Ábrahám
17 °C
29 °C

Nincs még vége a Mol–OMV-háborúnak

2007.10.30. 15:30
Az OMV-nek Iránban és Romániában gondjai vannak; a Mol új stratégiáját megkérdőjelezi, hogy a csökken az ural és a brent típusú olajárak közötti különbség – két hír, amelyekre a cégek igyekeznek felhívni a közvélemény és az adott társaságok részvényeseinek figyelmét. A Mol és OMV csatája egyelőre kommunikációs fronton zajlik, de a fő hadszíntér Brüsszel lehet. Még a tényeket is másképpen látják a cégek.

Az osztrák Wirtschaftsblatt címoldalon foglalkozik az osztrák gazdasági miniszter, Martin Bartenstein korábbi kijelentésére adott molos válasszal. Bartenstein felszólította a magyar kormányt, hogy rendelje tárgyalóasztal mellé a Mol vezetését. Ferencz I. Szabolcs, a Mol kommunikációs igazgatója válaszában határozottan visszautasította az osztrák politikai nyomásgyakorlás e formáját. Hozzátette, az osztrák gazdasági miniszternek bizonyosan elkerülte a figyelmét, hogy Magyarországon az állam nem diktál a gazdasági társaságoknak. És bár az OMV esetében minden bizonnyal ez a helyzet, annak tulajdonosi struktúrájából is kifolyólag, a Mol egy teljesen privatizált vállalat. Ferencz I Szabolcs a Mol nevében üdvözölte Molterer alkancellár kijelentését, hogy ideje lenne megvizsgálni az OMV teljes privatizációjának kérdését. Ezáltal ugyanis biztosítottak lennének az azonos játékszabályok.

Az újabb csörte is jelzi: hiába nem tud az OMV érdemben tovább lépni az eddig megszerzett 20,2 százékos tulajdoni hányadán, szó nincs arról, hogy a felvásárlási kísérlet véget ért volna. A harc egyik szála Brüsszelben folyik, a másik pedig elsősorban a Mol részvényeseinek meggyőzésére irányul. A Mol ugyanakkor igyekszik az OMV-tulajdonosoknak is jelezni, hogy van egyéb gondja, mint a már lefutottnak látatni akart felvásárlási kisérlettel foglalkozni.

Lex VW vs. lex Mol

A VW-törvény brüsszeli bukása azt jelenti, hogy a lex Molt is el fogja kaszálni az unió – ezt sugallta a múlt héten az OMV. A Mol szerint viszont a két ügynek semmi köze egymáshoz, a magyar társaságban érvényes szavazatkorlátozásról nem az állam, hanem a részvényesek döntöttek. Az igazság valahol félúton lehet.

A VW-törvény, amely még 1960-ban született, 20 százalékos szavazati korlátot állított fel, azaz a részvényesek, függetlenül tényleges tulajdoni arányuktól, a döntésekben maximum 20 százalékos súlyt képviselhetnek. A szabályozás azután került újra reflektorfénybe, hogy a Porsche már 31 százalékos tulajdonrészt szerzett, és jelezte, tovább vásárolna.

Az uniós bíróság azt mondta ki, hogy az állam beleszólása, a felülről, törvényi úton létrehozott szavazatkorlátozás sérti a tőke szabad áramlásának elvét. Az OMV annak ellenére állította párhuzamba a Molnál a felvásárlási szándéknyilatkozatban eltörölni kért, 10 százalékos szavazatkorlátozást, hogy arról viszont nem törvény, hanem a társaság alapszabálya rendelkezik. Márpedig a belső piacokért felelős uniós biztos éppen szeptemberben zárta le a kétéves vizsgálatot, amely végül arra a megállapításra jutott: a szavazati küszöbök alkalmazása nem befolyásolja negatívan a vállalatok pénzügyi teljesítményét és a versenyt. Egy májusban nyilvánosságra került felmérés szerint a vizsgált 464 nyilvános társaság 44 százaléka alkalmaz valamiféle küszöböt. Az Európai Bizottság így nem szándékozik keresztülvinni az egy részvény egy szavazat elvet – jelezte Brüsszel.

Ott volt az állam a döntésnél

Az OMV azonban arra hívta fel a figyelmet: a Molban még a többségi állami tulajdon idején, állami szavazatokkal született meg 1995-ben a szavazatkorlátozás. Ezt Ferencz I. Szabolcs, a Mol kommunikációs igazgatója a Dow Jonesnak úgy cáfolta, hogy az állam nem vett részt a szavazásban, ám a közgyűlési jegyzőkönyvekből és persze az akkori tulajdonosi struktúra alapján is egyértelmű: a döntést ha nem is törvényhozóként, hanem tulajdonosként az állam hozta. Akkor döntöttek arról is: a tízszázalékos szavazatkorlátozás eltörléséhez nem elég az alapszabály módosításhoz szükséges 75 százalék+1 szavazat, a kérdésben az államnak vétójoga van. Ezt a jogosítványt korábban az aranyrészvény foglalta magába, ma pedig az ennek átalakításával létrehozott B részvény.

Az aranyrészvényt az uniós csatlakozás miatt kellett eltörölni, de Brüsszel több felszólítás után továbbra is perrel fenyeget – éppen a B részvény biztosította vétójog fennmaradása miatt. Azaz a szavazatkorlátozás kérdése távolról sincs teljesen rendben, de az alapszabályban ettől még az intézmény fennmaradhat. További vita az ügyben a két cég között azon a vonalon képzelhető el, hogy mekkora jelentőségű az 1995-ös döntésben az állami részvétel. Egyrészt mondhatni, hogy azóta a befektetőknek esélyük sem volt a szavazatkorlátozás ügyében dönteni, másfelől azonban úgy lettek tulajdonosok, hogy ezzel a helyzettel tisztában voltak.

Brüsszelre várva

A lex Mol ügyében Brüsszel most vizsgálatot folytat. A két cég véleménye természetesen ebben is eltér. Miközben egyes szakértők szerint a jogszabály akadályozza a tőke szabad áramlását, mások és az igazságügyi tárca szerint sincs olyan konkrét pontja, ami ütközne az uniós joggal.

A brüsszeli fejleményekre várva a két társaság igyekszik naponta saját álláspontját pozitív, az ellenfelét negatív színben feltüntetni. A Mol kommunikációs ügynöksége arra hívja fel a figyelmet, hogy az osztrák Profil magazin szerint az OMV-nek továbbra is komoly nemzetközi kritikával kell szembenéznie iráni elkötelezettségei miatt. Az osztrák társaság eredményét is befolyásoló tényező lehet, hogy az OMV-nek Romániában is gondjai vannak. Míg a kormány jelentősen meg akarja emelni a Petrom bányajáradékát, addig az OMV ragaszkodik az érvényben lévő privatizációs szerződéshez.

A válasszal az OMV sem marad adós. A Lehman Brothers elemzésére hívják fel a figyelmet, amely szerint tovább csökken az ural és a brent típusú kőolaj közötti árkülönbség. Márpedig a Mol stratégiájában kitűzött eredménycélok építenek arra, hogy a vállalat továbbra is az olcsóbb és így nehezebb megmunkálhatósága ellenére profitábilisabb ural olajat finomítja jelentős részben.