Európa rosszul néz ki

A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

Az utóbbi hónapok makrogazdasági adatai azt mutatják, hogy rohamosan lassul a világgazdaság. Látszik, hogy az eredetileg főleg a jelzáloghitelezéshez kapcsolódó, a pénzügyi szektorból kiinduló válság gyors ütemben terjed át a reálgazdaságra. Ez pedig azt jelenti, hogy az emberek most már nem csak az újságokban olvasgatják a nehezen felfogható sok nullás banki leírásokat, hanem valószínűleg a hétköznapokban is megérzik a gazdaság lassulásának negatív hatásait.

Magyarországon talán azért nem tűnik fel az éles váltás a korábbi évekhez képest, mert nálunk már tavaly is jelentősen fékeződött a növekedés, a probléma most inkább az, hogy a korábban várt visszapattanásnak a jelenlegi világgazdasági környezetben esélye sincsen. A tavalyi év során 1.3 százalékkal bővült a magyar gazdaság, ami a korábbi évek 4 százalék körüli GDP növekedése után jelentős lassulásnak számított. Az alig egy százalék feletti expanzió azért is volt kiábrándító, mert közben a régió többi országában, a lengyelektől a szlovákokig, 6-10 százalék körüli növekedést láthattunk. A hirtelen hazai fékeződésnek több oka volt. Éreztette hatását a kiigazító csomag, mely egyrészt a reálbérek visszafogásán keresztül nagyban fékezte a lakosság fogyasztását, másrészt az állam is visszafogta magát, így ez is csökkentette a keresletet. A GDP növekedés lassulásához olyan egyszeri tényezők is hozzájárultak, mint az aszály majd áradások által sújtott katasztrofális mezőgazdasági termelés, mely a tavalyi év során körülbelül fél százalékkal mérsékelte a gazdasági növekedést. A negyedéves adatok alapján az látszott, hogy a növekedésünk szinte megállt 2007-ben, persze azt is meg kell említeni, hogy ennek eredményeként egy év alatt majdnem a GDP 5 százalékával csökkent az államháztartási hiány, és hosszú évek után először ismét pozitív lett a külkereskedelmi egyenlegünk. Ezeket a fejleményeket persze az utca embere nem érzi a mindennapok során, de az ország adósságfinanszírozását illetően nagyon fontos fejlemények voltak.

A GDP növekedés tavalyi lassulása után idénre már mindenki jobb teljesítményre számított, habár egyértelmű volt, hogy a jelentős állami elvonások miatt az adórendszer komolyabb átalakításának hiányában a gazdaság képtelen a visszapattanásra. Az idei évre vonatkozó becslések arra építettek, hogy a háztartások az idén várható minimális reálbér növekedés következtében ismét bővíthetik a fogyasztásukat, és 2007-hez képest már az állam sem fogja vissza olyan mértékben a költekezését, mint ahogy azt tavaly tette. Az ábrán jól látszik, hogy a reálbérek csökkenése 2007-ben hogyan vetette vissza a fogyasztást, majd 2008-tól láthatók a lassú élénkülés jelei.

Az export kilátásokat tekintve mindenki kicsit pesszimista volt, de a GDP növekedés ütemét az elemzők így is bőven 2 százalék fölé várták idénre. A közelmúltban publikált adatok azonban a vártnál jelentősebb fékeződésről tanúskodnak az eurózónában. A bizalmi indexek már régóta jelezték, hogy Európa sem fogja megúszni, azonban legfrissebb kiskereskedelmi és ipari termelés adatok elég tragikus helyzetet mutatnak. A kiskereskedelemre vonatkozó számok, amik tulajdonképpen azt mutatják mennyit is vásárolnak az emberek, éves szinten több mint 3 százalékos csökkenést jeleznek az eurózónában. Az ipari termelés is erős lejtmenetbe váltott, Spanyolországban a héten publikált adat, sokkoló, 9 százalékos éves csökkenést mutatott. Németország eddig viszonylag jól tartotta magát, azonban az utolsó három hónap már ott is negatív hó/hó számokat hozott, a megrendelési állományok alakulása pedig meglehetősen borús képet fest. Mindez pedig azért fontos számunkra mert a magyar GDP majdnem 90 százalékát kitevő export volumen közel 60 százaléka az eurózónába, 85% százalékot meghaladó része pedig az EU-ba megy.

Leegyszerűsítve ez az jelenti, hogy ha az eurózónában recesszió van akkor nem fognak tőlünk rendelni, a magyar ipar pedig, mely jelentős részben exportra termel nagyon nehéz helyzet elé néz. A tavalyi szerény gazdasági növekedésünket szinte teljes egészében az iparnak köszönhettük. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába költ idén kicsit többet a lakosság, illetve az állam, a növekedésben ez nem fog látszani, mert ezt a többletet ellensúlyozza majd az export, elsősorban az ipari export kiesés. A magyar ipari termelési adatok alakulásánál láthatjuk, hogy mennyire szoros a kapcsolat az európai konjunktúrával. Az ábrán az eurózóna feldolgozó iparára vonatkozó bizalmi index és a hazai ipari termelés adatait láthatjuk, és egyértelmű, hogy az eurózóna fékeződése a magyar ipart is magával rántja.

Ehhez képest az erős forint negatív hatása elenyészőnek mondható.

Az euró zóna gazdasága pedig durván lassul, ami szintén nem elszigetelt jelenség az egész világ durván lassul (lásd az ábrát a globális ipari termelés alakulásáról), tehát nem arról van szó, hogy pár hónapos megbicsaklásnak vagyunk tanúi.

Az elmúlt évtizedek során a globalizáció annyira egybe forrasztotta a világgazdaságot, hogy a trendek alól nincs kivétel. Azt mondom, örüljünk idén a 2 százalékos gazdasági növekedésnek, és drukkoljunk a világnak.