Lukács
5 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Nincs még vége a Mol–OMV-háborúnak

2007.10.30. 15:30
Az OMV-nek Iránban és Romániában gondjai vannak; a Mol új stratégiáját megkérdőjelezi, hogy a csökken az ural és a brent típusú olajárak közötti különbség – két hír, amelyekre a cégek igyekeznek felhívni a közvélemény és az adott társaságok részvényeseinek figyelmét. A Mol és OMV csatája egyelőre kommunikációs fronton zajlik, de a fő hadszíntér Brüsszel lehet. Még a tényeket is másképpen látják a cégek.

Az osztrák Wirtschaftsblatt címoldalon foglalkozik az osztrák gazdasági miniszter, Martin Bartenstein korábbi kijelentésére adott molos válasszal. Bartenstein felszólította a magyar kormányt, hogy rendelje tárgyalóasztal mellé a Mol vezetését. Ferencz I. Szabolcs, a Mol kommunikációs igazgatója válaszában határozottan visszautasította az osztrák politikai nyomásgyakorlás e formáját. Hozzátette, az osztrák gazdasági miniszternek bizonyosan elkerülte a figyelmét, hogy Magyarországon az állam nem diktál a gazdasági társaságoknak. És bár az OMV esetében minden bizonnyal ez a helyzet, annak tulajdonosi struktúrájából is kifolyólag, a Mol egy teljesen privatizált vállalat. Ferencz I Szabolcs a Mol nevében üdvözölte Molterer alkancellár kijelentését, hogy ideje lenne megvizsgálni az OMV teljes privatizációjának kérdését. Ezáltal ugyanis biztosítottak lennének az azonos játékszabályok.

Az újabb csörte is jelzi: hiába nem tud az OMV érdemben tovább lépni az eddig megszerzett 20,2 százékos tulajdoni hányadán, szó nincs arról, hogy a felvásárlási kísérlet véget ért volna. A harc egyik szála Brüsszelben folyik, a másik pedig elsősorban a Mol részvényeseinek meggyőzésére irányul. A Mol ugyanakkor igyekszik az OMV-tulajdonosoknak is jelezni, hogy van egyéb gondja, mint a már lefutottnak látatni akart felvásárlási kisérlettel foglalkozni.

Lex VW vs. lex Mol

A VW-törvény brüsszeli bukása azt jelenti, hogy a lex Molt is el fogja kaszálni az unió – ezt sugallta a múlt héten az OMV. A Mol szerint viszont a két ügynek semmi köze egymáshoz, a magyar társaságban érvényes szavazatkorlátozásról nem az állam, hanem a részvényesek döntöttek. Az igazság valahol félúton lehet.

A VW-törvény, amely még 1960-ban született, 20 százalékos szavazati korlátot állított fel, azaz a részvényesek, függetlenül tényleges tulajdoni arányuktól, a döntésekben maximum 20 százalékos súlyt képviselhetnek. A szabályozás azután került újra reflektorfénybe, hogy a Porsche már 31 százalékos tulajdonrészt szerzett, és jelezte, tovább vásárolna.

Az uniós bíróság azt mondta ki, hogy az állam beleszólása, a felülről, törvényi úton létrehozott szavazatkorlátozás sérti a tőke szabad áramlásának elvét. Az OMV annak ellenére állította párhuzamba a Molnál a felvásárlási szándéknyilatkozatban eltörölni kért, 10 százalékos szavazatkorlátozást, hogy arról viszont nem törvény, hanem a társaság alapszabálya rendelkezik. Márpedig a belső piacokért felelős uniós biztos éppen szeptemberben zárta le a kétéves vizsgálatot, amely végül arra a megállapításra jutott: a szavazati küszöbök alkalmazása nem befolyásolja negatívan a vállalatok pénzügyi teljesítményét és a versenyt. Egy májusban nyilvánosságra került felmérés szerint a vizsgált 464 nyilvános társaság 44 százaléka alkalmaz valamiféle küszöböt. Az Európai Bizottság így nem szándékozik keresztülvinni az egy részvény egy szavazat elvet – jelezte Brüsszel.

Ott volt az állam a döntésnél

Az OMV azonban arra hívta fel a figyelmet: a Molban még a többségi állami tulajdon idején, állami szavazatokkal született meg 1995-ben a szavazatkorlátozás. Ezt Ferencz I. Szabolcs, a Mol kommunikációs igazgatója a Dow Jonesnak úgy cáfolta, hogy az állam nem vett részt a szavazásban, ám a közgyűlési jegyzőkönyvekből és persze az akkori tulajdonosi struktúra alapján is egyértelmű: a döntést ha nem is törvényhozóként, hanem tulajdonosként az állam hozta. Akkor döntöttek arról is: a tízszázalékos szavazatkorlátozás eltörléséhez nem elég az alapszabály módosításhoz szükséges 75 százalék+1 szavazat, a kérdésben az államnak vétójoga van. Ezt a jogosítványt korábban az aranyrészvény foglalta magába, ma pedig az ennek átalakításával létrehozott B részvény.

Az aranyrészvényt az uniós csatlakozás miatt kellett eltörölni, de Brüsszel több felszólítás után továbbra is perrel fenyeget – éppen a B részvény biztosította vétójog fennmaradása miatt. Azaz a szavazatkorlátozás kérdése távolról sincs teljesen rendben, de az alapszabályban ettől még az intézmény fennmaradhat. További vita az ügyben a két cég között azon a vonalon képzelhető el, hogy mekkora jelentőségű az 1995-ös döntésben az állami részvétel. Egyrészt mondhatni, hogy azóta a befektetőknek esélyük sem volt a szavazatkorlátozás ügyében dönteni, másfelől azonban úgy lettek tulajdonosok, hogy ezzel a helyzettel tisztában voltak.

Brüsszelre várva

A lex Mol ügyében Brüsszel most vizsgálatot folytat. A két cég véleménye természetesen ebben is eltér. Miközben egyes szakértők szerint a jogszabály akadályozza a tőke szabad áramlását, mások és az igazságügyi tárca szerint sincs olyan konkrét pontja, ami ütközne az uniós joggal.

A brüsszeli fejleményekre várva a két társaság igyekszik naponta saját álláspontját pozitív, az ellenfelét negatív színben feltüntetni. A Mol kommunikációs ügynöksége arra hívja fel a figyelmet, hogy az osztrák Profil magazin szerint az OMV-nek továbbra is komoly nemzetközi kritikával kell szembenéznie iráni elkötelezettségei miatt. Az osztrák társaság eredményét is befolyásoló tényező lehet, hogy az OMV-nek Romániában is gondjai vannak. Míg a kormány jelentősen meg akarja emelni a Petrom bányajáradékát, addig az OMV ragaszkodik az érvényben lévő privatizációs szerződéshez.

A válasszal az OMV sem marad adós. A Lehman Brothers elemzésére hívják fel a figyelmet, amely szerint tovább csökken az ural és a brent típusú kőolaj közötti árkülönbség. Márpedig a Mol stratégiájában kitűzött eredménycélok építenek arra, hogy a vállalat továbbra is az olcsóbb és így nehezebb megmunkálhatósága ellenére profitábilisabb ural olajat finomítja jelentős részben.