Kamatkiadások és népszavazás

Azt mondják, a piac emlékezete nagyon rövid. Ezalatt azt szokták érteni, hogy többször is belemegy ugyanabba a hibába, ha hiába égeti meg magát, megint játszani kezd a tűzzel. Ezúttal azonban a politikusok emlékezetével lehet gond. A Reuters tudósítása szerint ma reggel Veres János a következőket mondta egy üzleti konferencián: „Az állampapírpiaci hozamok 150-200 bázisponttal emelkedtek a március 9-ei népszavazás után… így jövőre az adósságszolgálat terhe több mint 100 milliárd forinttal lesz magasabb.” Veres korábban már azt is jelezte, hogy az emelkedő kamatkiadások miatt nem hajtható végre a tervezett adócsökkentés. Kellett nekünk népszavazás, most nincs adócsökkentés!

Az állampapírpiacon az elmúlt másfél hónapban elég sok minden történt, és bár mindezt nehéz röviden elmondani, mégsem úgy foglalnám össze a történteket, ahogy a miniszter úr. A sáveltörlést követő rövid életű lelkesedés után március első hetében robbantak fel a kötvényhozamok. A népszavazás előtti pénteken a 10 éves kötvényt 9,1%-on, míg a 2020-ban lejáró állampapírt 8,85%-on lehetett kapni. Ilyen magas hozamszintekre – azaz ilyen olcsó kötvényre – évek óta nem volt példa. A népszavazást követő héten az a megnyugvás következett, amelyeket pánikszerű eladások után gyakran tapasztalunk. Bár március legvégén a koalíciós szakadás hírére ismét hatalmas eladási hullám söpört végig a rendkívül törékeny piacon, de a kisebbségi kormányzás és az előrehozott választások megnövekedett esélyét a piac kedvezően fogadta. Mára a kötvényhozamok összességében számottevően lejjebb vannak március első hetének szintjéhez képest.
A népszavazásnak önmagában tehát nincs sok köze a kötvénypiac szomorú állapotához. Tény, hogy a népszavazás nagyon nem használt a reformok ügyének, és nem lehet mondani, hogy ez teljesen be lett volna „árazva”, hiszen a részvétel jóval magasabb volt, mint amire bárki számított. A reformokkal és kivitelezhetőségükkel kapcsolatos szkepszis azonban már az előtt kialakult a piaci szereplőkben, mint hogy a népszavazás eredményei napvilágot láttak volna. Ennek nem utolsósorban az volt az oka, hogy a reformok a két legkritikusabb gazdaságpolitikai probléma – a beruházások fellendítése és a költségvetési egyensúly megerősítése – közül egyik terén sem hoztak volna igazi előrelépést.
Magyar forint állampapírhozamok év eleje óta
Kattintson a nagyításhoz!
Akkor hát mi idézte elő a hozamok robbanását? A magyar állampapírok hozama tényleg nagyon magas, a múltban megfigyelthez viszonyítva és nemzetközi összehasonlításban is. A nigériaihoz és a dél-afrikaihoz hasonló magyar hozamszint már-már szürreális, figyelembe véve az ottani állapotokat a hazaiakhoz képest. (Azt már megszokhattuk, hogy a régiós országokhoz képest sokszoros kamatfelárat kell fizetnünk az adósságunk után, de ez azért már mégiscsak túlzás...) A pánikszerű állapotokat az eredményezte márciusban, hogy a befektetők nem tudtak mit kezdeni azzal a rengeteg állampapírral, ami az elmúlt félévben megjelent a piacon. Ez a papír-többlet egyrészt arra vezethető vissza, hogy a nyugdíjpénztárak választható portfoliós rendszerére való áttérése magasabb részvényhányadot követel a nyugdíj-portfoliókba, aminek következtében kb. 250-300 milliárd forinttal kevesebb állampapírt tart a teljes pénztári szektor, mint korábban. Másrészt az év elején az Államadósság Kezelő Központ is a korábbinál nagyobb tételekre hirdetett aukciót – a papírok láthatóan nagyon nehezen is fogytak el, ezért később, helyesen, visszanyesték a kibocsátást. Harmadszor, a fix kamatozású termékekkel kapcsolatos óvatosság részben az inflációs bizonytalansággal is összefügg: amíg nem dőlt el biztosan, hogy a jegybank ráolvasással vagy kamatemeléssel igyekszik csökkenteni a magasabb infláció kockázatát, addig a befektetők érthető módon nem fogják a magyar állampapírt favorizálni. A gyenge hitelességgel rendelkező hazai gazdaságpolitika és a kedvezőtlen nemzetközi hangulat együtt olyan hátteret adott mindehhez, hogy az állampapírpiaci túlkínálat csak válságszerű körülmények között találhatta meg a helyét.
Az adósságszolgálat 100 milliárdos többletköltsége a 2009-es évben akkor válik valósággá, ha ez a magas kamatszint fennmarad. Van azonban rá esély, hogy a hozamok jelentősen esnek a mai afrikai szintekről. A magyar kötvénypiacon az adott inflációs kilátások és kockázatok mellett igen vonzó reálkamatok alakultak ki, és mivel a forint árfolyamának sebezhetősége láthatóan nagyon alacsony, egy magasabb nominális pálya kockázata jelentősen csökkent, különösen akkor, ha az MNB nem okoz csalódást, és áprilisban megemeli irányadó kamatát. A múltban a maihoz hasonló makroelemzői várakozások, illetve nemzetközi hangulat mellett kb. 50-100 bázisponttal „szokott” alacsonyabban lenni a hozamszint. A piac előbb-utóbb észreveszi, hogy már nem 8-9%-os ikerdeficit, hanem jelentősen javuló belső és külső egyensúly jellemzi Magyarországot, még ha a növekedési kilátások terén aggasztó is a kép.