Még a felét se
Tavaly a szolgáltatásban vagy a gyáripari szektorban dolgozó belgák az összes munkaadói költség (bruttó bér plusz járulékok) 44,6 százalékát, a németek 48,2 százalékát, a magyarok pedig 49,5 százalékát vitték haza. Közben a koreaiak 82,7, a mexikóiak 81,8, az újzélandiak pedig a 79,5 százalékát - OECD átlag pedig 62,7 volt. Itthon egyébként volt rosszabb is a helyzet: 2004-ben 48,2, 2001-ben csupán 46 százalékot láttak a dolgozók az összes bérköltségből.
A régióbeli államok dolgozói is jobb helyzetben vannak nálunk: tavaly Lengyelországban a 56,4, Csehországban 56,2 százalékot kaptak, a szlovákok ennél sokkal többet: 61,7 százalékot.
A családoknál jobb a helyzet
Egy egykeresős kétgyerekes házaspár átlagos fizetését Törökországban, Svédországban és Lengyelországban nyírbálja meg leginkább az állam - Írországban, Izlandon és az USA-ban a legkevésbé. Magyarországon ezen a téren sokkal jobb a helyzet: a kereső az összes munkabér költségének 60,1 százalékát viszi haza. Az felmérés szerint az "adóék" - az összes munkaköltség és a hazavitt kereset közötti különbség - az utóbbi pár évben az OECD államokban csökkent, részben mivel a kormányok minél több embert akartak munkába állítani -, hogy kiegyensúlyozzák az öregedő populáció negatív hatását.
Az OECD szerint néhány állam főként az alacsony fizetésű dolgozókra koncentrált elsősorban a magas munkanélküliségi ráta miatt - 2000 óta Magyarországon 48,5-ről 42,9 százalékra csökkent a különbség, vagyis az alacsony fizetésűek 5,4 százalékkal többet kapnak 2000 óta.