A MÁV szabotált vagy a minisztérium hazudik?

2005.09.02. 12:03
Ha igaz, amit a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnál állítanak, a MÁV menedzsmentje az elővárosi motorvonatok beszerzésére kiírt közbeszerzési eljárás elbírálása közben olyan módon járt el, hogy ezzel akár sokmilliárdos veszteséget is okozhatott volna később a cégnek, ha Kóka János miniszter nem elég éber és nem irat a készülő szerződésbe egy, a problémát kivédő klauzulát. A vasútnál viszont azt állítják, a kiegészítést maguk rakták a megállapodásba.

A Flirtgateként elhíresült monstre motorvonattender elkeseredett csatái az utóbbi napokban akörül folynak, hogy melyik ajánlat olcsóbb. A MÁV és az örök vesztes Bombardier nyilatkozatháborút vív egymással. Ahogy ez lenni szokott, mindkét fél be tudja bizonyítani, hogy ő számol helyesen.

A beszerzés különlegessége ugyanis, hogy a vonatok harminc évig történő karbantartására, javítására, takarítására is kiterjed. Ha harminc évre számolunk, a Stadler ajánlata olcsóbb, mondja a MÁV. Csakhogy a tárgyalások során a MÁV a pályázók kérésére belement abba, hogy öt év után újratárgyalják, sőt akár föl is mondják a szerződést. Semmi sem garantálja tehát, hogy a mostani győztes harminc évig valóban a vállalt kedvező áron dolgozik majd a vasútnak. (A Stadler hazai alvállalkozója, a Ganz Transelektro Közlekedési Rt. azt ígéri, hogy nem lépnek ki a szerződésből, de e vállalásnak jogilag nincs jelentősége.)

A versenyző motorvonatok

A probléma nyilvánvaló, föltűnt a MÁV több vezetőjének, az igazgatóság több tagjának is. Az Index birtokába került jegyzőkönyvből kiderült, az igazgatóságnak a tender eredményéről határozó ülésén sok szó esett a harminc év kontra öt év problémáról. Sőt, Kákosy Csaba, a gazdasági és közlekedési miniszter kabinetfőnöke megoldást is javasolt: A most következő tárgyalások során kell olyan szerződési feltételeket állítani, és az 5 év utáni kiszállási lehetőséget olyan konstrukciókkal ellensúlyozni, hogy az ne legyen kedvező a Stadler számára. Tehát úgy gondolom, megvannak azok a jogi technikák, amivel ezt a kérdést kezelni lehet, vagy legalábbis a potenciális veszteséget csökkenteni.

 

Ennek megfelelően az ülésen kiegészítették az eredményről szóló határozatot. Az igazgatóság felhatalmazta a vezérigazgatót a szerződés megkötésére, ugyanakkor "Felhívja a figyelmét a kockázatok minimalizálásának szükségességére".

A Bombardier panasza nyomán a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) többször is visszadobta a döntést a MÁV-nak. Utoljára azonban már nem tiltotta meg az államvasútnak, hogy szerződést kössön az általa minden alkalommal győztesnek nyilvánított Stadlerral. A MÁV fölött az állam tulajdonosi jogait gyakorló Gazdasági és Közlekedési Minisztérium első embere azonban az aláíráshoz csak úgy járult hozzá, ha néhány feltételhez kötik a megállapodás hatályba lépését. Kóka János feltételei között szerepelt az is, hogy meg kell állapodni a harminc év előtti szerződésbontás anyagi feltételeiről, a kártérítésről. Ha ez így van, akkor a MÁV eredeti szerződéstervezetében ez nem volt benne, vagyis a vasút menedzsmentje márciustól augusztusig lényegében elszabotálta az igazgatóság határozatának végrehajtását.

Gaál Gyula, a MÁV elnök-vezérigazgatója azonban azt közölte az Index-szel, hogy a kártérítési klauzula benne volt az eredeti megállapodás-tervezetben, az már így került a miniszter elé egyeztetésre. Tóth Judit, a GKM szóvivője viszont ismételten megerősítette kérdésünkre, a szóban forgó kitétel Kóka János kérésére került be. Ugyanakkor hangsúlyozta, a minisztérium és a MÁV vezetése egymással egyeztette a szerződés szövegét.