Megállíthatatlan árupiac?

A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.
 

A globális inflációs kilátások kapcsán szinte naponta lehet olvasni a commodity (árupiaci termékek, nyersanyag) árak várható alakulásával kapcsolatban. A 2007 eleje óta robbanásszerűen növekvő árak szerencsésebb esetben csak az inflációs számokat tolják egyre magasabbra, vannak azonban olyan országok is, ahol tüntetések, éhséglázadások törtek ki. A lakosság sorsát „szívükön viselő” országok egy csoportja, Oroszország és Kína egyszerű megoldást választott, egy időre befagyasztották az árakat. Nálunk mérsékeltebb a hatás, de arra elég, hogy komoly gondot jelentsen az MNB számára. 


A tartósabb áremelkedésre többféle magyarázatot ismerünk. A klímaváltozás biztos, hogy az okok között említendő. Az is egyértelműnek látszik, hogy a világ népességének folyamatos emelkedése, a föld azon országaiban, ahol az utóbbi évek gyors gazdasági növekedésének köszönhetően emelkedő életszínvonal egyre nagyobb keresletet jelent, szintén felfelé hajtja az árakat. Egyszerű belegondolni abba, hogy milyen hatása lehet az olajárra annak, amikor Kínában, Indiában pár ezer euróért kezdenek helyben gyártott „low cost” személyautókat árulni. Ráadásul ezekben az országokban (BRIC- Brasil, Russia India China) a termelés nagy része elsősorban a nyersanyag igényes ágazatokra koncentrálódik. A nyersanyagkereslet növekedésének nagy részéért ma már ezek az országok a felelősek. Másik magyarázat szerint a globálisan alacsony reálkamatlábak járulnak hozzá a magas árakhoz, hisz nem ösztönzik a kitermelést (magas kamatoknál érdemes gyorsan kitermelni, és a pénzt befektetni). Az utóbbi érvet látszik alátámasztani a commodity árak magas szinten való beragadása a globális lassulás ellenére. A korábbi recessziós ciklusok során törvényszerű volt például az olaj árának meredek zuhanása, míg most képtelen 100 dollár per hordó alá menni az ár.

Magyarázat tehát sok van, a tények pedig magukért beszélnek, 1000 dollár feletti arany, 100 dollár feletti olajár, 900 dollárt meghalad búzakontraktus ár. Az ENSZ a kiugróan alacsony gabonakészletek miatt több országot figyelmeztetett az élelmiszerválság kialakulásának lehetőségével, és a hétvégén az IMF vezérigazgatója is arról beszélt, hogy a tartósan magas árak miatt globális összefogásra van szükség.

A nagy kérdés az, hogy mennyire tartós az áremelkedés. Lehet azt mondani, hogy például a soft commodity-k esetében lehetőség van a gyors kínálat oldali alkalmazkodásra, a magasabb árak miatt egyszerűn megnövelik a vetésterületet. A strukturális változások, a fejlődő országokból jövő keresletnövekedés, a klímaváltozás azonban meghatározóbb erőnek tűnik a hosszú távú áralakulás szempontjából.  

A globális trend érthetően  a magyar monetáris politikára is hatással van. Az MNB gyakran hangsúlyozta a commodity árak robbanását az elmúlt időszak gyors infláció emelkedésének egyik magyarázataként. A Nemzeti Bank rámutatott, hogy a monetáris politika számára külső sokként jelentkező áremelkedésekkel szemben tehetetlen. A legfrissebb, februári Inflációs Jelentésből azonban az olvasható ki, hogy az idén korrekcióra számíthatunk majd. Az olaj hordónkénti árának alakulásában például az MNB 2008-ban 90 dollár körüli szintre számít, az élelmiszerár alakulásában pedig a második negyedév végétől vár jelentős korrekciót a Jegybank. A feltevések egyrészt az akkori futures árakra épültek, másrészt látni lehet, hogy a feldolgozatlan élelmiszerárak alakulásánál az MNB avval számol, hogy a tavalyi gyorsulást követően az árdinamika visszatér a hosszú távú trendjéhez. Az alábbi ábrán látható, hogy az Inflációs Jelentésben publikált számok alapján a „kék vonal” vagyis a feldolgozatlan élelmiszerárak visszatérnek a piros hosszú-távú trendhez.

Habár az év első három hónapjáról tanúskodó inflációs számok szerint látható korrekció az élelmiszerárak alakulásában, a fordulat egyelőre elmarad az MNB által vártól. Az igazi változásnak az MNB szerint nyár végén, ősz elején kellene bekövetkeznie, azonban ebben a korábban említett globális folyamatok miatt jelentős kockázatokat látunk. Ezért is gondoljuk, úgy hogy a 2008-as céltévesztés után sajnos 2009-re sem fog teljesülni a középtávú inflációs cél.