Iparűzési adó: érdemes perelni?

Országos viszonylatban több száz lehet azon cégek száma, amelyek a következő hónapokban eljárást kezdeményeznek a magyar állam ellen az iparűzési adó visszatéríttetése céljából. A hozzáadott érték típusú adó EU-konformitását több szempontból is vitathatják az érintett társaságok. Fogyasztói típusú elvonásnak is minősíthető, így ellentmond az unió vonatkozó szabályozásának, miszerint csak egyetlen forgalmi típusú adó alkalmazható, ez Magyarországon az áfa. Emellett kétségbe vonható a versenysemlegessége is, hiszen eltérően terheli az egyes ágazatok képviselőit. Oszkó Péter, a Deloitte adópartnere szerint különösen hátrányosan érinti az adónem a nagy kamat- vagy bérköltséggel dolgozó cégeket, mivel ezek a költségek nem vonhatók le az adóalapból.

Visszamenőlegesen?

Az utóbbi csoportba tartoznak a sok munkavállalót alkalmazó, valamint a magasan kvalifikált szakértőket foglalkoztató, jellemzően szolgáltató társaságok. Ezen felül a nagyszabású beruházásokba kezdő cégek és az exportorientált vállalkozások helyzetét ronthatja különösen az iparűzési adó. Az előbbi csoportba tartozó nagyvállalatok ugyanis nem vonhatják le az adóalapból az értékcsökkenést. Oszkó hozzátette, hogy így a pert indító cégek sorában a nagyvállalati körtől kezdve a közepes és kisvállalkozásokig megtalálhatók az érdekeltek.

A fővárosi önkormányzatnál eddig hozzávetőlegesen száz cég jelezte, hogy peres eljárás keretében visszaigényli a 2004. május 1-e óta befizetett iparűzési adót, illetve egyes társaságok idén már be sem fizetik azt. Deli Lajos osztályvezető szerint mindez 5 milliárd forintjába kerülhet a fővárosi önkormányzatnak, amely tavaly 139 milliárd forintos iparűzésiadó-bevételt könyvelhetett el, az idén pedig 149 milliárdra számít. Az osztályvezető elmondta, hogy az érintett cégeket levélben tájékoztatja az önkormányzat a hatályos jogszabályokról és a cég fizetési kötelezettségéről, valamint az ennek elmulasztása esetén kiróható szankciókról. Deli úgy gondolja, hogy az adótörvényekkel kapcsolatos jogszabálytervezetek őszi benyújtása, valamint a hasonló szisztéma szerint működő olasz regionális adóval kapcsolatos európai bírósági döntés előtt elhamarkodott a fizetést megtagadó cégek részéről ez a magatartás.

Az EB két vonatkozásban hoz majd döntést: egyrészt az adónem EU-kompatibilitását ítéli meg, másrészt az ítélet időbeli hatályát határozza meg. Amennyiben nem kompatibilisnek minősít egy adónemet, eldönti, hogy visszamenőleges, vagy csak jövőbeli hatálya legyen az ítéletnek, visszafizetési kötelezettség esetén pedig azt, hogy minden cég, vagy csupán az eljárást kezdeményező társaságok kapják meg 2004. május 1-jére visszamenőleg a befizetett iparűzési adó összegét. Ez utóbbi döntés meghozatalakor az adott tagállam jó-, avagy rosszhiszeműsége sokat nyomhat a latban, így a magyar államnak most úgy érdemes kommunikálnia, hogy jóhiszeműsége (nem tudtak arról, hogy nem EU-kompatibilis az adó, mivel az ellen Brüsszel nem emelt kifogást a csatlakozást megelőzően) bizonyítást nyerjen. Oszkó egy osztrák példát említett, amikor ugyan nem kompatibilisnek ítéltek egy adónemet, de az államot jóhiszeműnek tekintette az EB, így csak a ténylegesen pereskedő cégeknek ítéltek meg visszatérítést.