Mol-OMV: újabb brüsszeli kör

Aggódik a Mol tervezett felvásárlása miatt az UPEI, a független európai olajcégek szövetsége (Union Pétroličre Européenne Indépendante). A kisebb forgalmazókat tömörítő szervezet az Európai Bizottsághoz jutatta állásfoglalását, melyben kifejti: ha az OMV célt ér, a közép-európai térség olaj- és gázpiacán a versenyt jelentős mértékben és visszafordíthatatlanul korlátozná az iparági koncentráció. (A UPEI-nek egyetlen magyar cég a tagja, de európai szinten is jellemzően a nálunk fehér kútaknak nevezett töltőállomásokat üzemeltető kisebb cégek, vagy ezek alkotta nemzeti szövetségek alkotják.)

Sok helyi piacon a versenytársak ki lennének zárva, ami olyan negatív hatásokkal járna, mint a magán és az ipari fogyasztók felé megnyilvánuló jelentős árdrágulás - állítja a kereskedők szövetsége. Felhívják a figyelmet, hogy az OMV-nek és a Molnak már most is meghatározó, sőt helyenként monopóliumszerű a helyzete a finomítás, a nagy- és kiskereskedelem, valamint a kerozinpiacon Ausztriában, Magyarországon, Szlovákiában és Romániában.

Mindezek mellett a két társaság birtokolja a térség energetikai infrastruktúrájának nagy részét, vagyis a finomítókat, a tárolókapacitásokat és a vezetékeket. A felvásárlással az OMV a legnagyobb konkurensét, a MOL tudná eltüntetni a piacról. Európa más részeiben sem várható a verseny szempontjából kedvező változás a két konszern összeolvadásától. AZ UPEI ezzel összefüggésben az európai árampiacra utalt, ahol a koncentrációs folyamat már a verseny korlátjává vált, és folyamatosan növekvő végfelhasználói árakat okozott.

Nem új a felvetés

A versenyjogi aggodalmakat már a nyáron több iparági elemző is megfogalmazta, de foglalkozott vele a két cég is. Az álláspontok nem meglepő módon jelentős különbséget mutatnak: az egyik verzió szerint az egyesülő cégnek meg kellene vállnia egyik finomítójától is, ami – feltehetőleg a pozsonyira esne a választás – olyan jelentős érvágást jelent, mely kétségbe vonja az egész tranzakció értelmét. Az OMV szerint azonban csak kúthálózat egy részét kellene egyes területeken értékesíteni.

Az OMV végül az év elején hivatalosan is kezdeményezte a brüsszeli testület Versenypolitikai Főigazgatóságánál az egyelőre csak elvi tranzakció vizsgálatát. Ennek első körös megállapításai hamarosan nyilvánosságra is kerülhetnek.

Egyelőre mindegy, mit döntenek

Bármilyen álláspontot is erősítsen a brüsszeli döntés, az, még ha az OMV számára kedvező lesz is, egyelőre nem visz közelebb a cégek közötti csata érdemi elmozdulásához. Az OMV legutóbbi, részvényenként 32 ezer forintos ajánlata ugyan különösen a jelenleg 22-23 ezer forint közötti árfolyam mellett kedvező, de ennek feltételei is vannak: ezek között szerepel a tíz százalékos szavazati korlát megszüntetése a cégen belül (bármekkora hányadot is tulajdonol valaki, a döntésekben maximum tíz százalék erejéig vehet részt). A még a kilencvenes években született közgyűlési döntés módosításához azonban a részvényesek 75 százalékának szavazata kellene. Ez pedig aligha hozható össze akkor, amikor a Mol részvényeinek több mint negyven százalékát maga a cég, azaz voltaképpen az OMV-t eddig is nagyon határozattan elutasító menedzsment ellenőrzi. (Az OMV most valamivel 20 százalék feletti részvényt birtokol, mely a szavazati korlátozás miatt tíz százalékos beleszólást biztosít a cég ügyeibe.)

Az OMV másik feltétele éppen a saját részvények ügyének rendezése lett volna.

Képviselők kérdeznek

A tíz százalékos szavazati korlátra ugyanakkor többen is felhívták Brüsszel figyelmét, mely a lex Mol, a menedzsment helyzetének további megerősítésére lehetőséget adó, a gyanú szerint azonban a tőke szabad mozgásának uniós alapelvét sértő passzusai miatt hivatalosan is vizsgálódik. A tíz százalékos korlát kérdését legutóbb egy finn európai parlamenti képviselő vetette fel, alig két nappal ezelőtt, alig pár héttel kollegája, Bill Newton Dunn után. Piia-Noora Kauppi kérdésében emlékeztetett az Európai Bíróság közelmúltbeli döntésére a lex VW ügyében, amely az EU joggal ellentétesnek találta azt a német jogszabályt, amley 20 százalékban maximálta a társaság részvényeseinek szavazati jogát. A képviselő kiemelte, hogy mostanában a figyelem e téren Magyarországra terelődött, amely állami intézkedéssel léptette életbe a 10 százalékos szavazati korlátot a Mol esetében. Ez, együttesen a Lex Mollal, erősen indokolttá teszi, hogy az Európai Bizottság eljárjon a tőke szabad áramlását akadályozó tényezők megszüntetése iránt – vetette fel. Kauppi kérdése végül arra irányult, hogy szándékozik-e a Bizottság hivatalos eljárást indítani az állami intézkedéssel életbe léptetett Mol szavazati korlát eltörlésére?

A kérdés azonban csalóka, is aligha véletlen, hogy bár a Mol-OMV csatában már többször előkerült, Brüsszel mindeddig nem foglalkozott érdemben vele. Alapvető különbség ugyanis a lex VW és a Mol esete között, hogy előbbinél konkrétan egy külső, törvényhozói aktus nyomán lépett életbe a szavazati korlát, míg a Mol esetében a közgyűlés döntött így, igaz, részben az akkor még tulajdonos magyar állam szavazataival. A közgyűlések, azaz a cégek saját maguk által teremtett szavazati korlátozásáról pedig Brüsszel tavaly állástfoglalt, jelezve, hogy ezzel kapcsolatban nincsenek fenntartásai. Az akkor vizsgált európai cégek negyven százalékánál működött is hasonló korlátozás.