Tízmilliós hitel kilencmilliós törlesztéssel?

2005.07.13. 20:48
Életbiztosítással kombinált hitelkonstrukciót kínál egy pénzügyi tanácsadó cég. Számításaik szerint úgy vehetünk fel ingatlanalapú jelzáloghitelt - nemcsak lakásvásárlásra, bármilyen egyéb célra -, hogy húsz év alatt nem kell kamatot fizetnünk, sőt, a végén mi járunk jobban. Hittük is, meg nem is, kocsmárosálruhát öltöttünk és teszteltünk. A bankhiteleknél talán jobb a konstrukció, de olyan milliós tévedéseket találtunk benne, hogy megrémültünk.
Picit elbizonytalanodtunk, amikor meghallottuk a józsefvárosi címet, ahol találkozni fogunk. Biztos a bennünk élő és halálunkig kigyógyíthatatlan népies-nemzeties vidéki gyanakodás miatt volt ez, amit a bűnös nagyváros bűnös kerületével szemben szokás érezni, és picit szégyenkezünk is miatta. De ilyenek vagyunk, hát kissé remegő lábakkal szálltunk le a Rákóczi térnél a négyeshatosról, hogy tízmilliós kölcsönről tárgyaljunk egy trolimegállóban látott hirdetés alapján.

0 százalék kamat

A hirdetés A/5-ös méretben, a 79-es megállójában szúrt szemet. "Hitel nulla százalékos kamattal", ígérte a kézzel írott reklámanyag, és hogy biztosak lehessünk a dolgunkban, számmal is kiírták készítői: "0 százalék kamat". A dolog annak ellenére megtetszett, hogy nem vallott túlságosan profi vállalkozásra sem a kézírásos megoldás, sem az, hogy csak egy mobilszámot adtak meg. Azt viszont a lap alján mintegy sokszorosították azzal a klasszikus módszerrel, hogy kis fecniket lehessen letépkedni, albérletkereső egyetemisták jutottak eszünkbe, miközben tépkedtünk.

A telefonos előjáték hosszú volt, női és férfihanggal is beszéltünk, és végül két hét alatt sikerült eljutni a személyes találkozásig. Bár a nap folyamán a megbeszélt időpont előbb egy órával, aztán további fél-, majd negyedórával csúszott, sikerült azt is véglegesíteni. Igaz, így is várni kellett még egy keveset, de az utcán ácsorogva legalább volt idő megbarátkozni a sakkozó kisnyugdíjasok által uralt Rákóczi tér hangulatával.

Pornócasting a konyhában

A fiatal, dinamikus, de nem éppen a klasszikus pénzügyes ruhát - valami olyasféle pólót, amit az ember a gerillagrilleseken szokott látni és egy féllábszárig érő, mint megtudtam, halásznadrág elnevezésű borzalmat, hozzá elől zárt, így gombatenyészetnek ideális helyszínt kínáló bőrpapucsot - viselő Pénzügyi és Hiteltanácsadóm egy körfolyosós régi, kissé omladozó bérházba invitált. Olyan helynek látszott, ahol bármi megtörténhet az emberrel, amiről Havas Henrik riportregényt írna - vagyis semmi jó.

Az irodát talán az első, talán a második emeleten - a penészes falaktól, a folyamatosan beszélő pénzügyi tanácsadótól és a tűző napon eltöltött negyedórától orientációs zavaraim támadtak -, egy lakásból alakították át. A bejárati ajtóhoz legközelebb lévő helységben ültünk le, ami a falakon található nyomok alapján valamikor konyha lehetett. Amit láttam a lakásból, az úgy nézett ki az átalakítás lázában, mintha egy hajléktalanoknak szánt, üresen álló belvárosi lakást egy, a kelet-európai lányokkal alacsony költségvetésű pornófilmeket készítő produceri iroda használna castingra; egyedül a franciaágy hiányzott az összképből.

Az a fránya tőke

A külcsínhez képest az elém tett ajánlat kevésbé tűnt borzasztónak. A pénzügyi tanácsadó, miután elmondtam neki, hogy körülbelül 6-7 millió forintnyi szabad felhasználású kölcsönre lenne szükségem, és akár ingatlanfedezetet is tudok biztosítani, ha az kell ahhoz, hogy nulla százalékos kamattal kapjak kölcsön (ez ugyanis, mint szóban is megerősítik, feltétel). Egy excelben készített táblázatot húzott elő, pontosabban nem is egyet, hanem egy egész csomagot, láthatóan felkészült a különböző kölcsönigényekre. Megerősíti, hogy ingatlanfedezet esetén nulla százalékos kölcsönt tud adni nemcsak lakásvásárlásra, hanem bármilyen célra, majd felvillantja a leplet a rejtélyről: miért is járok jól ezzel a konstrukcióval.

A banki hitelekkel az a baj, hogy a törlesztési kezdeti hosszú évein át csak a kamatokat fizetjük, és csak a sokadik évtől kezd csökkeni a tőke - mondja a Tanácsadóm (személyesen az enyém). "Az a fránya tőke", bólogatok együttérző arccal, és úgy érzem, most valóban olyan kocsmárosnak tűnök, akinek kölcsön kellene, de járatlan a pénzvilágban.

És a kamatcsökkenés?

Ettől egészen lendületbe jön Pénzügyi és Hiteltanácsadóm, mutatja, hogy a tízmillió forint havi törlesztője 135 000 (plusz 19 000 forint hitelfedezeti biztosítás, szóval összesen 154 000) forint lenne 10 éven át. Ez évente 1 848 000, tehát 10 év alatt 18 480 000 forint, mondja. Én bólintok, nem szólok közben, hogy "és mi van a folyamatos kamatcsökkentéssel?", mert nem tudom, hogy a kocsmárosok mennyire követik nyomon a monetáris tanács mindennapjait. Természetesen 20 év alatt még többet kellene fizetnem, bár a havi törlesztő összege alacsonyabb lenne: havi 95 000 plusz 19 000, vagyis összesen 114 000 forint. Éves szinten ez 1 368 000 forintnak felel meg, ami 20 év alatt 27 360 000 forint.

Ezzel szemben az én Pénzügyi és Hiteltanácsadóm valami "egészen fantasztikus lehetőséget" kínál, amitől, mi tagadás, kicsit megrémülök, az elmúlt években súlyos tízezreim bántak különböző "egészen fantasztikus lehetőségeket". Először is megnyugtat, hogy ez is egy rendes jelzálogalapú devizás bankhitel, amelyet több pénzintézet közül "attól fogunk igényelni" - egy picit zavar, hogy átmegy többes szám első személybe -, amely akkor éppen a legjobb konstrukciót kínálja. Az ő 3 százalékos sikerdíjukat csak a közjegyzőnél kell megfizetnem, amikor aláírjuk a kölcsönszerződést. Ha a hiteligény elbukik, az egész nem kerül semmibe, pontosabban csak az értékbecslő díját kell megfizetnem. Kevésbé érzem magam nyugodnak, bár az ajánlata, elnézegetve az excelt, jónak tűnik. Elsőre.

Az első öt évben drágább

Ez a konstrukció azzal számol, hogy már öt év után csökkenteni lehet a tartozásom tőkéjét. "Ez jó", bólogatok, mire Tanácsadóm belelkesedik. "Ennek érdekében havi 77 000 forintot kell a banknak fizetni, míg további 45 833 forintot egy hosszú távú, befektetési életbiztosításba kell fizetni", mondja. Ez ugye havonta 122 833, egy év alatt 1 473 996 forint, ami a 20 futamidejű bankhitel törlesztésénél több ugyan, de csak az első öt évben.

Ezután viszont már könnyű dolgunk lesz: az életbiztosításként befizetett havi 45 833 forintunkból öt év alatt 2 749 980 forint jön össze. Ebből 2 500 000-rel az ötödik év végén csökkentik a tőketartozásunkat, ami így - figyelembe véve a havi banki törlesztés csekély tőkecsökkentő hatását is - a hatodik évtől 7 038 000 forint lesz. Ennek a banki törlesztő részlete már csak havi 54 193 forint, amihez három évig kell még a havi 45 833 forintos életbiztosítást fizetni, vagyis a havi részlet 100 026 forintra csökkenne, ami már kedvezőbb a bemutatott bankhitelek feltételeinél.

Milliós hibák a jól csengő ajánlatban

A jól hangzó számításokba innen kisebb hibák csúsznak, bár ez csak utólag derül ki. A Pénzügyi és Hiteltanácsadóm táblázata szerint ugyanis három év alatt összejön annyi az életbiztosítási alapban, hogy újabb 2,2 millióval (egészen pontosan 2 213 811 forinttal) csökkenthessük a tőkét. Nálam viszont a 45 833-nak a 36-szorosa csak 1 649 988 forint - ezt persze ott és akkor nem tudom kiszámolni, utólag viszont szemet szúr a 600 000-es eltérés. Sajnos az excel-fájlt nem kapom meg - ami mondjuk nem meglepő -, csak egy kinyomtatott táblázatot, így nem tudom, milyen számítással kapták meg ők a saját értéküket.

Mindenesetre ha az ő számaik stimmelnének, akkor a kilencedik évtől már csak 4 824 189 forint lenne a tőketartozás, amely után így 37 146 forintnyi banki törlesztés és 32 083 forintnyi életbiztosítási díj, vagyis havi 69 230 forintos fizetési kötelezettség terhelne. Az is csak két évig, akkor ugyanis az életbiztosításomból újabb 1,8 millió (pontosan 1 831 384) forinttal apasztanák a tőketartozást - amit újfent nem értek, mivel a 32 083 forint 24-szerese szerintem csak 769 992 forint, és nem hiszem, hogy a legügyesebb pénzügyes is össze tudná hozni ennek a csaknem háromszorosát ennyi idő alatt.

Három év múlva újabb 2,2 milliós (2 174 602 forintos) előtörlesztést ígér a rendszer, így a 14. évben már csak 818 202 forintnyi tőketartozás marad. A következőben ez 780 401 forintra csökken - feltehetően a banki törlesztésünk miatt, ekkor nincs átutalás életbiztosításból hitelbe -, amit egy utolsó 812 411 forintos átutalás csökkent nullára (ezt a 32 010 forintos eltérést sem értem). Így a 15. év végére "elkopik" a banki tartozásunk, ezt követően még öt évig kell havi 22 458, vagyis évi 269 500 forint befizetni az életbiztosításba - feltehetően a korábbi hitel-előtörlesztések finanszírozására.

Néhány rejtélyes szám

Ezek után viszont némileg érthetetlen módon az szerepelt a táblázatban, hogy lejáratkor a befizetett életbiztosítási díjakból 7 641 800 forintnyi bevételem lesz. Legalábbis azt írják, hogy ennyivel csökkentik a 20 év alatt a hitel törlesztésére kétféle módon (a bankba és az életbiztosításba) összesen befizetett 16 882 260 forintot, és így kapják meg azt, hogy a tízmilió forintos kölcsönből mindössze 9 240 460 forintot kell a húsz év alatt visszafizetnünk. Ha ez így lenne, az jó lenne, hiszen nemhogy 0 százalékos, de egyenesen negatív kamatozású hitelhez juthatnánk (még a nekik sikerdíjként kifizetett 300 000 forint beszámításával is).

Persze a helyszínen minden szépnek és jónak tűnt, de utólagos számításokkal valójában mostanáig sem jöttünk rá arra, hogyan jött ki a nekünk visszajáró 7 641 800 forint. A Pénzügyi és Hiteltanácsadó által megjelölt rubrikákban lévő számokat összeszorozva és összeadva mi ugyanis arra az eredményre jutunk, hogy húsz év alatt 8 442 420 forintot fizetünk be az életbiztosításba, de annak terhére öt alkalommal összesen 9 532 208 forinttal csökkentik a tőketartozásunkat. Ha ehhez hozzáadjuk a 7 641 800-at, akkor 17 174 008 forintot kapunk.

Ez azt jelenti, hogy - hacsak nem kellett volna valamelyik műveletnél figyelembe venni a bisztromatika szabályait - a befizetett 8 442 420 forintunk 8 731 588 forintos nyereséget hoz tisztán. Ha a teljes 8,4 millió forintot egy összegben kötnénk le 20 évre, akkor ez évi 4 százalék körüli hozammal már teljesíthető lenne, azonban mivel ezt a pénzt folyamatosan fizetjük be, évente egy vagy két részletben, évente átlagosan 5,8 százalékos hozamot kellene elérni, hogy összejöjjön a 17 millió fölötti összeg. De ráadásul ebből a pénzből öt alkalommal még ki is veszünk, ezek figyelembevételével számításaink szerint már átlagosan évi 9,1 százalékos hozam kellene a 17 milliós összeg eléréséhez. Ez már azért igen bátor vállalásnak tűnik a jelenlegi kamatszint és a néhány év múlva várható euróbevezetés fényében.

Persze ha a rendszer működik, akkor a 7 641 800 forint nélkül is megéri ezt választani a bankhitelekkel szemben. Ugyanis 20 év alatt 16 882 260 forintot kell csak visszafizetni, ami majdnem kétmillióval kedvezőbb a 10, több mint tízmillióval jobb a 20 éves futamidejű banki kölcsönnél. Persze - szintén csak utólag felmerült - kérdés, hogy miért kell életbiztosítást kötni a tartozásunk tőkéjének csökkentéséhez, miért nem tehetjük meg azt mi, hogy hónapról hónapra vagy évről évre félreteszünk annyit, amennyivel ötévenként - vagy amikor jólesik - a havi törlesztéseken túl, előtörlesztéssel is csökkentsük tartozásunkat, mint ahogy az is, honnan lehetünk biztosak abban, hogy az életbiztosításunkból a törlesztésre átutalt pénzek tényleg a tőkét törlesztik. Szerettük volna megkérdezni, de sajnos a mobilszámon az elmúlt néhány napban senkit nem sikerült elérnünk.

Így aztán nem kaptunk az ingyen tízmilliót, bár valószínűleg egyébként sem kockáztattuk volna ilyen feltételekkel a kölcsön felvételét. Ha azonban valaki megtette ezt, örömmel vennénk, ha megosztaná velünk tapasztalatait.