Kisiklott a Shanghai Expressz

Az elmúlt 4-5 hónapban majdnem felére estek a kínai részvények árai (Shanghai Composite Index), s aki egy éve vett kínai részvényeket, az sincs igazán pluszban. Aki pedig 5 éve vett kínai részvényeket, az jobban járt volna a magyarral, azok ugyanis triplázódtak szemben a kínai duplázóval. Hogy lehet ez? Hiszen Kína nő, mint a gomba, nőni kell a kínai részvényáraknak is, nemde? Dede. Ám a lakossági befektetők keserű tapasztalata (mindehol a világon, nemcsak nálunk), hogy általában mire őket "tájékoztatják" a kitűnő befektetési lehetőségekről, addigra a nagy emelkedésnek már közel van a vége.

Ennek csak egyetlen ellenszere lehet. Ha hosszútávon gondolkodunk, akkor ne akkor vegyünk, amikor már évek óta 30-40%os árfolyamemelkedésektől hangos a média, hanem akkor amikor az kevéssé divatos. És ez igaz mindenre. Aranyra, olajra, részvényekre, kötvényekre. Általában (habár nem mindig) egy befektetési eszközosztály akkor "érett" a vásárlásra, akkor olcsóak az eszközök, amiket veszünk, ha már évek óta rosszul teljesítettek, gyengén hoztak - miközben a mögöttes gazdasági tevékenység jól szerepel. Ilyen volt a helyzet 2003-ban Magyarországon is: habár 1998-2003 között a magyar gazdaság nominálisan éves 10% feletti ütemben bővült, a magyar részvények sehova sem mentek, 2003 elején lejjebb voltak mint az 1997-98-as csúcs: egyszóval olcsóakká váltak.
Ez a bejegyzés a címe ellenére NEM a kínai részvényekről szól, hanem arról, hogy ha  valóban hosszútávra fektetünk be, megtakarítunk, akkor használjuk a józan paraszti eszünket, gondoljuk meg mi olcsó és mi drága, és lehetőleg ne akkor üljünk fel egy vonatra, amikor az már 1000 kilométer óta nem állt meg tankolni.