Az építőipari cégek közötti piacfelosztás leggyakoribb módja a "körbenyeretés", a közbeszerzési pályázat győztesére vonatkozó megállapodás. A megállapodásban részt vevő vesztesek jutalma vélhetően valamilyen megfelelő ellenszolgáltatás: pénz, gyakorta alvállalkozói munka, illetve - ami adott esetben újabb kartellügy lehet - a következő közbeszerzési tender megnyerése. Figyelemre méltó, hogy a Versenyhivatal elé eddig kizárólag konkrét közbeszerzésekhez kötődő összejátszások kerültek.
Országos felosztás?
Az iparág működési keretei szűkek, sok a tenderkiírás, és viszonylag kicsi a piac. A nagyvállalatok közül hol az egyik, hol a másik nyer, gyakran együtt dolgoznak, közösen adnak be ajánlatot. Nem kizárt, hogy az eddigi, egy-egy adott beruházáshoz kapcsolódó kartellek mögött valójában akár egy országos és netán több évre is visszavezethető, jól megszervezett piacfelosztás húzódik meg. Bizonyíték azonban mindig csak a konkrétan célba vett ügyre volt, szélesebb körű titkos megállapodásra még nem.
Mindenesetre a kartellező közbeszerzési építőkkel szembeni versenyeljárások egyik elgondolkoztató tapasztalata: az érintett cégeket nem az esetleges több százmillió forintos bírság érinti fájdalmasan, sokkal inkább az, ha a Versenyhivatal határozata miatt elesnek a következő pályázatoktól. A közbeszerzési törvény ugyanis módot ad a kiírónak arra, hogy a versenytanács által - közbeszerzési eljárásban való összejátszás miatt - jogerősen elmarasztalt vállalkozást kizárja az indulók közül. Ezt, bármennyire is csak lehetőségként rögzíti a törvény, félreértelmezik, mondván, a Versenyhivatal megállapította jogsértéssel automatikusan elvesztik a piacot.