszintes piros vonalakhoz képest adódik a bevételi, illetve a kiadás oldali változás. Ezek alapján az jön ki, hogy kumuláltan számolva döntő mértékben a kiadáscsökkentések járulnak hozzá akár a 2009-ig, akár a 2011-ig terjedő időszakban az államháztartási egyenleg javulásához.
Mielőtt megnyugodnánk azonban, hogy a kiigazítás szerkezete valóban megfelelő volt, egy dolgot mindenképpen érdemes figyelembe venni. Tavaly az államháztartás kiadási oldalán számos olyan tétel jelentkezett, amely 2008-ban már nem merül fel (ilyen például a Gripen-bérleti díj és egyes autópálya-kiadások), így emiatt 2008-ban automatikusan, külön kormányzati intézkedések nélkül is mérséklődik az államháztartási kiadásainak GDP-arányos mértéke.
Ezt az állítást általánosíthatjuk is: nem életszerű, hogy évekig változatlanul maradó államháztartási kiadási és bevételi oldali szintekről beszélhessünk, ezért a költségvetési pozíció alakulása szempontjából érdemes leválasztani azokat a tényezőket, amik nem a kormányzati kiigazítási intzékedések következményei. Az államháztartás működése, a törvényi determinációk (például kötelezettségvállalások, nyugdíjkiadások) alapján már 2006-ban is látni lehetett, hogy mind a kiadási, mind a bevételi oldal GDP-arányos mértéke csökkeni fog 2009-ig akár változatlan költségvetési politika mellett is.
A közgazdaságilag helyesebb módszertan szerint tehát nem a 2006-os kiinduló szinthez, hanem azon költségvetési pályához érdemes viszonyítani a Gyurcsány-csomag teljesítményét, amelyik kiigazítási intézkedések nélkül valósult volna meg (ld. az alábbi ábrán a szaggatott vonalakat). A Gyurcsány-csomag szerkezetének árnyalt megközelítésére kedden Hamecz István, az OTP Alapkezelő vezetője a közpénzügyi csomagról rendezett konferencián részletesen tért ki, és itt mutatott be egy, a Magyar Nemzeti Bank szakértői által korábban készített számítást.
A változatlan fiskális politika melletti bevételi és kiadási pályához történő viszonyítás ("abszolút megtakarítás") gyökeresen eltérő eredményt ad: a bevételnövelés körülbelül kétharmad, a kiadáslefaragás nagyjából egyharmad arányban járul hozzá a deficitcsökkentéshez, mint a PM által hangoztatott kiigazítási szerkezet. A Gyurcsány-csomag ezen módszertan szerint bevételorientáltnak mondható, ami nemzetközi tapasztalatok alapján általában nem sikeres költségvetési kiigazításokat eredményez.
Érdemes megjegyezni, hogy mindkét ábra arra is épít, hogy a konvergenciaprogramban lefektetett deficitpálya valósul meg (a 2008-ban 4 százalékos GDP-arányos államháztartási deficit 2009-re 3,2 százalékra, 2010-ben 2,7 százalékra mérséklődik), holott a befektetők egyik fő félelme, hogy a 2010-es választásokhoz közeledve (ha nem lesznek előrehozott választások) jelentősen enyhül a fiskális szigor, így a deficitcsökkentési pálya jövőre megállhat. Az ezzel kapcsolatos félelmének éppen tegnap adott hangot nyilvánosan az egyik tekintélyes nemzetközi pénzügyi intézmény.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
