A rézangyal és az olajfalók

 

Olcsó az olaj! És a többi nyersanyag sem drága, a réz angyalát! Új korszak következik a nyersanyagok és élelmiszerek kereskedésében, újra kell gondolni az árupiacok közgazdasági modelljét, legalábbis ilyen és ehhez hasonló hírek és főcímek árasztották el a piacokat a napokban. Deja vu-m van. Ha a nyersanyag szót kicseréljük high-tech-re vagy dotcomra, az új korszakot paradigmaváltásra, akkor már dereng a 2000-es amerikai technológiai lufi. Hallani a szirének csábító hangját: a nyersanyag-készletek fogyóban, míg a kereslet folyamatosan nő, ráadásul a gyenge dollár olcsóbbá teszi a zöldhasúban jegyzett termékeket, így nincs, ami megállítsa az árupiaci instrumentumok menetelését. Az iráni miniszter szerint alulértékelt az olaj, az elemzői házak pedig önkéntesen asszisztálnak az olajprognózisok 100 dollár fölé való emeléséhez, szoktatják a népet a drága nyersanyaghoz. Mindeközben Afrikában több 10 millió embert fenyeget éhínség és apadnak a raktárak élelmiszer- és nyersanyag készletei. Azt azonban már senki sem gondolja végig, hogy ennek talán nem a globális hiány az oka, hanem az egekbe szökő árak és a globális egyensúlytalanság.


Az olaj ára euróban mérve is rekordszinten állomásozik. A közgazdászok nagy része például azzal indokolja az olaj „fundamentálisan magyarázható” felfutását, hogy a kitermelés határköltsége (a pótlólagos termelés) eléri az 50-60-70 dollárt hordónként, és a kitermelhető készletek kimerülőben, magas a geopolitikai kockázat, ráadásul a kereslet egyelőre nem esett vissza.

Teljes a közgazdasági rövidlátás! Vegyük már észre, hogy minden piaci lufi, buborék kezdetben fundamentumra épül, valós sztori nélkül ez nem alakul ki. A high-tech lufi idején a dot-com cégek egy része éves szinten ténylegesen 100-200%-os profitnövekedést produkált, tehát indokolt volt a technológia szektor felfutása, csakhogy egy idő után túlfűtötté vált a folyamat: előre 30 évre kezdték beárazni ezeket a növekedési rátákat, ami teljesen nonszensz volt. Tehát alapja minden lufinak van, pont ez a lényeg, ettől lehet hülyíteni a népet, mert a legcsábítóbb nem a hazugság, hanem a féligazság!

A nyersanyagok piacán, a kínai tőzsde és az amerikai ingatlanbuborék kipukkanása után hasonló lufi fújódik. Én még nem hallottam olyan cégről, akinek nem állt volna rendelkezésre elegendő nyersanyag a termeléshez. Sőt, ahol a termelés akadozik, ott épp a magas nyersanyagár az ok és nem fordítva. Nem véletlenül fagyasztotta be Kína a nyersanyagárakat 1-2 éve: a jelenlegi energiaárakkal visszaesne a kínai gazdaság és fogyasztás jelentős része. Viszont így meg a termelők viselik a terhek egy részét, más részét az állam, ami előbb-utóbb fenntarthatatlanná fajul majd: ha egyszer elengedik a mesterséges árakat, olyan infláció szabadul Kínára, ami minden természeti katasztrófánál nagyobb csapást mérne a kínai gazdaság teljesítőképességére. Ha meg a jüant engedik el (erősödni), akkor meg az exportnövekedés esne vissza drámaian. De térjünk vissza a nyersanyagokhoz. Csillagászati áraknál senki nem kezd el fogyasztóként felhalmozni, a rövid távú termelés pedig emiatt nem növekszik. Ráadásul a kínálati oldalt lehetetlen pontosan belőni, a potenciális termelés valószínűleg jóval nagyobb, mint a hivatalosan citált számok. (Oroszország még hozzá sem nyúlt Közép-Szibériához, Amerika pedig Alaszkához, a szaúdiak szabad kapacitása pedig 4-5-szöröse is lehet a hivatalos adatnak. Maguk a szaúdiak nyilatkozták, hogy nincs rövid távú olajhiány, ha többet termelnének, nem tudnák azt értékesíteni. Közép-távon pedig gond nélkül termelésbe lehet állítani akár korábbi akár új mezőket 40-50 dolláros kitermelési költséggel, nem is beszélve az alternatív energiaforrásokról.)

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ha nincs hiány, akkor miért nem működik a hagyományos kereslet-kínálat mechanizmus a piacon, miért nem csökkennek az árak, miért torzít a piac. Nos azért, mert irgalmatlan nagy mennyiségű spekulatív (nem szakmai) tőke áramlott az elmúlt időszakban a nyersanyagok piacára, aminek semmi köze a reálfolyamatokhoz. Az olaj reálgazdasági kereslet-kínálata elvált az árupiacon jegyzett olaj kereskedésétől. Elefántcsordát hajtottak be a porcelánboltba. Becslések szerint a vételi pozíciók az amerikai árupiacon 600 milliárd dollár értéket képeznek, amiknek csaknem fele ilyen irányú befektetésekre specializálódott index alaptól származik. Ezek ráadásul megkerülve a szabályozott kereskedést, sokszor 50-100-szoros tőkeáttétellel működnek. A pénzügyi innovációk lehetővé tették az elmúlt években, hogy bármely halandó magánszemély ETF-eken és egyéb pénzügyi terméken keresztül férjen hozzá a nyersanyagok piacához, amelyeknek a részvényeket meghazudtoló hozama folyamatos vonzerőt jelentett. Olyannyira, hogy már a közgazdászok és elemzők is kezdik kétségbe vonni a nyersanyagok ciklikus jellegét, és a részvényekhez hasonló árazásokat alkalmaznak. Pedig, ha megnéznék, hogy a smart money, ami termelőket, magán gazdaságokat, kereskedelmi szereplőket jelent, már súlyos nettó eladási pozícióban vannak, akkor talán közelebb kerülnének a realitáshoz. (Ennek az a közgazdasági magyarázata, hogy a termelők határbevételük határköltségüknél nagyobb voltát csak úgy tudják realizálni, ha olajat adnak virtuálisan, ugyanis hiába termelnek többet, azt nem tudják tényleges szállításban érvényesíteni.) A Commodity Futures Trading Commission adatai alapján a kereskedelmi szereplők eladási pozíciói több, mint 30%-kal nőttek az előző évhez képest, míg az alapok és pénzügyi szereplők továbbra is hatalmas vételi pozíciókban csücsülnek. Ha egyszer megfordul az elefántcsorda, óriási csörömpölés lesz. Hogy eddig ez miért nem történt meg, nos valószínűleg összefonódott érdekek és manipuláció is erősen meghúzódnak a háttérben: a főként arab országokat tömörítő OPEC-nek nem érdeke az olaj összezuhanása, és az amerikai hatalmat sakkban tartják: a magas olajárért és az amerikai politika hallgatásért cserébe egy sor tőkeemelést lejegyeztek a bajba jutott amerikai bankoknál, valamint Kínával egyetemben folyamatosan finanszírozzák az amerikai államadósságot. Nem véletlen, hogy az olaj üzletben és Közel-Keleten érdekelt Dick Cheney, az Egyesült Államok alelnöke, nemrég (márciusban) úgy nyilatkozott, hogy az olaj ára a realitásokat tükrözi. Mondta mindezt szaúdi látogatása előtt. Nos, ezektől a nyilatkozatoktól a spekulánsok vérszemet kapnak, de a folyamat nyílván nem fenntartható. Ha ilyen árszinten marad tartósan az olaj, a Vörösmarty téren személyesen állok neki fúrni.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!