Jácint
16 °C
31 °C

Követte munkatársait a magyar Vodafone

2008.03.11. 10:54
Flottás nyomkövetéssel tartotta szemmel vezető beosztású dolgozóit a Vodafone, pedig ők abba nem egyeztek bele, sőt, nem is tudtak róla. A mobilcég előbb tagadta, hogy megfigyelt volna, aztán azt hazudta, a megfigyeltek beleegyeztek a nyomkövetésbe. A perek elbukása után a Vodafone lehetetlenné tette, hogy dolgozanak, majd igazolatlan távollétnek számolta el azt az időszakot, amíg nem tudtak dolgozni, és még leszázalékolni is megpróbálta a két vezetőt. A Vodafone azt közölte, lezártnak tekintik a peres ügyeket, és érdekeiket minden rendelkezésre álló eszközzel megvédik.

Az egész egy egyszerű adatvédelmi ügynek indult: a Vodafone flottás nyomkövetést aktivált 2005 júliusában az érintettek hozzájárulása nélkül az indirekt kereskedelmi igazgatóság nevű részleg céges gépkocsival rendelkező dolgozóinak céges mobiltelefonján. A nyomkövetés során a SIM kártyák és használóik tartózkodási helyére vonatkozó adatokat napi 24 órában, hétvégén is, negyedórás frissítéssel kérte le a rendszer; ezeket az adatokat tárolták is a cég számítógépes rendszerében.

'Ja, egyébként ti is meg vagytok figyelve'

A nyomon követettek között volt a cég indirekt üzletági igazgatója R. G., és annak két munkatársa is. R. G.-nek közvetlen felettese, a Vodafone kereskedelmi igazgatója vetette oda foghegyről 2005 szeptemberében, hogy "ja, egyébként meg vagy figyelve", ezt R. G. egyébként ekkor kikérte magának. A többi pert indító alkalmazottal együtt csak 2005 novemberében szerzetek tudomást véletlenül egy kollégájuktól, hogy munkaadójuk mégiscsak csaknem féléve tud – kis túlzással – minden lépésükről.

A munkavállalók ekkor személyiségi jogi pert indítottak jogellenes adatkezelés és más jogsértő lépések miatt. Kártérítést nem követeltek, csak azt, hogy a cég hagyjon fel a jogtalan megfigyeléssel, törölje a rendszerből a tartózkodási helyeiket rögzítő adatokat, és adjon nekik elégtételt megfelelő nyilatkozattal – idézi fel a történteket Ratkócai Richárd, a felperesek ügyvédje.

Nem volt nyomkövetés, de beleegyeztek

A 2006 januárjában indított pert megelőzően Vitai Attila akkori vezérigazgató levelében tagadta azt, hogy a flottás nyomkövetést az érintettek mobiltelefonján aktiválták volna, és erre hivatkozva visszautasította az érintettek igényeinek peren kívüli teljesítését. A perben a felperesek azonban csatolták a Vodafone számítógépes rendszeréből kinyomtatott, a nyomkövetést igazoló felhasználói oldalakat, amivel tételesen cáfolták az akkori vezérigazgató írásbeli állításait.

Ekkor a per tárgyalásán Németh Attila kereskedelmi igazgató – R. G. közvetlen főnöke – cáfolva Vitai állításait már elismerte a nyomkövetés aktiválását, azonban már azt állította, hogy ahhoz R. G. hozzájárult – mármint a megfigyeléshez, aminek korábban még a tényét is tagadta a Vodafone.

Egyidejűleg támadásba is lendült a cég: már a perindítás előtt értesítés nélkül Németh Attila közvetlen utasítására korlátozták a felperesek kimenő hívásait "fraud barring" megjelöléssel. Ezt a jelölést a Vodafone kizárólag a csalárd előfizetők (például lopott vagy hamis személyivel telefont vásárlók) megjelölésére használja. Majd a per idején – ugyancsak Németh Attila utasítására – ki is kapcsolták a telefonokat. Ezzel egyidejűleg a felperes dolgozóknak a Vodafone rendszeréhez és saját céges elektronikus postafiókjukhoz való hozzáféréseiket – ugyancsak értesítés nélkül – megszüntették, emiatt a felperesek további munkavégzését lehetetlenné tették.

A főnök tanúja

Mivel R.-éknek sikerült screenshotokat szerezniük a számítógépes rendszerből, amely igazolta, hogy működött a nyomkövetés, a Vodafone taktikát váltott. Ekkor már azzal érvelt, hogy R. G. szóban, a szolgáltatás aktiválása előtt beleegyezett a nyomkövetésbe és az adatok tárolásába, így nem történt jogellenes adatkezelés. Ezt a mobilcég dokumentumokkal nem tudta igazolni, helyette három tanút hozott, Németh Attilát és annak két beosztottját.

A fővárosi bíróság a nyomkövetési kereset esetében első fokon a másod- és harmadrendű felpereseknek teljes egészében igazat adott, az elsőrendű felperes, R. G. keresetét viszont részben elutasította, mondván: nem bizonyítható, hogy R. nem egyezett bele a nyomkövetésbe, csak az, hogy a tiltakozása után sem szüntették meg azt.

Az elsőfokú ítélet nyomán R. fellebbezett, és az ítélőtábla másodfokon kimondta: a szóbeli beleegyezést bizonyító tanúvallomásokat ki kell rekeszteni az eljárásból, mivel azok éles ellentétben álltak a felperesek által prezentált írásbeli bizonyítékokkal. A bírósági ítélet arra is felhívta a figyelmet: a Vodafone először tagadta, hogy aktiválva lett volna a nyomkövetés, így ez kizárja azt, hogy később azzal védekezzen, ebbe beleegyezett volna a felperes.

Pereskedtél? Irány a doki!

A 2006 decemberében megszületett jogerős ítélet így igazat adott R. G.-nek, és kötelezte a Vodafone-t az adatok törlésére. A mobilcég ugyanakkor csak annyit tett, hogy közölte R.-rel: az ominózus adatokat törölte. Mivel ezt igazolni nem volt hajlandó, R. 2007. február közepén végrehajtást kért, amit a bíróság el is rendelt. A mobilcég nemrégiben azt közölte, hogy törölte az érintettek telefonszámait a rendszerből, ám Ratkócai Richárd szerint ez nem az, amit ők kértek.

Mivel a felperes szerint a végrehajtás során sem volt hajlandó a Vodafone igazolni azt, hogy az adattörlési kötelezettségének eleget tett, jelenleg egy bírósági döntésre várnak. Arra, hogy a bíróság eldöntse, feljogosítja-e R.G.-t arra: a Vodafone költségén ő maga töröltesse az adatokat a cég számítógépes rendszeréből.

A történet azonban ezzel nem zárult le, mivel közben a munkaadó minden lehetséges eszközzel próbálta akadályozni R. G. és közvetlen beosztottjának munkavégzését. Nem hivatalosan azt mondták nekik, pereskedésük jóvátehetetlen bűn volt a munkaadó szemében, ezért nem adnak nekik munkát. Hivatalosan pedig azt közölték velük: üzemorvoshoz kell menniük, mert kétséges a munkavégzéshez szükséges alkalmasságuk.

Alkalmatlankodtak

A Vodafone által kijelölt elsőfokú üzemorvosi vizsgálaton egy belgyógyász szakorvos közölte, hogy mivel ő csak belgyógyász, így nem tudja megítélni azt, hogy alkalmasak-e a munkavégzésre, továbbküldte őket másodfokú üzemorvosi vizsgálatra.

Ameddig a másodfokú üzemorvossal lebeszélte az elsőfokú üzemorvos a két páciens esetét, addig őket természetesen a folyosón várakoztatták. Majd lezárt borítékban kezükbe adták az "ideiglenesen alkalmatlan" üzemorvosi papírt. Erről őket nem tájékoztatták, úgy tudták meg, hogy a lezárt borítékot felbontották. A másodfokú üzemorvost név szerint meghatározták, megszabták kihez kell menniük adott időpontban.

Ugyanezen a napon R. G. másik beosztottja, aki ugyanazzal a betegséggel volt huzamosabb ideig táppénzen, mint R. G. és perelő beosztottja, de nem tartozott a perelő dolgozók körébe, azonnal megkapta az elsőfokú alkalmassági üzemorvosi papírt. R. G kérte, hogy erről ő írásban nyilatkozzon, azonban ő azt mondta, hogy nem meri megtenni, mert fél a következményektől.

Pszichiátriai diagnózis látásvizsgálattal

R. G. és vele együtt perelő beosztottja továbbment a másodfokú üzemorvosi vizsgálatra. Másodfokon, az elvileg előírt háromtagú bizottság helyett egyetlen orvos vizsgálta volna meg őket, ahol megalázó módon és körülmények között, szintén egy vérnyomásméréssel és általános 15 perces rutinvizsgálattal (látás, hallás) megállapította, hogy R. G vezetőnek alkalmatlan és beosztottja pszichiátriai okokból ideiglenesen alkalmatlan a munkakörükben való munkavégzésre.

Ez azt jelentette volna, hogy a 36 és a 30 éves nőket végleg ellehetetlenítették volna a munkájuk gyakorlásában. Ők természetesen ezt nem akarták, és nem hagyták, így végül 2006 augusztusában egy rendes, a jogszabályok szerint eljáró háromtagú bizottság kimondta, hogy munkavégzésüknek semmiféle egészségügyi akadálya nincs.

'Rátok itt már semmi szükség nincs'

A Vodafone-nál azonban továbbra sem akarták őket foglalkoztatni: közvetlen főnökük, a korábban valótlanul ellenük tanúskodó Németh Attila a HR-igazgatóhoz, Kirner Dezsőhöz küldte őket. A HR igazgató közölte, hogy "rátok itt már semmi szükség nincs" – mondta el a két nő ügyvédje. Innen ismét elküldték őket első fokú üzemorvoshoz, de az közölte, nincs hatásköre további vizsgálatokra, hiszen a másodfokú üzemorvosi döntést felülbírálni nem lehet.

Ekkortól egyéb adminisztratív eszközökkel próbálták ellehetetleníteni a munkájukat: R. G. helyére már korábban helyettesítésre új embert neveztek ki, aki visszatérése után is a feletteseként próbált meg lejárni. Utasításában közölte R. G-vel, hogy másnapra a Vodafone disztribútoraival megkötött 85 oldalas szerződésből tart kikérdezést – ez R. G. munkakörébe nem tartozott, másrészt a "felettes" munkáltatói jogkört nem gyakorolhatott, harmadrészt a szerződést éppen R. G. írta.

Emellett továbbra sem kapcsolták vissza telefonjaikat, továbbra sem férhettek hozzá levelezésükhöz, és a Vodafone rendszerében tárolt, a munkavégzéshez szükséges adatokhoz. Ezért elkezdték a partnerüzleteket járni, hogy tapasztalataik alapján összeállítsanak egy beszámolót és javaslatot a romló értékesítési mutatók javítására.

Ha per, hát legyen per

A Vodafone szerint azonban erre nem volt joguk, így letiltották őket erről a munkáról is. A boltoknak azt mondták, hogy R. G.-nek nincs joga ott adatot gyűjteni mert a munkát nem vette fel –, majd az augusztust – később a szeptembert, októbert és a következő hónapokat is – nagyobbrészt igazolatlan távollétnek számolták el.

R. G. összesen nagyjából nyolc hónapig nem kapott fizetést az állítólagos igazolatlan távollét miatt, a munkatársa több mint egy évig. Mivel erre az időszakra nem kaptak munkabért, időközben a tb-jogviszonyuk is szünetelt. Ez akkor derült ki, amikor R. G., aki időközben teherbe esett és veszélyeztetett ikerterhes lett, elkezdett orvosokhoz járni. A cég még a 2005-ről maradt, és tb-jogviszonyra jogosító szabadságot sem adta ki a felperesek igénye szerint. Ezt bizonyítja, hogy R. G. munkatársának idén januárban, amikor rendkívüli felmondással kilépett a cégtől, 34 napnyi szabadságot fizettek ki.

R. G. és munkatársa ellehetetlenítése idején, 2006 májusától egyébként már nem Vitai Attila állt a Vodafone élén, hanem Karalamposz Mazarakisz, aki egyébként a görög Vodafone-tól érkezett a magyar Vodafone-hoz. Onnan, ahol közvetlenül ezt megelőzően ugyancsak megfigyelési botrány pattant ki a görög kormánytagok mobiltelefonjainak megfigyelésével kapcsolatban, emlékeztet az ügyvéd egy pikáns párhuzamosságra.

Csakhogy az ő kinevezéséről döntő közgyűlés nem volt szabályos, miután érvénytelen volt az a meghatalmazás, amelyet a közgyűlési képviseletre adtak ki a részvényesek. Így Mazarakisz nem volt jogosult cégvezetőként a társaság képviseletére és munkáltatói jogkör gyakorlására sem.

R. G. és beosztottja az évek óta tartó hercehurcába beleunva ekkor döntöttek úgy, hogy ismét bírósághoz fordulnak, és most már pénzbeli kártérítést és elmaradt járandóságaik megfizetését is követelik a Vodafone-tól. Részben a korábbi, máig sem tisztázott időtartamú adatgyűjtés, részben a jó hírnév megsértése, részben a munkavégzés akadályoztatása során keletkezett károk miatt.

Lezárták, és kész

Természetesen a számunkra összetettnek tűnő ügyről szerettük volna megtudni a Vodafone Magyarország álláspontját is. A cég sajtókapcsolatokért felelős vezetőjének küldött e-mailünkre – anélkül, hogy az érdemi kérdéseinkre kíváncsiak lettek volna – írásban először ennyit reagáltak: "A Vodafone lezártnak tekinti a peres ügyeit R. G.-vel, a bírósági határozatokat teljesítettük."

Ezt követően mégis elküldtük pontos kérdéseinket, többek között azt tudakoltuk, hogy milyen megfontolásból vezették be R. G. és társai telefonjára a flottanyomkövetést, miért próbálták leszázalékoltatni, majd ellehetetleníteni a perben győztes R. G. munkavégzését, miért nem tették lehetővé, hogy a per végén újra munkába álljanak.

Ezekre a kérdésekre az alábbi választ kaptuk: "A Vodafone és R.G. közötti munkaügyi per lezárult, a Vodafone eleget tett minden bírósági határozatnak. Nincs tudomásunk arról, hogy R.G. kártérítési pert indított volna a Vodafone ellen, ezért az azt firtató kérdéseket nem tudjuk értelmezni. Leszögezzük azonban, hogy a Vodafone minden jogvita esetén tiszteletben tartja a bíróság határozatait, és bízik abban, hogy a másik fél is hasonló jogkövető magatartást gyakorol. Amennyiben ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, érdekeinket minden rendelkezésre álló eszközzel megvédjük."