Valójában nincs is konvergenciaprogramunk

A magyar sajtó e hét eleji tudósításainak fókuszában Szlovákia 2009-es euró bevezetési lépései voltak. Szlovákia a pénzügyminiszterek és a jegybankelnökök hét végén tartott összejövetelén formailag is előterjesztette kérelmét, hogy 2009. január 1-jétől bevezethesse az eurót. Az erről szóló levelet az illetékes európai biztos, Joaquín Almunia és az Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet vette át.

Idén, április 16-án kerül közzétételre a márciusi inflációs adat, április 18-án pedig a 2007-es államháztartási egyenlegre és az államadósságra vonatkozó mutatók. Az Európai Bizottság május 7-ére veti össze saját kalkulációit a pozsonyi adatokkal, majd előzetes tanácskozás után várhatóan június közepe-vége felé döntés születhet az euró övezetbe való felvételről vagy a kérelem elutasításáról. Ismerve a korábban elutasított litván kérelem indoklását, valamint a szlovén egy éves inflációs tapasztalatokat, Szlovákia felvételének elbírálásakor is elsősorban a fenntarthatóan alacsony infláció lesz a központi kérdés.

Mi hogyan állunk?

Bár csak már mi is itt tarthatnánk, de nézzük meg, hogy az euró bevezetésének kérdésében hol áll Magyarország. Kiindulási pontként érdemes megtekinteni a Pénzügyminisztérium honlapján a magyar konvergencia program 2007. decemberében aktualizált változatát. Most nem a makrogazdasági fejlődési pályával érdemes foglalkozni, hiszen a növekedési teljesítmény és a konvergencia kritériumok nem éppen kedvező alakulása mindenki előtt ismert. Immár a konvergencia program strukturális átalakításokat taglaló fejezetei tűnnek irrelevánsnak, és úgymond elavultnak.

A konvergencia programban sok egyéb mellett a következőket olvashatjuk az egészségügyi reform kapcsán. "A 2007-ben megkezdett egészségügyi reform célja az ellátó rendszer területi és strukturális aránytalanságainak mérséklése, a méretgazdaságosság és a költséghatékonyság javítása....A kereslet szabályozása érdekében az orvos-beteg találkozóhoz (alapellátás, járóbeteg-szakellátás és az ezzel kapcsolatos diagnosztikai vizsgálatok, valamint aktív fekvőbeteg szakellátás esetében) kapcsolódóan az igénybevevő által fizetendő díj (vizitdíj és kórházi napidíj) került bevezetésre, az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó elszámolási nyilatkozat adási kötelezettséggel együtt... A gyógyító-megelőző ellátás bruttó (vizitdíj és kórházi napidíj figyelembe vételével számított) kiadásai a GDP arányában a 2006. évi 3 százalékról 2007-ben várhatóan 2,8 százalékra, 2008-ban 2,7 százalékra mérséklődnek."

További tervek

A felsőoktatás reformjával kapcsolatban a konvergencia pálya a következő tényezőkkel számol. "A felsőoktatási reform alapvető célja, hogy javítsa a képzés színvonalát, és alkalmasabbá tegye azt a változó szerkezetű és nagyságú munkaerő-kereslethez való alkalmazkodásra. A reform keretében az alábbi lépésekre került sor... A tandíj (képzési hozzájárulás) bevezetésének szabályozási környezete létrejött, a 2007-ben beiratkozott, államilag támogatott hallgatók 2008-tól tandíjat fizetnek. A tandíjbevétel az intézménynél marad, és fejlesztésre valamint ösztöndíjakra fordítható. 2008 szeptemberétől az államilag támogatott képzésben részt vevő hallgatók az elfogadott törvényi szabályozás szerint az alapképzésben 105 ezer forint, a mesterképzésben 150 ezer forint képzési hozzájárulást fizetnek. A 2008-as költségvetési évben a felsőoktatási intézmények fejlesztésre és a hallgatói támogatásra fordítható bevétele 2-3 milliárd forinttal növekszik."

Aztán jött a népszavazás

A konvergencia program ezen elemeit a 2008. március 9-én megtartott népszavazás finoman szólva hatályon kívül helyezte. Az azonban továbbra sem világos, hogy a kormányzat által sebtében eltörölt díjakból származó bevételeket a házi orvosok, a kórházak és a felsőoktatási intézmények számára honnan fogják pótolni.

Az nem tekinthető egy szépségdíjas megoldásnak, hogy a vizitdíjat nem szedő házi gyermekorvosok számára a vizit díjból származó bevételek kiesése miatt létrehozott minisztériumi kompenzációs alapot most hirtelen az összes házi orvos között akarják szétosztani a költségvetési év "közepén" holott az ő bevételeik meglehetősen rugalmatlanok, nem beszélve arról, hogy nem igazán jelent tényleges megoldást.

De nem csak azon pontok érdekesek, amelyek gyakorlatilag kikerültek mostanra a konvergencia programból, hanem azon részei miatt is, amelynek problémái egyértelműek, és előbb utóbb komoly következményekkel járnak majd, például a vasúti reform kapcsán. "A folytatódó vasúti reform megteremtette a többszereplős piaci modellt. A MÁV Zrt. szervezeti átalakítása során 2006-ban külön gazdasági társaságba (MÁV Cargo Zrt.) szervezte a vasúti teherszállítást. A MÁV személyszállítási üzletága 2007. július 1-től a MÁV Start Zrt. társaságba került kiszervezésre... 2007-ben a Magyar Állam 111,6 milliárd forint tőkeemelést hajtott végre a MÁV ZRt.-nél, amely pótolja a korábbi évek tőkevesztését és helyreállítja a jegyzett tőke és a saját tőke arányára vonatkozó törvényi tőkemegfelelést....

A tőkeemelés és a pályavasúti és személyszállítási tevékenységhez nyújtott állami költségtérítés a veszteségtermelést előidéző tényezők hatását ellensúlyozza, és 2007-ben biztosítja a mullszaldó közeli mérleg szerinti eredmény elérését az anyavállalatnál és a személyszállító társaságnál. A javuló tőkepozíció lehetővé tette a társaság eladósodottságának csökkentését, a hitelek - ezen belül a működési hitelek - egy részének visszafizetését. A szervezeti és tevékenységi korszerűsítések a társaság nagyobb transzparenciáját eredményezték. A társaságnál elindult hatékonyságjavító folyamatok (nullbázisú tervezés, BPR) a következő évek gazdálkodását várhatóan kiegyensúlyozottabbá, eredményesebbé teszik."

Ha már sztrájkoknál tartunk

A tömegközlekedésben dolgozó vasutasok és BKV-dolgozók egyidejű sztrájkjait látva, követeléseiket olvasva nem e vállalatok működésének átláthatósága és pénzügyi eredményessége tűnik fel.

Arra sem nehéz visszaemlékezni, hogy akárcsak a rendszerváltás óta eltelt években, hányszor részesítették a MÁV-ot állami támogatásban, konszolidációban úgy, hogy a vasúti pálya és járműállomány állapota érdemben nem javult. Sőt legtöbb helyen az amortizáció folyamatának felgyorsulása figyelhető meg.

lyen értelemben a MÁV és a BKV jelenlegi helyzete sokkal inkább tekinthető egy időzített pénzügyi bombának a költségvetés számára, mintsem megnyugtató egyszeri támogatásnak. A tőkeemelés önmagában csak a törvény szerinti túléléshez elegendő. Az állandóan jelentkező veszteségek okait nem számolja fel.

Van kérdés bőven

Néha még az sem tűnik egyértelműnek, hogy a vasúti személyszállítás veszteségei miből és hogyan keletkeznek: minden vonatra szálló utasból vagy a kedvezményes jegyeket váltó utasokból, a pályavasútnak számított bérleti díjból vagy a magas állandó költségekkel üzemeltett szerelvények alacsony kihasználtságából? Mi legyen a vasút racionalizálásának vezérfonala? Melyik vasút szüntethető meg például: az, amelyiken nincs utas, vagy az, amelyik potenciálisan elvesztette mind a személy, mind az áruszállításban a funkcióit, vagy legalább az egyiket, vagy ahol a pálya jelenlegi műszaki állapota vagy a következő 10-15 évet tekintve a fejlesztési források teljes hiánya indokolja?

Ökölszabály van, volt és talán még lesz is. Érdemi strukturális döntések, valós alternatívák kidolgozásával és a társadalmi támogatással jelenleg nincsenek. Úgy tűnik, hogy már nem csak az euró bevezetésének céldátuma nincsen meg, de már az ahhoz vezető konvergencia program se igazán. Nincsenek meg a sikerhez szükséges megoldások szakmailag megalapozott alternatívái és nincsen meg a bizalom és a megvalósításukhoz szükséges társadalmi támogatás sem. Merre tovább Magyarország?