Hadüzenet a pazarlásnak

2007.04.05. 07:57
Egyes elemeiben már idén hatályba lépénének az államháztartás reformját jelentő törvények, amelyekről egyelőre szakértői szintű tervezetek vannak. A jogszabályok, összehangban Sárközy Tamás 2005-ben, kormánybiztosként kidolgozott terveivel, előírnák, hogy költségvetési szerv csak akkor kaphat pénzt, ha meg tudja indokolni, mire kell neki. Ez ellépést jelenthet a feladatfinanszírozás felé.

Javában zajlik a kormányzati munka az államháztartási gazdálkodás megrendszabályozására. Bár egyelőre csak szakértői szinten, de már megszövegezett törvényjavaslat-tervezet is készült – derült ki a Világgazdaság birtokába jutott dokumentumokból. Az egyes minisztériumokon kívül több költségvetési fejezetgazdához, és egyebek mellett az államreform-bizottság vezetőjéhez, a fejlesztéspolitikai kormánybiztoshoz, valamint az önkormányzati szövetségekhez is elküldött anyag két lényeges ponton kíván hozzájárulni az államháztartási rendszer megújításához.

Részben már idén hatályba lépne

Egyrészt egy törvény keretében szabályozná a költségvetési szervek jogállását és gazdálkodásukat, másrészt pedig a hatályos, ám többször a „napi szorításnak” engedve jó párszor módosított államháztartási törvényben is gyökeresen újraírná a költségvetési szervekre vonatkozó rendelkezéseket. Az előterjesztők azt remélik, hogy ily módon finanszírozhatóvá válik a közszféra, az elfolyó pénzeknek sikerül gátat vetni, a közszolgáltatások átláthatóbbá válnak, és minőségük javul. A passzusok zöme még az idén novemberben hatályba lépne az elképzelések szerint, ám a paragrafusok kisebb része – az egyes miniszterek előtt álló feladatok teljesítését is figyelembe véve – szakaszosan lépne életbe.

A koncepció kulcseleme a közfeladat meghatározása – ezzel régi adósságát törlesztené a kabinet. Szakértők a szerkezeti reformok kapcsán hiányolták, hogy a mai napig sem tisztázott, milyen feladatokat kell ellátnia az államnak. Ezt a problémát orvosolnák most.

A szakértői anyagban két változat fut: az egyik szerint a „törvényben, kormányrendeletben, önkormányzati rendeletben, közérdeket szolgáló, az államháztartás körébe tartozó feladat” minősülne közfeladatnak. A másik verzió annyival konkrétabb, hogy az alkotmányban elismert vagy biztosított alapvető és más jog érvényesítése, illetve az ott megállapított kötelezettség teljesítése céljából a fenti jogszabályokban definiált, úgyszintén közérdeket szolgáló és az államháztartás körébe tartozó feladatot tekinti közfeladatnak.

A költségvetési szervet azzal értékelné fel a dokumentum, hogy elsődlegesen ebben a formában látnák el a jövőben a közfeladatokat. Szigorú, jól körülírt szabályok vonatkoznának a költségvetési szerv alapítására, átalakítására, megszüntetésére, forrásaira, beszámoltatási rendjére, az ott folyó munkavégzésre.

Ellépés a feladatfinanszírozás felé

Költségvetési szervet csak jogszabályban vagy határozatban lehetne alapítani, és a határozatot az interneten nyilvánosságra kellene hozni. Előírnák, hogy az adott szervet kötelező lenne megszüntetni, ha nem képes a közfeladatot ellátni, vagy van egy másik, szintén költségvetési szerv, amelyik ezt hatékonyabban meg tudja oldani, esetleg az államháztartási körön kívüli szolgáltatásvásárlás kifizetődőbb.

A költségvetési szerv csak azt követően juthatna a feladatellátáshoz szükséges forrásokhoz, ha indokokkal megfelelően alátámasztaná igényét. Ez elmozdulás lenne a feladatalapú költségvetés felé. A dokumentumból kitűnik az is: a versenyt igyekeznek becsempészni az államháztartási gazdálkodásba azzal, hogy a költségvetési szervek olykor konkurálnának egymással. Az egyes szerveknél pedig teljesítménykritériumokat is felállítanának.

A költségvetési szervnek két típusát különbözteti meg az anyag: a közhatalmi és a közszolgáltató szervet. Az utóbbi három formát vehet fel. A közintézmény klasszikus szellemi közszolgáltatást (közoktatást, szociális, kulturális ellátást) nyújt, a közintézet a nem klasszikus szellemi közszolgáltatásokra (felsőoktatásra, egészségügyre, kutatás-fejlesztésre, tanácsadásra) specializálódik, a közüzem pedig fizikai jellegű szolgáltatásokat nyújt a lakosságnak és intézményeknek. Ez azt is jelenti, hogy – s ezt a dokumentum sem titkolja –, hogy számos közalapítványra, közhasznú társaságra megszüntetés vár.

A fenti négy forma nagyban egybecseng a Sárközy Tamás kormánybiztos által még 2005 végére elkészített státustörvény-tervezettel. Ez nem véletlen, hiszen a jelenlegi jogszabály-változtatási tervek arra épülnek, de némiképp bővebbek is annál. A mostani előterjesztés szorosan illeszkedik az államháztartási törvény átfogó módosításának kidolgozás alatt álló koncepciójába, valamint kapcsolódik a készülő vagyontörvényhez és a jogviszonytörvény módosításaihoz.