További Magyar cikkek
A felértékelődés mögött azonos tényezők húzódnak meg: a korábbi irányított árfolyamrendszerekről a rugalmasra történő áttérés és az inflációs célkitűzés alkalmazásával felerősödő dezinflációs törekvések miatt megszűnőben van a nominális árfolyamok korábbi alulértékeltsége.
Nőtt a munkaköltség, csökkent a versenyképesség
A hazai valutában számított termékegységre eső munkaköltség (ULC) mind az öt közép-európai gazdaságban emelkedett, jelezve, hogy az átlagos bruttó bérek növekedése meghaladta a munkatermelékenység emelkedését. A növekedésen belül szembetűnő, hogy az összes gazdaságban a termékegységre eső munkaköltség növekedése romló külső környezet és kedvezőtlenebbé váló konjunkturális kilátások mellett gyorsult fel. Az ULC növekedése például Lengyelországban 2001-2002-ben 12,1 százalék volt, míg Szlovákiában 11,2 százalékot ért el.
Magyarországon a legkedvezőtlenebb a helyzet
A hazai termelők relatív versenyképességének szempontjából kedvezőtlen, hogy a termékegységre eső munkaköltség romlása Magyarországon volt a legerőteljesebb, 2001-2002-ben az ULC nemzeti valutában összességében 30,3 százalékkal emelkedett, míg a többi négy országban a növekedés 11,5 és 17,8 százalék között volt. A termékegységre eső munkaköltség növekedése Magyarországon 1998 és 2002 között messze meghaladta a közép-európai országok növekedést, és a különbség 2001-2002-ben a korábbi évekhez képest tovább nőtt.
Felelőtlen gazdaságpolitika
|
A termékegységre eső munkaköltség növekedése mögött a bérek munkatermelékenység változásától teljesen elszakadó mértékű növekedése állt. A bruttó bérek hazai valutában 2001-2002-ben leginkább Magyarországon emelkedtek (39,3 százalékkal), ami mögött a választási ígéretek és a felelőtlen gazdaságpolitika húzódik meg - állapítja meg a tanulmány.
Túl gyors bérnövekedés
A nominális bérek gyorsuló növekedése, romló növekedési kilátások és a csökkenő infláció mellett következett be. A nominális bérek növekedése csak Csehországban és Szlovéniában igazodott a változó külső feltételekhez, a többi három gazdaságban, ezen belül különösen Magyarországon elszakadt ezektől.
A bruttó átlagbérek gyors növekedésének egyik következménye a reálbérek emelkedése, illetve a reálbérek és a termelékenység növekedése közötti távolság növekedése lett. Az egyes országok közötti eltéréseket jól mutatja, hogy a reálbérek növekedése 2001-2002-ben Szlovákiában összesen 2,4 százalékkal haladta meg a munkatermelékenységet, ugyanakkor Magyarországon 26,8 százalékkal.
A termékegységre jutó munkaköltség növekedése Magyarországon folyamatosan kétszeresen meghaladta a négy másik országét, és a különbség 1999 és 2002 között még növekedett is. A termékegységre jutó munkaköltség növekedése mögött Csehországban, Szlovákiában és különösen Lengyelországban döntő tényező volt az árfolyam erősödése, míg Magyarországon az ULC növekedése mögött elsősorban a bérköltség növekedése állt, és csak kisebb mértékben járult hozzá az árfolyam felértékelődése.
Még mindig alacsony a hazai bérszínvonal
Miközben az euróban számított bérek növekedése Magyarországon meghaladta a csatlakozó államokét, a magyar bérszínvonal még mindig nem tekinthető kiugróan magasnak, sőt alatta marad a cseh, lengyel és a szlovén bérszínvonalnak.
Az elemző szerint a forint sávközepének eltolása és ennek alapján a hazai valuta mesterséges gyengítése nem tudja a versenyképesség növelésében megjelölt célját elérni. Ennek legfontosabb oka, hogy a sáveltolás közvetlenül alig hat a versenyképességre, míg közvetve makrogazdasági hatásokon keresztül inkább kedvezőtlenül befolyásolja azt.