Nincs száz lépés, csak 84. Vagy 54? Vagy 111?

A miniszterelnök április végén jelentette be, hogy a kormány 100 lépésből álló programot indít "az élet legalább száz területén" érezhető problémák megoldására, az "igazságosabb és méltányosabb Magyarország" érdekében. Amilyen előzmények nélküli volt Gyurcsány kezdeményezése, ugyanolyan váratlanul zárták le a lépések meghirdetését: szerdán az újpesti MEO-ban ünnepelte a miniszterelnök és kabinetje a lépések bejelentésének lezárását. Így már bizonyos, hogy az önkormányzatokra vonatkozó lépéseket nem jelent be a kormányfő - információink szerint az erős önkormányzati lobbi akadályozta meg Gyurcsányt abban, hogy a finanszírozással kapcsolatos, a helyi adó eltörlése miatt elengedhetetlen reformokról szóló elképzeléseit közzétegye.

Lépések hét csomagban

A lépéseket - amelyek kezdő felvonásaként menesztette Draskovics Tibor pénzügy- és Németh Imre agrárminisztert - május másodikán a munkaügyre vonatkozó intézkedésekkel kezdte ismertetni. A kormányfő ezt követően az egészségügyre, a családtámogatásokra, az oktatásra és szakképzésre, a lakótelepekre, majd - többhetes egyeztetést követően - az adózásra és végül a mezőgazdaságra vonatkozó javaslatait ismertette.

84 vagy 54? Vagy 111?

A 100 lépésből első ránézésre 84 lett, de ha kicsit megpiszkáljuk a dolgot, akkor az 54 és 111 közötti skálán választhatunk egy kedvünkre való számot. A munkaügy eredetileg bejelentett 15 lépését előbb kettővel, aztán még kettővel megtoldották, így végül - a 100 lépés hivatalos honlapja szerint - a munkaügyre és a foglalkoztatáspolitikára 19 lépést szán a kormány.

Az egészségügy 21 lépése valójában 7 nagy intézkedéscsomagot jelent, az oktatás 14 lépése 4-et, a lakótelepekre vonatkozó 6 lépés 3-at. Az adómódosításnál még összetettebb a helyzet: a 21 adómódosítást 13 lépésben fogalmazták meg, de ez - adónemek szerint - 7 nagy csoportba sorolható. A mezőgazdaságban viszont fordított a helyzet: a bejelentett 7 lépés mögött valójában 22 intézkedést soroltak fel.

Ha szigorúan a kormány által lépésnek tekintett lépéseket vesszük számba, 84+4-et, vagyis 88-at kapunk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 13 adólépés valójában 21, míg a 7 mezőgazdasági lépés 22 intézkedést jelent, akkor már 111-nél vagyunk. Ha viszont minden bejelentésnek csak az érdemi intézkedéseit vesszük, akkor már csak 54-nél vagyunk (19 munkaügyi, 8 családtámogatási, 7-7 egészségügyi és mezőgazdasági, 6 adózási, 4 képzési és 3 lakótelepekre vonatkozó intézkedéscsomag).

Ha ehhez hozzátesszük, hogy voltak olyan kormányzati bejelentések is, amelyek tartalmukban szervesen kapcsolódnak a 100 lépéshez, bár nem jelennek meg a lépések között - ilyen az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, az ekho bevezetésének a szándéka vagy a tőkejövedelmek - így az osztalék - és az ingóértékesítés járulékfizetési kötelezettségének megteremtése -, végképp kusza képet kapunk arról: hány lépés is a száz lépés.

Mindennapos feladatok és valódi reformok egyvelege

Már a lépések számbavételénél is látható, igencsak zavaros csomagot készített el a nyárelőre a kormányzati kommunikáció. Nem véletlenül írtuk ezt, és nem azt, hogy a kormány. A bejelentett intézkedések egy jelentős része ugyanis nem valódi kormányzati reformokat jelent, inkább csak kommunikációs céljai voltak. A lépéssorozat ugyanis nem mellékesen azt a célt szolgálta, hogy két hónapig a kormány diktálhassa, miről szóljon a közbeszéd.

A lépések között ugyanis nagyon sok olyan van, amelyhez nem kellene külön programot hirdetni, mert az a kormányzat munkájának mindennapi része lenne. Ilyen például a mentők és a mentőhelikopterek vásárlása, vagy az, hogy a mentők 15 perc alatt bárhová odaérjenek - igaz, ez utóbbi esetben némileg menti Gyurcsányt, hogy azt már Orbán Viktor is megígérte, persze hiába. Az élelmiszerbiztonság kapcsán tett kijelentésnek - "fokozottan és rendszeresen ellenőrizzük a Magyarországon forgalomba kerülő élelmiszerek minőségét és élelmiszerbiztonsági színvonalát" - is inkább egy szakhatósági alapszabályban, mint egy reformértékűnek szánt kormányprogramban kellene szerepelnie.

Ami tényleg reformértékű

A mindennapi tennivalók listázása mellett vannak valóban jelentős változtatási szándékok, és itt-ott reformértékű lépések is. Hogy ez utóbbi - legrövidebb - listával kezdjük, elsősorban ilyennek mondható az egészségügy finanszírozásának átalakításával kapcsolatos javaslat. Az egyéni betegbiztosítási számla bevezetése és a háromszintű egészségügyi ellátási rendszer megteremtése egyaránt komoly lépés lehet, és így az államháztartási reformnak is részét képezheti. Kérdéses ugyanakkor, hogy ezt be lehet-e vezetni 2006-ban.

Az oktatáspolitika, ezen belül is a szakképzés átalakításával kapcsolatos célokat szintén azzal a szándékkal fogalmazták meg, hogy segítse az oktatási rendszer reformját. Ennek sikere azonban, akárcsak a munkaügyben tervezett változtatásoké, szakemberek szerint már igencsak megkérdőjelezhető. A családtámogatások átalakításában egyértelműen kifejezett a kormányzat társadalompolitikai prioritása azzal, hogy a családi pótlék megnövelésével egyidejűleg megszüntették vagy csökkentették a magasabb keresetűeknek kedvező családi adókedvezményt.

És ami inkább csak vicc

A bejelentett lépések egy része nem valódi intézkedés, csak kommunikációs fogás (azoknak is a gyengébbike). Így igencsak vicces, hogy a mezőgazdasági lépések egyik intézkedéseként említik meg: a kormány azzal támogatja a hazai biodízel-gyártás, hogy nem vonja el az ágazattól a már megkapott adókedvezményt. Nem lehet túl komolyan venni azokat a lépéseket sem, hogy a kormány ösztönzi az orvosokat, hogy "a kisebb terhet jelentő, olcsóbb gyógyszereket" írják fel.

Egyes lépések egyáltalán nem megvalósíthatók. A kötelező borravaló ügye már napokkal a bejelentését követő napokban megbukott. A százmillió forintot meghaladó értékű lakásokra kivetett luxusadóból csak a legelszántabb adóellenőrök varázsolhatnak érdemi adóbevételeket, mint ahogyan az ugyanezen luxusházakban dolgozó a bejárónők és kertészek foglalkoztatásának legálissá tételét szolgáló kék könyvek gyártásától sem várhat érdemi hasznot egy valamire való üzleti érzékkel rendelkező nyomdász.

Kupa, Draskovics: nem reform

A 100 lépés valódi reformjellegét nemcsak mi kérdőjelezzük meg, hanem volt pénzügyminiszterek is. Kupa Mihály, aki 1990-1993 között volt pénzügyminiszter - tehát szakmájában viszonylag hosszú ideig ült a bársonyszékben -, kérdésünkre úgy nyilatkozott a 100 lépésről: "van jobbító tartalmuk, de az egész inkább kommunikációs eszköz, a kormány el akarta érni, hogy minden héten ő legyen kommunikációs előnyben". A magyar adórendszer atyjának is tartott Kupa szerint mindezzel 2003-ban kellett volna előállni.

Hasonlóan kritikusan nyilatkozott a 100 lépésről - igaz, még az adózásra vonatkozó javaslatok nyilvánosságra hozatala előtt - Draskovics Tibor, akit áprilisban menesztett Gyurcsány a pénzügyminiszteri székből. A korábban Medgyessy Péter kabinetfőnökeként is dolgozó Draskovics arra a felvetésre, hogy a száz lépés program eddigi lépéseiben láthatók-e az államháztartás strukturális változásaira utaló jelek, így válaszolt: "Vannak ilyen elemek, de úgy látom, hogy az eddig nyilvánosságra kerültek zöme nem ilyen..."