A szlovákok megcsinálták

A Földközi-tenger közepén lévő Málta és Ciprus messze van közép-kelet Európától, ott mindig süt a nap, persze hogy nekik lehet eurójuk. Szerdán viszont úgy döntött az Európai Bizottság, hogy 2009 januárjától északi szomszédunknál, Szlovákiában is nagy eséllyel euróval fizethetünk majd.   Abban a Szlovákiában, amit pár évvel ezelőtt még jól lesajnáltunk, és jó érzéssel tértünk haza a chopoki síelésből, hogy nálunk azért mennyivel jobban mennek a dolgok.


Térségünkben eddig egy ország Szlovénia használja a közös pénzt 2007 januárjától. A visegrádi négyek körében a szlovén csatlakozás nem váltott ki nagyobb felbolydulást. Azt mondták, hogy kis ország, nem örökölt adósságot Jugoszláviától, a fejlett turizmusa és a nyugat közelsége miatt árszerkezete nagyban eltért az ex-szocialista országokra jellemzőtől, így a váltás után az inflációval sem volt komolyabb gondja.

A szlovák euró viszont már gondolkodóba ejtheti  a környező országok politikai döntéshozóit. Nem lehet olyan érveket felhozni, hogy az ő esetükben teljesen más helyzetről van szó, nekik sokkal könnyebb volt. Szlovákiában 2004-ben az infláció még 8% közelében volt, a folyófizetési mérleg GDP arányosan 7% körüli hiányt mutatott, igaz az  államháztartási hiány náluk már akkor is jóval alacsonyabb volt.

De miért is kellene sietnünk az euró bevezetéssel tehetjük fel a kérdést. Az előnyök közül általában két dolgot emelnek ki elsőre, az árfolyam stabilitást és az alacsonyabb kamatokat, vagyis az olcsóbb finanszírozást, melyek közül mindkettő előnyös a gazdasági szereplők számára, így ösztönzi a növekedést.

Szlovákiában ennek ellenére az emberek nagy része ellenzi a közös pénz átvételét, Csehországban pedig a politikai döntéshozók határoztak úgy, hogy ők bizony annak ellenére, hogy valószínűleg teljesíteni tudnák  a csatlakozáshoz szükséges maastrichti kritériumokat, nem kívánják elsietni a belépést. Hát akkor mondhatnánk, hogy nálunk nincsen semmi baj, mi sem akarunk sietni. Majd bevezetjük mi is előbb utóbb az eurót. Csakhogy Csehország esete nagyban különbözik tőlünk. Náluk alacsonyabb az alapkamat mint az Euró zónában, így is folyamatosan erősödik az árfolyamuk, és pozitív a külkereskedelmi mérlegük. A gazdasági növekedés az elmúlt öt évben átlagban 5.5% volt, és az infláció is tartósan alacsony maradt. A pénzromlási ütem idén ugyan hirtelen magasra szökött, de a gazdasági szereplők elhiszik a jegybanknak, hogy jövőre már ismét alacsonyabb szinteken lesz, hisz a hosszú lejáratú kamatok egyáltalán nem szálltak el. Csehországban is van politikai megosztottság, a kétszáz fős parlamentben fele-fele arányban ülnek kormánypárti és ellenzéki politikusok. Mégis meg lehet szavazni olyan reformokat, amik nálunk simán elbuknak. Csehország tehát tényleg nagyon jól megvan euró nélkül, valószínűleg igazuk van az ottani politikusoknak és jegybankároknak, hogy semmi ok a sietségre.

Na és akkor mi van nálunk? Az elmúlt tíz év során az éves átlagos infláció soha nem felelt meg a maastrichti elvárásnak, és a 2000-es évet kivéve ugyanezt látjuk az államháztartási hiány esetében is. A GDP növekedés tekintetében hosszabb időszakot nézve, nem maradunk el nagyon a régiós átlagtól, azonban az elmúlt időszak komolyabb lassulásról tanúskodik, ami azt jelzi valamit tenni kell. Van egy kormány, mely a régióban az egyik ritka példa arra, hogy  a választók két egymást követő ciklusban mandátumot szavaznak neki arra, hogy az országot vezesse, mégis képtelen volt arra, hogy a nyilvánvalóan rossz adórendszerünkön lényeges változtatást hajtson végre. Na és persze van egy ellenzék is, mely  elgáncsol el bárminemű újítást, anélkül, hogy releváns alternatívát mutana fel helyette, de ez persze nem menti fel a döntési pozícióban lévő kormányt.

A csehek helyzete irigylésre méltó, fokozatosan felkészülhetnek az euró bevezetésre, elvégezhetik azokat a szükséges reformokat, amik ahhoz kellenek, hogy az euróhoz való rögzítés után a független monetáris politika hiányában is megfelelően rugalmas maradjon a gazdaság. Sajnos hazánk esetében az elmúlt évtized tapasztalata azt mutatja, hogy nálunk nincs meg a választás kényelmes lehetősége.  Magyarországnak elsősorban azért lenne szüksége a gyors euró bevezetésre, mert akkor a külső kényszer végre megzabolázhatná az itthoni felelőtlen politizálást. Nem szállhatna el választási években az államháztartási hiány, megfelelő költségvetési egyensúly esetén az infláció esetében is mondhatnánk tényleg azt, hogy mi mindent megtettünk, a többi már az ECB-n múlik…