A magyar versenyképesség romlott a leginkább

Az International Center for Economic Growth (ICEG) európai központjának tanulmánya szerint a hazai valutában számított termékegységre eső munkaköltség mind az öt gazdaságban (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) emelkedett, jelezve, hogy az átlagos bruttó bérek növekedése meghaladta a munkatermelékenység emelkedését.

Lassuló növekedés

Ez a tendencia romló külső környezet, kedvezőtlenebbé váló konjunkturális kilátások mellett gyorsult fel: a termékegységre eső munkaköltség (ULC) növekedése például Lengyelországban 2001-2002-ben 12,1 százalék volt, szemben a 1999-2000-ben mért 8,2 százalékkal, míg Szlovákiában ezek az adatok 11,2 százalék és 5,4 százalék voltak.

Az ULC mutató romlása Magyarországon volt a legerőteljesebb: 2001-2002-ben nemzeti valutában összességében 30,3 százalékkal nőtt, míg a többi államban 11,5-17,8 százalék között szóródott. A termékegységre eső munkaköltség alakulására a termelékenység és a bérek változása egyaránt hat.

A nemzetgazdasági szintű termelékenység növekedése mindenhol lelassult az elmúlt két évben, Szlovákiát kivéve, ahol az elmúlt években következett be a foglalkoztatási szerkezet jelentős racionalizálása, ami a foglalkoztatás csökkenésével és a munkanélküliség növekedésével párosult. A többi gazdaságban ez korábban történt meg, így azokban a termelékenység növekedésének lassulása mögött a stagnáló, vagy lassan bővülő foglalkoztatás mellett a lassuló GDP-növekedés állt.

Bérfelzárkózás

A bérek alakulása elszakadt a munkatermelékenység változásától: a bruttó bérek a vizsgált országokban hazai valutában 2001-2002-ben 16,6 százalék (Csehország) és 39,3 százalék (Magyarország) között nőttek. Ennek nyomán emelkedtek a reálbérek, illetve tágult a reálbérek és a termelékenység növekedése közötti rés.

Az ICEG tanulmánya szerint a reálbérek növekedése 2001-2002-ben Szlovákiában összességben 2,4 százalékkal haladta meg a munkatermelékenységét, míg Magyarországon 26,8 százalékkal. A termelékenység lassuló növekedése mögött Magyarországon a beruházások lassuló dinamikája és a nettó közvetlen tőkebefektetések mérséklődő beáramlása áll.

Csehország, Magyarország és Lengyelország esetében az elmúlt 3-4 évben erőteljes bérfelzárkózás következett be az euróban vett szlovén szinthez, elsősorban a nominális bérek hazai növekedése, és a nemzeti valuták csehországi és lengyelországi felértékelődése miatt. Ugyanakkor Szlovákiában a bérszínvonal még mindig jóval a csatlakozó közép-európai országok átlaga alatt van, ami részben magyarázat is az ország növekvő tőkevonzó képességére.