A haláltusa jele a dömpingár

Az elmúlt évek utazási irodai csődjei átgondolásra késztethetik az utazásszervező cégek egy részét. Az eddigi esetek azt mutatják, hogy a megfelelő anyagi háttér nélkül kockáztató vállalkozások - az igen érzékeny turisztikai piacon - előbb vagy utóbb csődhelyzetbe kerülnek. Gál Pál, az IBUSZ Utazási Irodák Kft. ügyvezető igazgatója szerint a mostani gondok gyökere a rendszerváltás éveihez nyúlik vissza. Akkor ugyanis hirtelen megnyílt a világ, mindenki utazni akart, s ebben a helyzetben jó üzletnek tűnt az utazásszervezés.

Tőke nélkül

Ez sokakat arra késztetett, hogy - akár megfelelő tőke nélkül is - utazásszervezéssel kezdjenek foglalkozni. Szakmai körökben a legnagyobb kockázatnak a tőkeszegénységet tartják. Kurucz Pál, a Vista ügyvezetője szerint azok a cégek, amelyeknek erős vagyoni bázisuk van - például nagy értékű ingatlanbiztosíték, amivel szükség esetén hitelhez juthatnak - nemigen kerülnek csődközelbe a kiélezett verseny ellenére sem.

A piac számára intő jelnek kell lennie a túl alacsony árnak - mondja Békefi Veronika, a Neckermann Utazási Iroda Kft. ügyvezető igazgatója. Ez ugyanis már annak a jele, hogy az adott irodának előre kell menekülnie, nagy szüksége van a gyorsan befolyó készpénzre. Az elmúlt években az esetek többségében a növekedés és az árak leszorítása fontosabb szempont volt, mint maga a gazdaságos működés.

Az elmúlt évek csődjei alapján úgy tűnik, hogy az érintett tulajdonosok, cégvezetők a homokba dugták a fejüket, nem voltak hajlandóak a helyzetet reálisan értékelni - állítja Molnár Judit, az OTP Travel ügyvezetője -, és a túlélés érdekében a beszerzési ár alatti árakkal próbálkoztak. A piac azonban nagyon megváltozott, ma már nem lehet arra számítani, hogy az első fél évben befolyó pénzekből lehet majd a nyár folyamán a szolgáltatóktól beérkező számlákat kifizetni. Ma már ugyanis az utazók egyre később foglalnak, fizetnek előleget, a partnerek viszont egyre gyakrabban előre kérik a pénzt.

Kockázat

Az eddigi utazási irodai csődöket értékelve Gál Pál szerint fontos tanulság, hogy szinte minden szóban forgó iroda a nagyon kockázatos bérelt repülőgépes (charter-) utaztatásban látta a kiutat, ráadásul úgy, hogy ezt a kapacitást évről évre próbálták növelni. A forgalom növekedését gátló tényezőkkel azonban nem számoltak, vagyis nem mérték fel reálisan a piaci lehetőségeket.

Békefi Veronika fontosnak tartja, hogy a csődközelbe jutott vállalkozások vezetői korán felismerjék a bajt. Az Eurotours is igyekezett váltani, de már késő volt. A váltás egyébként nagyon nehéz, az adósságspirál beindulását követően pedig szinte már lehetetlen. Legfeljebb akkor van rá esély, ha valaki talál olyan befektetőt, akinek megéri a felhalmozott adósságot kifizetni. Erre az utazási piac mai helyzetében azonban kevés az esély.