Kisiklott a Shanghai Expressz

Az elmúlt 4-5 hónapban majdnem felére estek a kínai részvények árai (Shanghai Composite Index), s aki egy éve vett kínai részvényeket, az sincs igazán pluszban. Aki pedig 5 éve vett kínai részvényeket, az jobban járt volna a magyarral, azok ugyanis triplázódtak szemben a kínai duplázóval. Hogy lehet ez? Hiszen Kína nő, mint a gomba, nőni kell a kínai részvényáraknak is, nemde? Dede. Ám a lakossági befektetők keserű tapasztalata (mindehol a világon, nemcsak nálunk), hogy általában mire őket "tájékoztatják" a kitűnő befektetési lehetőségekről, addigra a nagy emelkedésnek már közel van a vége.

Ennek csak egyetlen ellenszere lehet. Ha hosszútávon gondolkodunk, akkor ne akkor vegyünk, amikor már évek óta 30-40%os árfolyamemelkedésektől hangos a média, hanem akkor amikor az kevéssé divatos. És ez igaz mindenre. Aranyra, olajra, részvényekre, kötvényekre. Általában (habár nem mindig) egy befektetési eszközosztály akkor "érett" a vásárlásra, akkor olcsóak az eszközök, amiket veszünk, ha már évek óta rosszul teljesítettek, gyengén hoztak - miközben a mögöttes gazdasági tevékenység jól szerepel. Ilyen volt a helyzet 2003-ban Magyarországon is: habár 1998-2003 között a magyar gazdaság nominálisan éves 10% feletti ütemben bővült, a magyar részvények sehova sem mentek, 2003 elején lejjebb voltak mint az 1997-98-as csúcs: egyszóval olcsóakká váltak.
Ez a bejegyzés a címe ellenére NEM a kínai részvényekről szól, hanem arról, hogy ha  valóban hosszútávra fektetünk be, megtakarítunk, akkor használjuk a józan paraszti eszünket, gondoljuk meg mi olcsó és mi drága, és lehetőleg ne akkor üljünk fel egy vonatra, amikor az már 1000 kilométer óta nem állt meg tankolni.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!