Kínai tűzijátékgyár: indul a következő lufi?

2008.04.25. 17:23
12 hozzászólás

Az elmúlt három nap igen agresszív emelkedést láttunk a kínai tőzsdéken, akár a külföldiek számára fenntartott hongkongi H-részvénypiacot, akár a belföldiek kaszinójaként üzemelő sanghaji tőzsdét nézzük. (A kettő között némi átjárás azért már van). A tegnap reggeli 9%-os emelkedés a legtöbb volt, amit a Huangpu folyó partján láttak az elmúlt 10 évben. Persze rögtön mondhatjuk, hogy volt honnan, hiszen a sanghaji piac pont lefelezte magát az elmúlt fél évben. Nézzünk picit a mélyére, mi is történik most?

A tavalyi kínai eufória az év végére inkább kétségbeesésbe csapott át, ennek egyik oka a már ezerszer emlegetett hitelpiaci, lassan receszióba hajló válság: a bankok sebeiket nyalogatva egyre inkább zárják el a hitelcsapokat, megnövelték a tőkeáttétellel működő alapok letéti igényeit, a befektetők pedig menekülni kezdtek.  

Vannak Kína specifikus okok is, a kínai gazdaság a brutális növekedési számok ellenére rengeteg szembeszéllel találkozik: az infláció elleni küzdelem miatt a pénzügyekért felelős elvtársak erősítik  a jüant, ami ugye nem jó az exportnak. A nyersanyagok drágulása jóval nagyobb, mint amennyivel a jüan erősödik a dollárhoz képest, így ez is növeli a költségeket. Na és a bérek, azok is keményen emelkednek, ami egyfelől jó a belföldi fogyasztásnak, másrészt viszont a termelékenység növelésével nem biztos, hogy kompenzálható. A számok elég kemények, idén év végére mintegy 30%-kal magasabb béreket várnak, mint tavaly, egyrészt a szakmunkások egyre több területen fellépő hiánya, másrészt az új munkajogi törvények miatt (melyek például olyan, korábban elképzelhetetlen dolgokat vezettek be, mint a végkielégítés). Természetesen Kínában nem fogyott még el a munkáskéz, inkább csak egyre gyakrabban találkoznak a vállalatok a munkaerőpiac strukturális problémáival.

Kattintson a nagyításhoz!

Ezeken túl ott van a mindenki által feltett kérdés: Mi van Amerikában a recesszióval ? Lefékezi-e ez Kínát? A kínai kormányzat pedig a túlfűtöttség veszélye miatt egyre jobban próbálja fékezni a pénzkínálat növekedését kamatemelésekkel, a banki tartalékráta növelésével és egyéb eszközökkel. 

Mindezek miatt a már amúgy is papírvékony marginú exportágazatokban akár el is tűnhet a profit, nőhet a csődök száma, az egyébként is bizonytalan könyvelésű bankoknál megnőhet a leírások mértéke, szóval ezer okot találhatnánk, hogy miért NE vegyünk kínai részvényt. Na de akkor mégis miért kezdték el őket venni most megint? 

A válasz megint több dologból áll össze. Egyrészt a múltkori mániához képest a kínai piac árazása jóval lejjebb került. Ne áltassuk magunkat, egy sanghaji kisbefektető soha nem nézte meg, milyen P/E , EV/EBITDA vagy osztalékhozam mellett vesz részvényt. Nem is fogja megnézni…. Hongkongban viszont azért még számíthatnak ezek a tényezők, elvégre Ázsia egyik pénzügyi központjáról van szó. Tehát a külföldiek által megvehető H-részvények piacán a márciusi mélyponton 12-es 2008-ra vonatkozó előretekintő P/E mutatót láthattunk akkor, ha elhisszük az elemzői várakozásokat, amely ugye annyi mint pl. Lengyelországé, miközben a potenciális hosszú távú profitnövekedési kilátások azért jóval nagyobbak, ez az árazás egyben sok nagy fejlett piacénál is alacsonyabb volt.

Természetesen a kínai cégek könyvelésének hitelességére kevesen vennének mérget és hát a vállalatoknál meglévő részvényesi érdekképviselet is hagy kívánnivalót maga után, de ezzel együtt egy éves 16-18% körüli nominális GDP-vel növekvő gazdaságban, ha a profit/GDP arányt változatlannak tekintjük (amely egy konzervatív feltételezés, bár Kínával kapcsolatban inkább legyünk konzervatívak), akkor a vállalati profitok is ilyen hosszú távú ráta mellett növekednének. Egyszóval a kínai részvények esetében ismét elővették a már régóta nem használt „value” szót a nemzetközi befektetők. 

Emellett a kínai cégek cash-flowja jüanban képződik, amely folyamatos felértékelődési nyomás alatt áll. Ami rossz az exportőröknek, az jó a külföldi devizában számoló befektetőknek. Ha a kínai profitok nem is nőnének jüanban számítva, a jelenlegi erősödési ütem mellett  HKD-ben vagy USD-ben nézve akkor is 10% feletti mértékben emelkednének. 

Végül pedig minden nemzetközi befektető utálta Kínát, a kínai részvények alul voltak súlyozva a portfóliókban. A Merrill Lynch márciusi alapkezelői felmérése szerint a kínai a legkevésbé szeretett nagy fejlődő piac volt, az alapkezelők majdnem 40%-kevesebbet tartott belőle, mint a benchmark, ezért csak egy irány jöhetett áprilisban: a vétel.

  Nézzünk rá akkor Sanghajra, itt egy picit más a kép: igazán olcsóságról nem beszélhetünk: Mindössze annyi történt, hogy az „elképesztően drága „ kategóriából lekerült a „drága „ kategóriába, az idei várt 22-es P/E mutató még senkinél nem idézett elő nyálcsorgást. Azonban amikor hírügynökségek kedden reggel lehozták, hogy a piac több, mint 50%-ot esett a csúcsához képest,  sokan elgondolkodtak, nem túl sok ez egy kicsit? ….majd hirtelen fordult a hangulat. Várható volt az is, hogy a kínai kormány nem akarja megvárni, amíg az emberek elkezdenek tüntetni a részvényárak esése miatt, ezért ahogyan azt  a Párttól megszokhattuk, valamilyen intézkedésnek jönnie kellett. Meg is jött, szerdán a kormány a részvényforgalom után fizetett tranzakciós adót (stamp duty) 0.3%-ról 0.1%-ra csökkentette, melyet tavaly májusban pont azért emeltek meg, hogy a spekulációs hullámot csökkentsék (ez akkor egyébként annyira „sikeres” volt, hogy onnan még a sanghaji index 50%-ot emelkedett ). Ez pedig a már egyébként is fordulóban lévő sanghaji tőzsdén begyújtotta a rakétákat. 

Szóval Kína ismét emelkedik, okot is találunk rá bőven. Ahogy szokták mondani: bulizzunk, amíg le nem kapcsolják a villanyt. A H-részvényekben, főleg hosszú távon rengeteg értéket láthatunk a kockázatok ellenére is, a sanghaji lufi pedig ismét  fújódik és kipukkan majd egyszer. Csak nagyot ne szóljon.

Tőzsdei spekuláció Kínában??? Ha ezt Mao megérhette volna……A sírjában azért biztosan forog.