Robin Hood a gazdaságban

A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

 Azt mondja a miniszterelnök úr – és állítólag ebben egyetért vele az ellenzék is valamilyen formában – hogy „Robin Hood”-adót kell kivetni az energiaiparban képződött „extra”profitra. Az érvelés klasszikusan populista persze: a magas olajárak miatt a „megérdemeltnél” többet keresnek az energiaiparban dolgozó cégek, így hát logikus, hogy egy részét fizessék be a közösbe. Az ötlet első hallásra mindenkinek tetszik, rövid végiggondolás után már nem biztos, hogy annyira jó.

Az alapvető probléma az, hogy ki dönti el, hogy mi az extraprofit, és miből ered? Vajon nem extraprofittal dolgoznak-e a bankok, vagy a 400%-os THM-el pénzt kölcsönzők? Esetleg a fodrászok? Ki mondja meg, hogy mitől lesz „extra” a profit? Hiszen csak egyetlen példa: megduplázódott-triplázódott a gabonák ára az elmúlt pár évben (hasonlóan, mint az olaj) így hát ilyen alapon logikus lenne, hogy vessünk ki Robin Hood-adót a gabonatermelőkre is, nem? Hiszen a bevételük minden érdem nélkül éppúgy megtriplázódott, mint az olajkitermelő cégeké. Semmi különbség nincs, csak annyi, hogyha nekik rossz kedvük van ettől, akkor lezárják a kombájnokkal az utakat, amire a legtöbb egyéb iparágban dolgozó cég nem képes. Magyarul: nekik nem szabad csúnyát mondani, mert mérgesek lesznek. Másoknak igen. Azért jó a nagy cégek adóztatása például a gabonatermelők helyett, mert a nagy cégek „arctalanok”, olyan mintha senkié sem lennének – ellentétben például a földművelőkkel.

 

A másik probléma viszont, hogyha egyszer már van extraprofit-adó, akkor felvetődik a kérdés, hogy mit fogunk csinálni akkor, ha a feltételek majd megváltoznak, és mondjuk elvesztik nyereségességüket ezek a cégek. Akkor majd állami támogatást kapnak cserébe a korábbi elvonásokért? Így lenne logikus és igazságos a dolog. Ha jól mennek a dolgok, elvonunk pénzt tőletek, ha rosszul, akkor meg kisegítünk állami pénzből. Így működtek a szocialista vállalatok, emlékezhetünk rá milyen sikerrel.

A harmadik probléma, hogy ha bejelentjük, hogy a képződött „extra”profit (továbbra sem tudjuk, hogy ki és mi alapján mondja majd meg, hogy valami extraprofit-e) egy részét elvonják – bármely iparágban – akkor ez éppúgy hat, mint a magas személyi jövedelemadó kulcs: csökkenti az adott iparág hajlandóságát a fejlődésre, fejlesztésre, hiszen a fejlesztés költségeit, kockázatait ők vállalják, a nyereséget meg ha akarja, elvonhatja az állam. Akkor minek fejlesszen?

A legtöbb közgazdász elfogadja, hogy az állam szabályozó szerepe, a kiszámítható, tisztességes játékszabályok alkalmazása fontos a gazdaságban, ezért van például Versenyhivatal, különböző Felügyeletek, egyebek. Tessék használni ezeket és egyéb szabályozókat, ha úgy vélik, hogy valaki nem tisztességesen versenyez, átveri a fogyasztókat, partnereit, vagy hasonlók. Számtalan eddig kevéssé kihasznált eszköze van, lehet még az államnak, hogy tisztességesebbé, a lakosságnak olcsóbbá tegye a versenyt, a gazdaságot. De hasraütésszerűen megállapítani, hogy mi az extraprofit és mi nem, úgy gondolom, ez nem túl szerencsés megoldás.