Gyakran ellentmondó információk jelennek meg a nem fizető adósok számáról, illetve az akadozó hiteltörlesztések arányáról. Ennek alighanem az az oka, hogy a bankok (bizonyos korlátok között) maguk döntik el, mennyire minősítenek kockázatosnak egy-egy hitelt.
A banki kockázatkezelés az eddiginél sokkal nyitottabbá válik a következő évben, a hitelintézetek nyilvánosságra hozatali követelményeiről szóló, a tegnapi Magyar Közlönyben kihirdetett kormányrendelet ugyanis - az uniós irányelvnek megfelelés jegyében - arra kötelezi a cégeket, hogy sok, korábban rejtve maradt "belső" szabályt rendszeresen ismertessenek.
A hitelintézeteknek például nyilvánosságra kell hozniuk az értékvesztések elszámolására és visszaírására, a céltartalékok képzésére és felhasználására vonatkozó megközelítéseket és módszereket. Ezzel legalábbis alaposan megnehezítik a bankok számára a céltartalékokkal történő "játékot".
Szakmai körökben ismert, hogy a hitelintézetek profitjuk nagyságát céltartalékolással, illetve céltartalék felszabadításával is alakíthatják. Többen vélik úgy, hogy a korábbi évek remek adatai miatt a rendszer a közelmúltig biztosan jelentős tartalékokat tartalmazott (vagyis: a hitelek egy része az indokoltnál rosszabb besorolást kapott).
Mindez persze (ma még) csupán spekuláció. A most megjelent jogszabály hatálybalépése után azonban a bankoknak közzé kell tenniük az egyes kitettségi osztályokhoz tartozó becslései és tényleges veszteségei egy évre történő összehasonlítását is.
A rendelet deklarált célja, hogy a nyilvánosság fegyelmező erejével ösztönözze a hitelintézeteket stratégiájuk, kockázatkezelésük és irányítási rendszerük folyamatos felülvizsgálatára, az átláthatóság fokozására. A gyakorlatban így akár az is megítélhető lenne, hogy mennyire jogos a lakossági üzletágban alkalmazott magas kamatfelár.