Diána
12 °C
27 °C

Évente hatmillió ember részesül támogatásban

2008.04.22. 07:40
Lehetséges és szükséges-e évi 2000-2500 milliárd forintot lefaragni az államháztartási kiadásokból, jelesül a szociális kiadásokból - ahogy azt Simor András jelenlegi, vagy mindez álom, ahogy azt Surányi György egykori jegybankelnök véli? Egy biztos: szociális kiadásokra papíron évi 8187 milliárd forintot költ az állam, vagyis az összes kiadás 60,3 százalékát.

A Pénzügyminisztérium számításai szerint az idén 8187,5 milliárd forintot költ az államháztartás az adófizetők pénzéből jóléti, szociális kiadásokra - ezeket évi hatmillió ember, azaz a teljes lakosság 60 százaléka veszi igénybe. Az állami funkcióbesorolás ebben a körben jegyzi az oktatást és az egészségügyet is. Ezek együttesen teszik ki az összes állami kiadás hatvan százalékát.

Ám a szigorúan vett szociális kiadások, amelyek célzottabban jutnak el a rászorulókhoz és nem alanyi jogon járnak, évi 682 milliárd forintot tesznek ki, ami a GDP-nek már csak a 2,5 százaléka. A megtakarítások mértékének becslése nem egyszerű feladat: nehéz pontos határvonalat húzni, hogy mennyit is jelentenek a szóba jöhető kiadási tételek.

Az államháztartási szemléletben ugyanis összekeveredik a szociálpolitika, a társadalombiztosítás és a társadalompolitika, ami tisztázatlan viszonyokat teremt. A nyugdíjbiztosításnak elvileg tisztán biztosítási alapon kellene működnie, ám nem így történik: a nyugdíjemeléseknél sokáig nem a biztosítási szemlélet, hanem szociális megfontolások domináltak - ez a szemlélet vezetett a fedezet nélküli 13. havi nyugdíj bevezetéséhez.

A nyugdíjrendszer a kilencvenes években nyíltan a szociálpolitika nyúlványa volt, az állam nyíltan ösztönözte a korai nyugdíjazást, így próbálva elkerülni, hogy a nyugdíj előtt állók munkanélküli-ellátásra vagy szociális segélyre szoruljanak. A korai nyugdíjazás a mai napig súlyos teher az államháztartásnak: a 62 éves korhatár dacára a nyugdíjba vonulók átlagéletkora nem éri el az 58 évet.

A szociális kiadások javát a családi támogatások teszik ki, ma több mint kétmillió gyermek után fizet a költségvetés átlagosan havi 21,6 ezer forintot - függetlenül a szülők jövedelmi helyzetétől. Az ellátás összege függ a gyermekek, a szülők számától, az esetleges fogyatékosságtól. A gyermekvállalást ösztönzendő működteti az állam az anyasági támogatásokat, a gyermekgondozási díjat - amely két évig jár -, illetve a gyest, amely további egy évig nyújt keresetpótló támogatást.

A gyermeknevelési támogatások folyamatos "reform" alatt állnak, ugyanis nem érik el céljaikat: a gyermekvállalási kedv nem emelkedik, az első gyermek szülése két évtized leforgása alatt tíz évvel kitolódott, ilyen esetekben sokszor a második gyermekre már nem is vállalkoznak a szülők. Az Orbán-kormány idején a családi adókedvezmény bevezetésével próbálkoztak, amit később eltöröltek és a forrást az időközben alanyi jogúvá tett családi pótlék emelésére fordították. A kormány legújabb elképzelése szerint lerövidítenék a gyes, gyet időtartamát, hogy ösztönözzék a minél gyorsabb munkába állást.

A munkanélküli-ellátások elvileg biztosítási alapon működnek, hiszen a járadékokat a munkáltatók és a munkavállalók befizetéseiből folyósítják. Az álláskeresési támogatás ma maximum kilenc hónapig jár, ezt követően már csak a segélyben bízhat a munkanélküli. A fent felsorolt szociális támogatási rendszerek csak a jéghegy csúcsát jelentik: az állam számos más csatornán nyújt támogatást az arra rászorulóknak.

Az utazási támogatásoknál nem számít a jövedelem, így a kedvezményes tanuló- és nyugdíjasbérletet minden arra jogosult megkapja, arról nem beszélve, hogy a 70 év felettiek ingyen vehetik igénybe a tömegközlekedési szolgáltatásokat.

Az energiatámogatásokat az utóbbi másfél évben próbálja jogosultsághoz kötni az állam, ám 2008-ban is 1,8 millió háztartás igényelt gázártámogatást, vagyis a háztartások 47 százaléka - igaz, már ez is komoly előrelépés a korábbi száz százalékhoz mérve, amikor a támogatást még beépítették a tarifába.