Sosem lesz magyar euró?

2005.01.26. 08:15
Egy tanulmány szerint a gazdasági növekedés önmagában kevés a stabilizációhoz, Bokros Lajos drasztikus lefaragásokat és átlátható gazdaságot sürget.
A háromszázalékos maastrichti deficitkritérium teljesítéséhez és az euró 2010-es bevezetéséhez az államháztartás elsődleges egyenlegét 2008-ig a GDP arányában három százalékkal kellene csökkenteni - derül ki egy friss tanulmányból, amelyet a jegybank három munkatársa készített. P. Kiss Gábor, Karádi Péter és Krekó Judit elemzése szerint a kamatterhelés nélkül számított elsődleges egyenleg javításánál is nagyobb mértékben, a GDP arányában mintegy négy százalékkal kellene visszafogni a közszféra kiadásait tekintettel a kieső adóbevételekre.

Nem segít

A feladatot nehezíti, hogy a tanulmány szerint sem a hiányt nem érintő EU-források, sem a gazdasági növekedés nem segítik ki a fiskális politikát a deficit lefaragásában, az ország tehát nem fogja „kinőni” a hiányt. A kiadások csökkentésére ellenében hat az is, hogy a működési célú kiadások és a lakosságnak juttatott transzferek 2003-ban elérték az összes kiadás hetven százalékát, és hagyományosan ezek azok a tételek, amelyeket a legnehezebb visszafogni.

Az MNB kutatási osztályának munkatársai úgy számoltak, hogy Magyarországon a kamatkiadások várhatóan kevésbé csökkennek, mint a GMU-országokban. A becslések alapján így az ESA-hiány mértékét a kamategyenleg javulása 2009-ig összesen a GDP 0,3-1,1 százalék között mérsékelheti, önmagában tehát erre sem lehet bízni a hiánycsökkentést.

Az államháztartási hiány drasztikus lefaragása önmagában nem elegendő a fiskális stabilizáció sikeréhez - jelentette ki a tanulmány kapcsán rendezett vitán Bokros Lajos. A jelenleg a Közép-európai Egyetemen oktató Bokros szerint ugyanis a radikális intézkedések gyakran könnyen visszafordíthatóak: a közgazdász példaként a közszféra létszámát hozta fel, amely a jelentős csökkenések után idővel sokszor újra elérte a korábbi szintet.

Nincs értelme

Bokros arra is felhívta a figyelmet, hogy a költségvetési szempontból szürke zónába tartozó kiadások teljes körű számbavétele nélkül nincs értelme konszolidációról beszélni. Ennek megfelelően a MÁV-hoz vagy az MFB-hez hasonló állami érdekeltségű cégeknek juttatott eszközöket még akkor is figyelembe kellene venni a deficit meghatározásakor, ha ezek még az uniós standardoknak megfelelő ESA-módszer szerint számított hiányba sem tartoznak bele.

Tiszta helyzetet kell teremteni, mert ha eltagadjuk a költségvetés valós állapotát, és ha nem értjük meg a valódi folyamatokat, akkor nem lehet jó gazdaságpolitikát csinálni - vélekedett a korábbi pénzügyminiszter.