Gyurcsány letöri a munkanélküliséget

2005.11.15. 22:15
A nyolcadik kerületi munkaügyi kirendeltségen jól nevelt állástalanok fogadták a rövid időre antik filozófussá változó kormányfőt. A miniszterelnök heroikus küzdelme a munkanélküliség ellen: félmillió eltűnt embert keres, kifehérít, újabb hármat lép, és mindeközben átadja az ötezredik startkártyát. Dolgozni jó, de kampányolni még jobb.
Izgatottan vártuk, ki lesz a nyertes: nem sokkal azután, hogy köszöntötte a tizenhatezredik fészekrakós lakástulajdonost, a kormányzati Százlépés-kampány részeként Gyurcsány Ferenc most az ötezredik startkártya-tulajdonos nyakába borult. Az ünnepi eseményre ráadásul a nyolcadik kerületbe hívtak minket, így vad találgatásba fogtunk, ki lesz a nyertes: nyolcosztályos végzettségű halmozottan hátrányos helyzetű a dzsumbujból, esetleg lelkes Jobbik-szavazó széles Árpád-sávval a karján.

'Szóltak, hogy jöjjek'

Klikk a képre!
Klikk a képre!

De nem. A kormányfő különösen szerencsésnek érezheti magát, hiszen a sors úgy hozta - hogyan is hozta volna másképp -, hogy az ötezredik startkártyás munkavállaló egy diplomás nyelvtanárnő lett. Portugál-spanyol szakos, egy alapítványi iskolában fog dolgozni - ismertette Gyurcsány a főbb paramétereket; mindennapos történet, gondoltuk közben mi, reménykedve, hogy a kormány segítségével minél több állástalan nyelvtanár jut munkához, bár úgy érezzük, nekik speciel pont sikerülni fog támogatás nélkül is.

A nyertes, Pataky Dorottya igencsak visszafogottnak tűnt az ünnepségen, talán az zavarja, hogy a startkártya másolataként készített emléklapon bazi nagy betűkkel rajta vannak a személyes adatai. "Mit szólt ahhoz, hogy személyesen a kormányfőtől kapja meg a startkártyát?", kérdezzük, jobb híján. "Hát, semmit. A múlt pénteken szóltak az adóhivataltól, hogy jöjjek be ma, mert lesz ez az ünnepség, hát bejöttem". A kormányfővel sem nagyon beszélget, igaz, érdemi beszélgetésre nincs is módja.

Gyurcsány Szókratésszé változott

A miniszterelnök mostani médiaszereplését ugyanis az antik filozófia segítségével tervezte meg. Szókratész kérdezve kifejtő módszerével - tudják, próbálj meg válaszolni a kérdésre, úgy, ahogyan leghelyesebbnek gondolod - vezette rá a beszélgetőpartnereit a helyes útra, minden kérdését úgy feltéve, hogy arra csak egyetlen jó válasz lehessen.

A megkérdezettek, előbb a munkaügyi központ recepciós pultjánál ülő dolgozók - akik pultjához a kormányfő olyan tartással könyököl oda, hogy várjuk, mikor kér egy kis kevertet a bürökpohárba -, majd az ötezredik startkártyás is eljutnak a jó megoldáshoz, miszerint dolgozni jó, a startkártya pluszjó, a száz lépés meg egyenesen duplapluszjó.

A kérdések áradatának maga Gyurcsány vet véget, aki egyszer csak észbe kap, "nem faggatom itt tovább, kérdezték eleget a vizsgákon", hát igen, eddig nekünk is olyan érzésünk volt, hogy a kormányfő pillanatokon belül fellapozza Dorottya ("a második nevét nem használja", árulta el a miniszterelnök) indexét, és bevés egy erős négyest. De nem teszi, helyette átadja a hatalmas kartonlapot, "ez nem a valóságos kártya, csak egy emléklap", mondja a biztonság kedvéért.

Jól is teszi, mert az, amit mi evidenciának gondolunk, korántsem az. Mellettünk ugyanis egy ügyfélszolgálati munkatársat faggat egy kevésbé decens hajléktalan: "az a lány, amit kapott, az a bazi nagy szar, az mi?" A munkatárs valószínűleg nem akar túl tájékozottnak tűnni: "ő volt..., nem tudom pontosan... azt hiszem, az ötezredik munkavállaló ezzel a kártyával". "És ezt mindenhová vinnie kell magával?", hangzik az adekvát kérdés, hát igen, néha tényleg nem azt kell nagyon megfontolnunk, kedvesem, mit mond majd rólunk a tömeg.

'Tudjuk, nem könnyű'

Mi az a startkártya?
A startkártyaprogram október elsején indult azzal a céllal, hogy a költségvetésből két évig támogassák a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését. A munkáltatók a program keretében foglalkoztatott pályakezdők után meghatározott keresethatárig havonta fizetik meg a csökkentett járulékkötelezettségeket. A munkáltató által fizetett járulékterhek 33,5 százalékról az első évben 15 százalékra, második évben 25 százalékra csökkennek. A startkártyát 25 évnél, illetve felsőfokú végzettségű esetben 30 évnél fiatalabb munkavállalók két évre válthatják ki, a miniszterelnök szerint egy év múlva 50 ezren veszik igénybe ezt a lehetőséget.

A decensebb munkanélküliek egy kis asztalnál ültek az ajtó közelében, hárman voltak, mosolyogtak, bár a fotósoknak láthatóan nem örültek. Ez még a Nagy Esemény kezdete előtt volt, így amikor belépett a miniszterelnök, egyből hozzájuk fordulhatott, kézfogás, ahogy kell, és az elmaradhatatlan kérdés: "munkára várnak?" Ő viszont válaszra nem, már indul is tovább, így a háta, hátunk mögül érkező választ sem hallja: "lehet, hogy hat hónap múlva ti is". Persze lehet, csak nem akarja hallani, hiszen az embereknek nem minden véleményét kell becsülni, hanem egyeseket igen, másokat azonban nem.

Most viszont még benne vannak a munkában nyakig. A kormányfő egyre elszántabban harcol az állástalanság rémével, puszta kézzel, fegyvere csupán a szó. Hétfőn újabb három lépést jelentett be a munkaerőpiac élénkítése érdekében, ezt most megismételte, hozzátéve: "tudjuk, nem könnyű", mármint elhelyezkedni, de továbbra is segítenek, újabb és újabb lépéseket ígért, egészen addig, amíg "meg nem mozdul" valami a foglalkoztatásban.

Eltűntek félmillióan

"Ezeknek a léhűtőknek is adhatna valaki valami munkát", hallunk egy tippet a hátunk mögül, "hihetetlen, hogy a semmiből milyen jól meg lehet élni". Gyurcsány ezt sem hallja, éppen számol, nem talál a munkaerőpiacon legalább félmillió embert. Szívesen segítenénk, hogy kezdje a rovancsolást a saját háza táján, hiszen a szakemberek szerint még a minisztériumokban is dolgoznak színlelt szerződésekkel, de erre most nincs idő.

A kormányfővel érkező Csizmár Gábor munkaügyi miniszter ugyanis magához ragadja a szót, és eldarál néhány számot, hogy már milyen sokan helyezkedtek el a kormánynak hála, majd beszél arról, hogy "soha nem látott mértékű járulékkedvezmények" lesznek. Látszik, ő is keményen dolgozik, meg kell felelnie a kormányfői elvárásnak, hogy "megmozduljon valami" a foglalkoztatáspolitikában, miközben azoktól a korholásoktól kell félnie és azoknak a dicséreteknek örülnie, amelyeket az az egy mond, tudják, melyik.

Közben Gyurcsány - akit a munkanélküliek fényképezős mobillal fotóztak - egy újabb állástalanhoz lép. Magas, vörös nő, "na, Feriben biztos megmozdult valami", hallunk egy cinikus kollégát a hátunk mögül, megdöbbent minket, hogy Magyarország törvényes miniszterelnökéről ilyet lehet mondani, de sajnos nem tudjuk, ki a tettes.

'Mi gondunk nekünk, derék Kritónom, a tömeg véleményével?'

Inkább a beszélgetésre próbálnánk koncentrálni, "meddig bírja ezt, milyen tartalékai vannak?", kiderül, a megkérdezett nem sokat tud a százlépésről, és főleg a szülei segítenek; rossz válaszokat ad, ez bizony bukás. A szókratészi lendület mégsem hagy alább, újabb kérdések burjánoznak fel, várjuk, mikor jön az, hogy de hát mi gondunk nekünk, derék Kritónom, a tömeg véleményével?, de nem jön.

Naná, hogy nem, ha valamire, nekik erre azért van gondjuk, nem is kevés. Így csak bölcsen bólogat, hallgatva a válaszokat, majd távozáskor még egyszer odalép a recepciós pulthoz, karon fogja az ott állókat, bizonyára idéz néhány bölcsességet könyvéből, majd gyors százléptekkel távozik.

Űr marad utána, hatalmas.