Hol szorít a magyar nemzet III: Gyurcsányabbak Gyurcsánynál

Az egyetemisták vagy nem olvasnak Indexet, vagy nem szavaznak, ha kérdezzük őket, vagy csak azt hitték, egy gombnyomás nem világ. Pedig. Az elmúlt hónapokban a felsőoktatásban működő diák-érdekképviseletek voltak azok, akik a legaktívabban léptek fel a Gyurcsány-csomag, illetve annak kifejezetten őket érintő része, a fizetős felsőoktatás ellen. Ehhez képest májusban, amikor még csak a megszorítás könnyű szele járta át a politikai közéletet, és nem tudtuk, pontosan mi lesz, olvasóink döntő többsége, 62 százaléka vélte úgy, hogy a fizetős képzés részarányát növelni kell a felsőokatásban.

A Gyurcsány-csomag azonban nem csak ezen a ponton látszik lefedni olvasóink akaratát. Miközben azt írtuk, Önök bokrosabbak bokrosnál, a kormány alighanem erőt merített a nép akaratából, és csaknem valamennyi megszorító javaslatát programjába emelte. Így bár örömmel tudósítottunk volna tojásdobálós utcai megmozdulásokról, kénytelenek voltunk elfogadni, hogy ilyenekre - már ha legalább olyan komolyan vették szavazásunkat, mint mi - nem is kerülhet sor. Sőt: ha a tömegek utcára vonulnak, alighanem azért tennék, hogy Gyurcsány ne kímélje ennyire a közalkalmazottakat és a nyugdíjasokat, vagy ugyan, legyen inkább egységesen 25 százalék az áfa.

Megvan az 1200 milliárd

A kormány álláspontja szerint az idén 350, jövőre 1000 milliárd forintot javít a költségvetés egyenlegén a bejelentett intézkedéscsomag. Azaz a megszorítás két év alatt 1350 milliárd forintra rúg, többre, mint amennyit akár az elemzők többsége, vagy akár - persze az általunk megadott lehetőségek közül választva - Önök gondoltak. A szavazáson ugyanis az 1200 milliárdos csomag kapta a legtöbb voksot, a szavazatok közel hatvan százalékát. Csakhogy: alighanem Önök is kicsit másképpen képzelték el a dolgot, és talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy az elemzőkhöz hasonlóan a kiadások lefaragásában vártak volna többet, miközben a csomag a bevételek (zömmel adóemeléseken keresztüli) növelésére helyezi a hangsúlyt.

Kegyelmet kapott a közszféra

200 ezer közalkalmazott - ennyitől szabadult volna meg olvasóink 61,5 százaléka, de további 24,2 százalék is legalább százezer ember tett volna utcára, ha maga is a miniszterelnök parlamenti dolgozószobájában táncolhatna. Az Új Egyensúly programban szereplő, a központi költségvetés intézményrendszerét érintő leépítések 2008-ra összesen 12 500-as létszámcsökkenést és ezzel 37 milliárd forintos megtakarítást ígérnek. (A kormány ezenfelül számol a minisztériumi leépítésekkel és azok költségvetési hatásaival, de ennek mértéke lényegesen kisebb.) Azt egyelőre nem tudni, milyen eredményre vezet a lényegesen nagyobb falatot jelentő, az önkormányzati szférához tartozó közalkalmazotti létszám leépítését célzó kötelező pedagógusi óraszám emelése. Éppen az ehhez hasonló, költségvetési hatásában egyelőre nehezen felmérhető jelentőségű lépések miatt övezi némi bizonytalanság a csomag megítélését külföldi elemzők között is.

Fizetős egészségügyet!

Vagy a hiányzó, vagy az egyelőre nem látható intézkedési tervek miatt: bár az egészségügyet illetően a szavazásunkon legnagyobb támogatást kapott javaslatot a kormány magáévá tette, hiszen bejelentették, januártól minden orvoshoz forduló betegről azonnal meg lehet majd állapítani, elvileg, illetve ténylegesen fizet-e utána valaki járulékot, ez aligha elég. A kórházak bezárására olvasóinknak csak három százaléka adta ugyan áldását, de nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy voltaképpen csak azért, mert más javaslatokat fontosabbnak látott. Húsz százalék mindenesetre támogatta volna az - igazából csak a politikai vitákban felmerülő - olyan típusú privatizációt is, amelynek eredményeképpen 300 ezer forintot kellene fizetni minden mandulaműtétért. Így aligha járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, ők tárt karokkal várják Molnár 'Bokros' Lajos javaslatát a vízit- és receptdíjra.

Mankókat eldobni!

Miközben a kormány hangsúlyozottan nem kíván a nyugdíjasok (az adó- és áremelésekkel amúgy is romló) helyzetén kifejezetten őket érintő intézkedésekkel rontani, olvasóink nem voltak ilyen kíméletesek. Több mint 15 százalékuk emelné a nyugdíjkorhatárt is, de hetven százalék feletti arányban a rokkantnyugdíjasok azonnali ellenőrzését szorgalmazták. Bár tudható, hogy a rokkantnyugdíjnak komoly szociális szerepe van a mai napig egyes térségekben - és persze főleg volt, különösen a kilencvenes években az egykori üzemek, gyárak tömeges bezárásával -, ma aligha képzelhető el komolyabb reform egyfajta felülvizsgálat nélkül.

Új államigazgatás

Miközben az eddigiek alapján úgy tűnik, a kormány nem olvasta elég figyelmesen népakaratot tükröző szavazásunkat, az államigazgatás átalakításához (egyebek közt az alkotmány és az önkormányzati törvény módosításához) szükséges kétharmados konszenzus hiányát látva feltételezzük, az ellenzék is felületes volt. Olvasóink 56,33 százaléka egyelőre hiába várja az önkormányzatok kétharmadának megszüntetését, 14,65 százaléka pedig a megyék eltörlését, erre egyelőre esély sincs. A minisztériumok száma viszont ha nem is felére, de csökkent, és jelentős leépítésre van kilátás a háttérintézmények frontján is.

Éljen az áfaemelés!

Amikor szeptemberben meglepődik majd a közértben, hogy felment a tej és a kenyér ára, egy percre se feledje: 65 százalékos valószínűséggel Ön is azt a gombot nyomta meg, amely az egységes, 20 százalékos áfakulcs bevezetésére biztatta a kormányt. Olvasóink további tíz százaléka támogatott volna még más formában forgalmiadó-emelést, a 18-23, illetve az egységes, 25 százalékos kulcsot jelentő megoldást. Utóbbiak kénytelenek kevesebbel beérni, ahogy az a negyven százalék is, aki az eva és ekho (vesszenek az újságírók és a balett-táncosok jeligével) azonnali megszűntetését követelték. A "rendszeridegen" adónemek mentségére szóljon, hogy miközben a nép 34 százaléka beérte volna az evakulcs 15-ről 20 százalékra emelésével (további hat százalék pedig az eva és az áfa kulcsának szintbehozatalával), a kormány nagyobb sarc és 25 százalékos kulcs mellett döntött.

Euró - ez a kérdés, válasszatok

Bár tudjuk, hogy az euró nem cél, hanem eszköz, és azt is, hogy a cél a jól működő gazdaság meg a fenntartható növekedés, azért mégis, jó, ha megszorításnak van valami kézzelfogható jutalma. Ez pedig alighanem mégiscsak az eurót jelenti a többség számára, legalábbis csak 16 százalék vélekedett úgy, hogy elég lesz csak 2014-ben bevezetni a közös pénzt. Amellyel 34 százalék már most azonnal szívesen fizetne, további több mint harminc százalék pedig nem engedne a 2010-es, ugyan sokadik, de az utóbbi években rendre szilárdnak mondott határidőből. Nos, az utóbbi hetek nyilatkozatai alapján a kormány őrlődni látszik a népakarat (2010) és az elemzők gúnyos mosolya (2010+X) között, mindenesetre alig egy hónap maradt az új konvergenciaprogram elkészítésére, és kiderül, mennyit segített a megszorítás.