Boglárka
22 °C
35 °C

Mûködõtõke-beáramlás - mennyi az annyi?

"- Mennyi? - Harminc! - Mi harminc?" Az ismert Örkény-egyperceshez hasonlóan az Eurostat legutóbbi - az új tagállamokba áramló mûködõtõke-befektéseket összehasonlító - ismertetõjével kapcsolatban sem árt tisztázni, mire is vonatkoznak a számok, mert ez segít egy esetleges téves alapokon nyugvó diadaljelentés megelõzésében. Nem állunk rosszul, de azért nem is olyan jól, mint ahogy a számok mutatják.

Az utóbbi idõk gyakran visszatérõ témája, hogy régiónk gazdaságai a tõkevonzás - és különösen a mûködõtõke-vonzás - terén alaposan megelõzték a korábbi éllovas Magyarországot. Az okok kutatása során a gyenge növekedési kilátások, a megbomlott egyensúlyi helyzet valamint az üzleti környezet versenytársainkétól elmaradó minõsége kerül legtöbbször elõ.

Az Eurostat napokban nyilvánosságra hozott ismertetõje ("EU-15 Foreign direct Investment in the New Member States" címmel a Statistics in Focus kiadványsorozatban), mely az EU régebbi tagországaiból az újabbakba irányuló mûködõtõke-befektetések alapvetõ fejleményeit tekinti át, látszólag nem igazolja Magyarország pozícióvesztését. 2004-tõl 2006-ig három esztendõ alatt az EU 15 régebbi gazdaságából összesen 93,8 milliárd euró mûködõtõke érkezett az új tagállamokba, amelybõl Magyarországra 26,3 milliárd euró, a teljes összeg 28%-a került. Ezzel hazánk kimagaslóan az elsõ számú fogadó gazdaságnak bizonyult ebben az idõszakban, alaposan megelõzve a második helyezett Máltát (16,1 milliárd euró), a harmadik Romániát (13,5 milliárd euró) és a negyedik Lengyelországot (13,1 milliárd euró). A szintén bezzeg-országnak kikiáltott Csehország 5,8 milliárd eurós, valamint Szlovákia az 5,4 milliárd eurónyi beáramló közvetlen tõkebefektetéssel pedig pestiesen szólva a fasorban sem volt.

Ugyancsak derûlátásra ad okot a 15 régebbi EU-tag által az új tagállamokban befektetett mûködõtõke állományának alakulása: a 2004. év végi 41,9 milliárd euróról Magyarországon 2006 végére 64,6 milliárd euróra szökött fel annak nagysága, amivel csaknem utolértük Lengyelország 68,4 milliárd euróra rúgó állományát, és jócskán elhagytuk az 52,4 milliárd euró állománnyal bíró Csehországot. Lényegében a 2006. év végi teljes 273 milliárd eurónyi állomány 24%-a Magyarországon van befektetve.

Az utóbbi idõszak bejelentései (a Mercedes Romániával szemben, a Knorr-Bremse egy távol-keleti országgal szemben választotta Magyarországot új, nagyobb volumenû beruházása színhelyéül) mintha szintén azokat igazolnák, akik bagatellizálni igyekeztek Magyarország régiós lemaradását. Mielõtt azonban sikereinket élvezve hátradõlhetnénk székünkben, figyelembe kell vennünk, hogy az Eurostat adatai tartalmazzák az ún. speciális célú vállalkozásokkal (az angol terminológiában SPEs - special purpose entities) kapcsolatos közvetlen tõkemozgásokat is. Ezek jellemzõen olyan pénzügyi holdingok, amelyek határokon átnyúló pénzügyi tranzakciók bonyolítását végzik, mégpedig töbnyire olyan módon, hogy a székhelyükül szolgáló országokban semmilyen vagy csak minimális szintû gazdasági tevékenységet végeznek. Jelenlétük elsõdleges oka a pénzügyi tevékenységek számukra kedvezõbb szabályozása lehet, miközben a fogadó ország gazdaságával lényegében alig állnak kölcsönhatásban. Ezért a konjunkturális folyamatok helyes értelmezéséhez az ezekhez kapcsolódó közvetlen tõkeáramlásoktól érdemes eltekinteni.

Már csak azért is, mert az ezekhez a vállalkozásokhoz kapcsolódó tõkemozgások meglehetõsen nagy volumenûek. Az Eurostat hivatkozott anyaga szerint például 2005-ben összesen 15,2 milliárd euró mûködõtõke-befektetést valósított meg az EU-15 országcsoport Magyarországon, míg az MNB speciális célú vállalkozások nélküli adatai szerint összesen 6,2 milliárd euró közvetlen tõkebefektetés történt Magyarországon, ami ráadásul nemcsak EU-15 országokból történt befektetéseket tartalmaz. Az állományok tekintetében hasonlóan: a már említett 2006. év végi 64,6 milliárd eurós mûködõtõke-állománnyal (amit az EU-15 gazdaságok halmoztak fel Magyarországon) szemben az MNB statisztikáiban a speciális célú vállalkozások nélkül mindössze 71,4 milliárd eurós állomány szerepel, holott ez utóbbi adat az EU-15 országcsoporton kívülrõl származó mûködõtõke-állományt is figyelembe veszi. Persze létezik MNB-adat a speciális célú vállalkozásokat is magukba foglaló mûködõtõke-állomány nagyságára is, ami 2006 végén 139,1 milliárd eurót mutatott. Látható tehát, hogy nagy különbség van a kétféle adatsor között.

Mivel a többi új tagországban jóval kevésbé fajsúlyos a speciális célú vállalkozások szerepe a közvetlen tõkebefektetésekben, így az Eurostat ismertetõje valójában nem szolgálhat optimista vélekedések alapjául. Magyarország tõkevonzó képessége egyébként magában véve nem rossz (az Ernst&Young szintén nemrégiben publikált 2008. évi tõkevonzó-rangorában Magyarország globálisan a hetedik helyet foglalja el), de hátradõlni továbbra sem lehet: a mûködõtõke-beáramlás magas szinten tartásához szükség lesz az üzleti környezet és a makrogazdasági feltételek további javítására. Pusztán a viszonylag fejlettebb infrastruktúra (ezzel magyarázta a Mercedes a magyarországi helyszínválasztást a romániaival szemben) csak ideig-óráig biztosíthat elõnyöket a regionális versenytársakkal szemben.