Ha a horvát képviselők végigviszik a tervüket, a többi tranzitország mellett Magyarország is jelentős tranzitdíjtól esik el. Ennek mértéke nem hivatalos források szerint száz kilométerenként és tonnánként 0,64 dollár. A mintegy 200 kilométeres magyarországi vezetékszakasszal és az évi ötmillió tonnás induló kapacitással számolva az országnak ez 6,4 millió dolláros tranzitdíjat jelentene. A szállítórendszer kapacitása később tíz, majd tizenötmillió tonnára nőne.
Tartályhajó-katasztrófáktól félnek
A horvát környezetvédők már egy éve megtámadták a beruházás tervét az esetleges tartályhajó-katasztrófáktól tartva. A horvát környezetvédelmi miniszter akkor részletes hatástanulmányt kért a projektben érintett Janaf horvát olajtársaságtól.
A szállításról szóló, 2002. december 16-án született egyezményt az összes érintett ország - Orosz-, Fehérorosz-, Magyar-, Horvátország, Ukrajna és Szlovákia - törvényhozása is ratifikálta már. A vezetéken elsősorban a magyarországi olajellátás 70 százalékáról gondoskodó orosz Jukosz olajtársaság olaját továbbítanák a mediterrán térségbe, s onnan a világ bármely pontjára.
A társaságnak azonban akkor is marad két útvonala a mediterrán vizekig, ha netán nem tudja majd igénybe venni az Adria-Barátság vezetéket. Továbbíthatja az olajat egyrészt a zsúfolt Boszporuszt kikerülő bypass vezetéken át, és szállíthatja a Burgasz-Alekszandropolisz útvonalon is. Igaz, mindkét csőrendszer végpontjához a Fekete-tengeren, tartályhajón kellene eljuttatni az olajat, pluszköltség árán. Az is kedvezőtlen lenne számára, ha nem használhatná a nagyobb tankerek befogadására alkalmas omisalji kikötőt.