Hogy veszítsünk 10 milliót új lakásunkon?

2007.12.03. 08:01
Az új építésű lakóházak legértékesebb lakásai a felső emeleten lévő penthouse-ok. Hatalmas terasz, jó kilátás és persze borsos ár jellemzi ezeket, amiért cserébe magas minőség jár. Péter azt gondolta, megér neki 10 millió forintot, hogy részben a szülei segítségével vegyen egy ilyen, összességében csaknem 40 milliós lakást. Lassan fél éve ott kellene laknia, de a kilátások korántsem olyan szépek, mint voltak. Pedig a Duna és a budai panoráma nem tűnt el.

"Azonnal hagyják el a lakást. Gyerünk, kifelé, a műszaki átadásnak vége van!" – kemény szavak ezek, pláne egy harmincas évei elején járó értékesítési igazgatónőtől. És még nem is legkeményebbek: néhány perccel később és néhány emelettel lejjebb már a jó büdös francba zavarja el a jegyzőkönyvet kérő tisztelt ügyfelet, akinek csak elvben van mindig igaza – ám ahogy a tisztelt ügyfél, Péter érzi, valójában soha.

Nézze meg képeinket!

A kilencedik kerületben vagyunk, a Mester utcát és a Soroksári utat összekötő Dandár utcában. Itt építette, vagyis építi – vagyis a jelek arra utalnak, hogy nemigen építi – 230 lakásos Silverside Apartmanházát a GB Európa Ingatlan. A megújuló Ferencvárosban, gyalog tízpercnyire csepeli HÉV-től és a metrótól, a 2-es, 4-6-os és 30-as villamosok, valamint a Boráros tér öt-tíz perces közelében, a Dunától nem messze – ideális helyen.

Jó helyen jó lakást

Ezt gondolhatta Péter is, amikor tavaly nyáron úgy döntött, a jó helyen egy igazán jó lakást vesz – egy, az épület legfelső emeletén lévő penthouse-t. A lakáson belül két szint, mindkét szinten fürdőszoba és terasz, utóbbi a felső szinten hatalmas területű, remek dunai és budai panorámával. Kell ennél több? – kérdezhetnénk, még akkor is, ha a lakás csaknem 40 millió forintos vételára minket gondolkodás nélkül eltántorítana a vásárlástól.

Bizony, kell – válaszolhatnánk erre az ártól meg nem riadó, és eddig a lakásra már több mint 10 millió forintot költő Péter kálváriáját látva. A szerződés szerint május 31-én el kellett volna elkészülnie az otthonának, azonban a mai napig nem tudták neki átadni. Pontosabban átadni szerették volna, csak Péter szerint nem volt abban az állapotban, hogy átvegye. Sőt, a többször módosított határidő után őszre sem került olyanba, mint ezt meg is írta szeretett Homárunknak.

A többszöri csúszás miatt ő már szeptember 30-án írásban közölte: nem kívánja megvenni a lakást, a szerződésből, az abban biztosított jogával élve, eláll. A cég azonban ezzel mit sem törődött, meséli, ha tessék-lássék módon is, de építkeztek tovább, és november 29-ére, bár nem szabályosan, írásban, de meghívták a műszaki átadásra.

Egy átadott ház, ami mintha még épülne

Péternek, aki november első napjaiban járt a házban – és élményeit közkinccsé is tette a Homáron –, nem voltak illúziói, de elfogadta a meghívást. Nem érkezett azonban üres kézzel: ha ügyvédje nem is, elkísérte három barátja – ketten közülük építészek, a harmadik történetesen beszélt héberül, ami jól jött, emellett videón rögzítette az esemény egy részét –, és jómagam.

Klikk!

Pici késéssel érkeztem, kívülről, a feltúrt földet, a befejezetlen burkolatot, a félkész nyílászárókat látva hihetetlennek tűnt, hogy ez már egy átadott ház, amiben laknak. De jó helyen voltam, és a lift is járt, hát felmentem.

A lakásban már benn voltak Péterék, valamint a beruházó cég munkatársai. Egy építésvezető, egy főépítésvezető, egy izraeli úriember, aki állítólag a műszaki ellenőr volt – bár azt nem tudtuk meg róla, hogy hazánkban is érvényes jogosítványa van-e erre a tevékenységre –, az ingatlanos cég értékesítési igazgatója, a később lendületes büdösfrancozásba váltó Gergely Anna, valamint néhány lótifuti munkatárs látványa fogadott; ketten az alsó szinten lévő fürdőszobát takarítják, a többiek követhetetlen algoritmusban pakolásznak építési kellékeket, vödrök és egy létra is előkerül.

Gonosz játszmák

A felső szinten már ekkor emelt hangon folyt a beszélgetés, elsősorban az állítólagos műszaki ellenőr és Péter barátja győzködték egymást héberül. A műszaki ellenőr szerint Péter piszkos, gonosz játszmát játszott, soha nem volt elérhető, az általa megrendelt pluszmunkákhoz nem szállított elegendő anyagot, például burkolólapot. "Szerinte te gonosz játszmát játszol, de ők háromszor ilyen gonoszok tudnak lenni" – csípünk el egy lefordított félmondatot, miközben feltérképezzük a lakást.

Van mit nézni. A fürdőszobában hiányzik a kád csempéje, az egyik helyiségben a fal mellett szépen felhalmozott burkolólapok, fémrudak, egyéb építőipari kellékek. Az ajtó felett vezet a ház esőelvezető csöve. Péter nem tudott arról, hogy ez az ő lakását gazdagítja majd, ráadásul az elfedésére szánt burkolaton több centi széles illesztési hibák éktelenkednek.

Zongoracipelő verseny

Az állítólagos műszaki ellenőr szerint Péter nem hozott elegendő burkolóanyagot, ezért nem készültek el, a vevőjelölt viszont állítja: mindent számlával tud igazolni, akár meg is számolhatják, hány csempe épült be a fürdőszobába. Később meséli, a szeptemberben készült fotói szerint van területe a lakásnak, ami akkor le volt csempézve, ma viszont már nincs, „ képesek voltak felszedni a már lerakott padlólapot is, háborog.

Kattintson!

A másik szobával szerencsénk van, ugyanis nem csukjuk be magunk után az ajtót. Az egyik tébláboló ember, aki később egy létrát hoz ki onnan, elköveti ezt a hibát, aztán hiába rángatja az ajtót, nem tud kijönni, a kollégáinak kell kisegíteni. A teraszra nyíló ajtónál lévő küszöb olyan állapotban van, mintha egy zongoracipelő verseny célvonala lett volna, ahol mindenki ledobálja a nehéz terheket.

Vegye át, és befejezik

Az egyik fürdőszoba egy vasútállomás vidéki vécéjére emlékeztet, a falból vezetékek lógnak ki, a lépcsőkorlát egyszerre kopott és festékfoltos, több helyiségben még hiányos a festés, a falakat és a mennyezetet funkciótlannak tűnő lyukak csúfítják. Míg nézelődünk, az építtetők folyamatosan győzködik Pétert. Amikor visszaérünk, azt halljuk, hogy a műszaki ellenőr felajánlja, Péter vegye át a lakást, és azt nyolc napon belül befejezik.

Ő azonban nem hajlandó erre, mint mondja, a jóhiszeműségét bizonyította, hogy eljött az átadásra, de a lakás nem beköltözhető. Az eladók szerint viszont igen, a lakás lakható, az életkörülmények biztosítottak, érvelnek. Miután ő ezt nem fogadja el, Gergely Anna értékesítési igazgató szájából elhangzanak a bűvös mondatok, hogy azonnal hagyjuk el a lakást, mert a műszaki átadásnak vége van. Még megcsinálnak egy jegyzőkönyvet, majd szó szerint kitessékelnek minket, kifelé menet már be sem nézhetünk a lenti fürdőszobába, a műszaki ellenőr szinte a testével állja el Péter útját.

Titkos kis engedély

A folyosón, törmelékek között lépdelve már csak azt szeretnénk megtudni, a lakás használatba vételi engedélyét megkapták-e már, de erre nem kapunk választ (a kerületi építéshatóságnál azt mondják későbbi érdeklődésünkre, hogy a házra több fázisban kérték meg a használatba vételi engedélyt, vannak ütemek, amelyekre már kiadták, de az illetékes, aki pontosan tudná, hogy ezzel az épülettel mi a helyzet, nincs benn). Mint rajtakapott iskolai csínytevők, passzolgatják egymásnak a labdát, „válaszoljon ő”, „nem én, inkább ő”, „mondja meg ő” – kergetőznek a szavak, míg meg nem érkezik a lift, amin az eladók távoznak, a vevő és barátai pedig lelépcsőznek utánuk.

Klikk a képre!

A földszinten még folytatódik a perpatvar, Péter – akinek a legnagyobb baja, hogy a szerződésfelmondást sem akarják elismerni, így most se lakása, se pénze – megpróbál kérni egyet a meghiúsult műszaki átadás jegyzőkönyvéből, amit vele el sem olvastattak és alá sem írattak, az irodában ekkor küldik őt el a jó büdös francba. Ért a szép szóból, eljön.

Panaszok vannak, válaszok nincsenek

Nem ő az egyetlen, aki a Madárhegyet, a Ciprusparkot és a Lőrinc Ligetet is építő GB Európa – amely a honlapja szerint "40 éves tapasztalatot hoz a céghez ingatlanfejlesztés, értékesítés és pénzügy területén", és amely "egy egyedülálló, dinamikus, magasan képzett csapatból áll" – ferencvárosi beruházásában pórul járt.

Egy indexes fórumban egyebek mellett olyanokat panaszolnak a vevők, hogy sok hibát nem javítottak ki a birtokba vételig, az erkélyajtó nem záródik jól, eltűnt a vécé fedele. Más lakásokban arra panaszkodnak, hogy bizonyos kábelek nincsenek befúrva, máshol már bepenészedett a fal, az ajtók is szívják fel magukat vízzel a szigetelési gondok miatt. Van, aki szerint lehetséges, hogy a penész miatt ki kell majd bontani az egész ajtókeretet. Máshol hiányzik a víz, vagyis a víznyomás: „a meleg víz gyenge a fürdőben és a konyhában, panaszkodik egy lakó, aki már beköltözött.

Hogy Péter be fog-e, azt még nem tudni. Ő most azt mondja, a szerződést felmondta, ezek nyomán ragaszkodik ahhoz, hogy visszafizessék neki a foglaló kétszeresét, valamint a lakás miatt felmerült pluszköltségeit. Hogy így lesz-e, még szintén nem tudni. Gergely Annával – aki a helyszínen kérdésünkre, hogy elismerik-e, a lakás még nem készült el, azt mondta, nem – pénteken sikerült beszélnünk telefonon, de sokra nem jutottunk. Csak annyit mondott: „Kedden hívja fel az ügyvédünket, Havas Esztert, és ő el fogja mondani, mi történik ezután.”