A nemzet akarata és az osztó igazságosság
"Mit kíván ma a magyar nemzet?" - tette fel a kérdést az adatok értelmezéséhez segítséget nyújtó szöveg elején az imázsközpont. A forradalmi pátoszt mellőzve, a rendelkezésre álló anyagi forrásokból milyen társadalmi csoportokat támogatnának tehát az ország polgárai?
A hirdetésben megjelent csonkított ábrából az olvasó csupán annyit tud meg, hogy a családalapítás előtt állók, a két- és többgyermekes családok, a pályakezdők, valamint az egyetemisták és főiskolások támogatását a megkérdezettek döntő többsége nagyon fontosnak tartja, és elenyésző azok aránya, akik egyáltalán nem tartják fontosnak.
Ami kimaradt
A nemzet akaratának engedelmeskedő kormány képén azonban kisebb foltot ejt, hogy az egy- és kétgyermekes családok, valamint a nyugdíjasok támogatását szinte ugyanannyian tekintik nagyon fontosnak, mint a főiskolásokét és egyetemistákét.
| Egyes társadalmi csoportok támogatásának fontossága |
Továbbá arról sem értesül az előkészített szellemi táplálékkal megelégedő olvasó, hogy a munkanélküliek támogatását jóval többen tartják nagyon fontosnak, mint a kis és középvállalkozók támogatását.
A "nemzet akarata" retorikával így aligha lehetne megtámogatni a Széchenyi tervet, ráadásul igen csúnyán mutatott volna az ábrán, hogy a polgárok 19 százaléka egyáltalán nem tartja fontosnak a kis- és középvállalkozók támogatását.
A kiemelt kormányprogramok hasznosságát szinte senki nem vitatja
Bár a Diákhitelt csupán a megkérdezettek 3, a Széchenyi tervet 1, a lakástámogatásokat 4, a családtámogatásokat pedig 23 százalékuk vette igénybe, a "magyar társadalom túlnyomó többsége össztársadalmi szempontból hasznosnak érzi ezeket a pogramokat" - írja a Gallup.
A családtámogatásokat 54, a lakástámogatásokat 49, a diákhitelt 43, a Széchenyi tervet pedig 38 százalékuk tartja nagyon hasznosnak.