Annyira mégsem rossz kőgazdagnak lenni?

Magyar köztehercsúcs címmel jelent meg cikk hétfőn a Magyar Nemzet 11. oldalán, amely szerint 69,5 százalékos "egy főre eső adó- és közteherrátával" nálunk a legmagasabb az állami elvonás a fejlett országokat tömörítő OECD tagállamai között. Ilyen kategória természetesen nincs, értelmezhetetlen. Az, hogy az említett napilapban rendszeresen jelennek meg közgazdasági képtelenségek, nem újdonság. Az azonban tanulságos, hogy a hír - amelynek alapját rövidesen értelmezzük - milyen lendületes utat futott be a magyar sajtóban.

Jó nagy lépés

Az Inforádió rögtön neves szakértőkkel kommentáltatta a kritika nélkül átvett hírt. Az Index elsőként próbálta helyrerakni a dolgot, és kedden -- Nálunk a legrosszabb csúcsgazdagnak lenni címmel -- közölt írásában jó nagy lépést tett az igazság feltárása felé. Ebből ugyanis legalább az kiderült, hogy az OECD 2005-ös évre vonatkozó, egyébként tavaly ősszel kiadott összehasonlítása a bérekre rakodó és a munkavállaló által fizetett közterhek arányát hasonlítja össze. Csupán a csúcsgazdagokra vonatkozó utalás volt kissé túlzás, hiszen az OECD hivatkozott eredeti táblázata mindössze azt hasonlítja össze, mekkora a marginális adó- és járulékterhelése annak az egyedülálló alkalmazottnak, aki épp annyit keres, mint ahol belép a legfelső szja-kulcs.

Mivel Magyarország esetében ez 2005-ben évi 1,5 millió forint volt, az akkori átlagbérnek csak 80 százalékát tette ki, amint egyébként az OECD-táblázatból is kiderül. Ez viszont egyáltalán nem jelent csúcsgazdag adózót, sőt, a probléma épp az, hogy Magyarországon már az átlagbérnél kisebb jövedelem is a legfelső kulccsal adózott, amelyre az OECD-ben csak Szlovákia és Írország volt a másik két példa.

Mi is az a marginális adóráta?

Itt azonban álljunk meg egy pillanatra. Mi is az a marginális adóráta? Az az adókulcs, amellyel egy adott jövedelemszint után egy további egységnyi jövedelem adózik. Ha az OECD egy másik, részletesebb táblázatát tekintjük akkor a 2005-ös évre vonatkozóan kiderül, hogy Magyarország 69,5 százalékos közteheradata 56 százalékos központi adóteherből és 13,5 százalékos tb-járulékból áll az átlagbért kereső munkavállalónál. Hogy az 56 százalék hogy jött ki, azt Christopher Heady, az OECD adószakértője az alábbi példával világította meg lapunknak: ha egy átlagbért kereső munkás kap plusz 100 forintot, akkor azt a legfelső, 38 százalékos adókulcs szerint adózza le, plusz elveszíti a 18 százalékos adójóváírást, így a pluszjövedelem marginális adóterhe 38+18=56 százalék.

De vajon mit mond egyáltalán a marginális adóráta? Azt kétségtelenül elárulja, hogy egy adott szinten túl például érdemes-e pluszjövedelemre szert tenni, többet dolgozni. A nemzetközi összehasonlításra azonban sokkal célszerűbb az adott jövedelem átlagos terhelését tekinteni, s ezzel a felvetésünkkel Christopher Heady is teljes mértékben egyetértett. Márpedig az OECD erre is közöl adatokat, és ebben a vonatkozásban Magyarország bár "előkelő" helyen szerepel, de nem listavezető. Az átlagbér ugyanis mindössze 23,2 százalékkal adózott 2005-ben, ami a 13,5 százalékos tb-járu-lékkal együtt 35,7-et adott ki, ez pedig fele a sajtóban sokat emlegetett, közel 70 százalékos marginális rátámak.

Tovább nőtt

Az OECD egyébként épp tegnap hozta ki a 2006-ra vonatkozó adatait, amelyek egy része csak a sajtónak hozzáférhető. Magyarország esetében a marginális ráta 2005-höz képest tovább nőtt: egy egyedülálló, átlagbért kereső esetében elérte a 76,3 százalékot, s ezzel továbbra is elsők vagyunk. Az átlagjövedelem átlagos munkavállalói közterhe ugyanakkor 34 százalékra csökkent, ezzel felülről az ötödik helyezést értük el az OECD-n belül (lásd ábránkat).

Összességében ugyanakkor többet árul el az úgynevezett adóék (tax wedge), amely azt mutatja, hogy a munkaerőköltség hány százalékát teszi ki a munkavállaló által fizetett szenmélyi jövedelemadó, valamint a munkavállaló és a munkaadó által lerótt tb-járulék. Nos, ebben a vonatkozásban - ugyancsak egy átlagos, gyermektelen munkást véve alapul - 51 százalék volt 2006-ban a magyar adat, gyakorlatilag alig változott 2005-höz képest. Csak Belgium, illetve Németország esetében rosszabb a helyzet, ez alátámasztja a magyar munkaerő túladóztatására vonatkozó panaszokat.

Csak egy szeletét

Az eddig említett adatok fontos információt jelentenek, a teljes adóterhelésnek azonban csak egy szeletét mutatják. Makrogazdasági összehasonlításra általában a GDP százalékában megadott összbevételt (adó + járulék) szokták alkalmazni. Márpedig ez Magyarország esetében - szintén az OECD összesítése szerint - 2005-ben 37,1 százalékot tett ki; ez semmiképpen sem magas a többi tagországhoz képest, sőt, legfeljebb átlagosnak mondható.

Tanulságként annyi talán levonható, hogy az adórendszerről és a közterhekről folytatott vita rendkívül fontos, de előtte nem árt tájékozódni a számok pontos jelentéséről.